Honfoglalás kora.
Honfoglalás kora.
Komplikáltabb lehetett a rádi pogányvár, váltakozó terraszaival és lejtőivel, a melyet Rómer kiválóan védhető erődítésnek tekint. *
*Compte rendu II. I. 98.
Honfoglaló őseinknek jellemző emlékei maradtak ránk azokban a sírokban, a melyeket 1872-ben tárt föl br. Nyáry Jenő a pilinyi Leshegy tetején. * A vázak arczczal kelet felé fordulva pihentek. Az első sírban nemcsak a ló, a vadászeb is elkísérte túlvilági útjára harczias gazdáját, szíjvég, kis csüngős boglárok, nyílhegy ek voltak a leletek. A váz helyzete a sírban azt a hatást tette a kutatóra, mintha a lovas a lovon ült volna s előre estében került volna feje a ló feje mellé. A második és harmadik sírt, a melyben nagy szívalakú ezüst ékszereket lelt, női síroknak tartja. A sírokat Kegyes Lajos (814–840.) érmei datálják, ez megerősíti Nagy Géza korhatározását, a ki a IX–X. századra teszi azokat s a szaszanida motivumok mellett avar emlékek hatását észleli azokon.
Br. Nyáry A. K. 9. 1. 16–25. – Hampel Honf. kor. Budapest, 1900. 515., 528. Antiquités XXIV. T. Alterthümer II. 438–51., III. 334–336. Népies ötvösség stb. A. É. u. f. XXIV. 1904. Nagy Géza. A magyar középkori fegyverzet. A. É. u. f. X. (1890) 293. A régi kunok temetkezése u. o. Magyarhoni lovassírok. U. o. u. f. XIII. 225. f. XIII. 113–145. Pulszky F. A. É. 2. f. XII. 1878. 224.
Még egy másik honfoglaláskori lelet jött Pilinyben napfényre, de erre vonatkozólag hiányoznak a lelőhelyre és a tárgyakra vonatkozó közelebbi adatok, csak annyit tudunk, hogy ember- és lócsontvázak kíséretében szerényebb fegyverek, szerszámok és sárga fémből készült ékszerek kerültek elő. *
*Arch. Ért. r. r. XII. 126.
A csesztvei * és terenyei * szerényebb sírleleteken kívül még csak egy helyen maradtak reánk emlékek a honfoglalókról a selypi pusztán. * A czukorgyár építkezésénél nagyobb temetőre bukkantak itt, nem tudjuk ugyan, ebbe a korba sorozhatjuk-e az összes előkerült s jobbára melléklet nélküli vázat; a gyár előtt előkerült vázakról Könyöky pontos feljegyzéseket közöl megfigyeléseiről, ezekből tudjuk, hogy a sírok egymástól nem egészen egyenlő távolban 2–4–5 m. távolban feküdtek s arczczal kelet felé néztek s kivétel nélkül felnőttek sírjai. A leletek szerények voltak, de jellemzők, az első – lóval eltemetett – vitéz jobb oldalán a felső karcsont magasságában három nyilcsúcs, balján, a medenczecsont mellett két vaskés s egy kis ezüst gyűrű, a csontváz medenczéjében kővésőre emlékeztető alakú ismeretlen rendeltetésű agyagtárgy. A ló a váz lábaitól 1 méternyire fordított helyzetben feküdt, fejénél egyszerű csikózabla, mellette díszes kengyelek, alúl kiszélesedő alakúak, széles szíjtartó lemezzel, a kengyel száraira áttört bronzfoglalat volt alkalmazva, akként, hogy az áttöréseken áttetsző vaskengyel emelte ki a diszítést, közvetetlenül a kengyel mellett feküdt az egyszerű nagy vas hevedercsat. A második lovassír teljesen hasonló fekvésű s hasonló, de szerényebb tárgyakkal volt felszerelve, a gyűrű anyaga bronz, a kengyelek díszítés nélküliek. A zabla a pörösi, pilinyi, neszmélyi, galgóczi zablákhoz s ahhoz az ismeretlen eredetű zablához hasonló, a melyet a balassagyarmati múzeum őriz; egyenes, lapos szára van. A harmadik férfisír, valamint a szomszédos női-sír nem tartalmaztak jelentékeny leleteket, de érdekes, hogy a karpereczhez lenvászon ruházat foszlányai voltak hozzározsdásodva. Három egyszerű bögre is került elő a sírmezőből, a melyeket a közlő nem tekint sírmellékletnek; ezt csak annyiban fogadhatjuk el, hogy nem az imént leírt sírokból, de talán közbeeső, melléklet nélküli gyermeksírokból valók, a melyekben a csontok is nyom nélkül elenyésztek, a mint ezt gyermeksíroknál magam is észleltem. *
*U. o. u. f. XXIV. 359.
