Nemzetségek.
Nemzetségek.
A vármegye szívében, Szécsény körül a Kacsics nemzetség foglalt szállást; tőle keletre, a mai Karancs-Ság vidékén a Záh nemzetség telepedett le; a vármegye nyugati részén, az Ipoly és a Kürtös-patak összefolyásánál a Balassák ősei helyezkedtek el. Szirák táján a Szolnok nemzetség, a vármegye délkeleti sarkában, a mai Nagykökényes körül, a Kökényes-Radnót nemzetség birtokai terültek el. Fülek környéke a Kacsics nembeli Simon fia Folkus birtokában volt, a ki felhasználván a tatárjárást követő fejetlenséget, éveken át valóságos réme volt a környéknek, míg végre 1246-ban IV. Béla király megfosztván őt birtokaitól, Fülek vára a királyra, szállott.
A Fülektől nem messze eső Pilis helység (ma Fülekpilis) szintén egy ősi nemzetség emlékét tartotta fenn. A vármegye tatárjárás előtti birtokosai közé tartoznak a Szemere, a Csák és a Tomaj nemzetségek. A Szemere nemzetség, mely Losoncz körül volt birtokos, a tatárjárás utáni években elköltözködik a vármegye területéről. A Csák nemzetség ugyancsak még a tatárjárás előtti korszakban bírta Petényt, a Tomaj nemzetség a XIII. század elején szerzi a Kacsics nemzetség elkobzott birtokait s ekként a vármegyében gyökeret vervén, az egész középkoron át a legjelentékenyebb birtokosok között foglal helyet. A tatárjárás utáni korszakban telepedik le a Dobák nemzetség; ekkor tűnik fel a Kartal és a Rátót nemzetség, s ez időtájt szerez birtokokat a Zsadány nemzetség is.
A XIV. század elején új birtokosokkal találkozunk a vármegye területén. Ekkor tűnik fel első ízben az Aba nemzetség Rhédei ága; ekkor szerez birtokokat a Csór nemzetség, ekkor telepedik le a Balogh nemzetség, mely királyi adomány alapján szerez a vármegye területén birtokokat. Ugyancsak így lesz az Ákos nemzetség ís a XIV. században a vármegye egyik legnagyobb birtokosává.
A XIV. század közepéig a következő nemzetségek tűnnek fel a vármegye területén.
