Rátót.
Rátót.
Rátót. A Rátót nemzetség, mely a krónikák szerint a Nápoly melletti Casertából származott, alkalmasint még Kálmán király idejében költözött be hazánkba; a Veszprém közelében fekvő Rátót helység területét nyerte a királytól szállásúl, de ezenkívül Vácztól délkeletre is jókora területet nyert adományul, a hol szintén egy Rátót nevű falut telepített. Valószínű, hogy még jóval a tatárjárás előtt, a mai Nógrád vármegyére is kiterjeszkedett, de okleveles adatok csak a XIII. század második felétől kezdve vannak itteni birtokairól. A nemzetség úgynevezett nádori ágából származó Porcz I. István, királynéi lovászmester, 1265. év végén az ágasvári uradalmat nyerte adományul, a melyhez Kutasó, Bárkány nógrádmegyei helységek is tartoztak; később IV. László király Lápasd faluval (ma dülő Nógrádmegyer határában) jutalmazta szolgálatait. Fia Domonkos, 1301-ben, III. Endre király halála után, az addig viselt tárnokmesteri méltóságért, kárpótlásul Nógrád vármegye főispánja lett. 1304-ben testvéreivel: Lászlóval, Kakassal és Leusztákkal együtt Károly király pártjához csatlakozott. 1308-ban újból Nógrád vármegye főispáni székében találjuk. Domonkost Károly király magas kitüntetésekkel halmozta el. Előbb nejének tárnokmesterévé nevezte ki, majd 1315-ben nádorrá lett. Testvére, László Kisnémedi és Selyp (ma puszta) helységeket bírta; 1325-ben azonban összetűzvén az Ákos nembeli Micskkel, a későbbi bánnal, az akkori szigorú törvények szerint, a bírák fejvesztésre ítélték s László csak úgy tudott megmenekülni a halálbüntetéstől, hogy összes jószágait átengedte Micsknek. (Karácsonyi i. m. 14. 1.)