*U. o. u. f. XIII. 114.
*Leírta Könyöky Károly Arch. É. u. f. XII. 227–33.
*V. ö. még Hampel Alterthümer II. 568. Honf. kor 678–83. Nagy Géza Arch. Ért. u. f. XIII. 114. és XVI. 358.
A honfoglaláskor emlékeinek felsorolásánál még egy érdekes tárgyról kell megemlékeznünk, a mely kevéssel ez előtt még Pintér Sándor gyüjteményének kiváló díszét alkotta s az ő ajándékábúl egy hazai gyüjtőnk birtokába s onnan állítólag egy nevezetes külföldi magángyüjteménybe vándorolt; Karoling-ízlésű kard volt ez, a melynek érdekességét az épségben megmaradt hüvelyveretékek emelték; a tárgy Szécsény vidékéről származott, talán a Rárós-pusztáról, a honnan ma is van Pintér Sándor birtokában egy hasonló ízlésű lándzsacsúcs.
Hampel »Újabb tanulmányok a honfoglaláskor emlékeiről« czímű művében megkülönbözteti őseink hagyatékától a vele egykorú szláv soros temetőket, a minő sok maradt fenn a vármegyében és részint Hampel adataira támaszkodva, részint az analógiák összevetése alapján ilyeneknek kell tekintenünk az itt következő soros temetőket. Pintér Sándor arról ad hírt, * hogy Rimóczon a szélhegyi 340szőlőkben emberi csontvázakra és felbolygatott sírokra akadtak, a melyekből. Értesülése szerint, marokszámra szedték az arany és ezüst ékszereket. Pintér nyolcz bronztárgyat, fülbevalót, halántékgyűrűt szerzett innen, néhány tárgy pedig az esztergomi múzeumba került, az állítólagos aranytárgyak elkalódtak.
*Arch. Ért. u. f. VI. (1886) 45.
Bronzkori edények Szécsényből és régibb középkori szarmata-lelet Szirákról.
Hallstattkori csüngős bronzláncz Kisterennéről és honfoglaláskori magyar sírlelet Pilinből.
Szécsény határában több helyen került elő hasonló korú lelet, így a Kerekdombon is. Pintér és Vancsó 1887-ben 15 sírt tártak itt föl, a melyek az őstelep kulturrétegébe voltak belétemetve, egy sírt II. Béla érme datál, a leletre jellemzők az S alakban végződő halánték- vagy hajkarikák. * Pulszky Ágost is ásatott a Kerekdombon, illetőleg az ő költségén Bach József dr. * Ez alkalommal I. Endre érme és fehéres kemény, korongon készült profilált szélű edények kerültek elő. Br. Nyáry Albert dr. is ásatott itt, de bár több Árpádkori leletet hozott fölszínre, nem választhatta külön egyes sírok tartalmát, mert a területet már régebbi ásatások alkalmával fölforgatták. Érdekes a leletei között egy feliratos érmet utánzó pityke s mint korhatározó, Salamon király érme (Réthy. C. N. H. I. 22.). * A nagyszécsényi Pánpást, vagy Pórpást-pusztáról származó hasonló korú sírlelet került a N. Múzeumba Pintér ajándékábó1. * A szécsényi Öreghegyen, Vancsó Béla birtokán lelt sírokról két ízben kapunk hírt. Jellemzők a leletek között a hajkarikák s egy kígyófejes karperecz. * A város belterületén, a Kubinyi-portán * is került elő, valószinüleg e korból való, taréj nélküli vassarkantyú.
*U. o. u. f. VII. (1887) 432.
Br. Nyáry Albert dr. igen elítélőleg nyilatkozik erről az ásatásról. U. o. u. f. XXVII. (1907) 222.
*U. o. v. ö. még N. M. R. N. 143/1880. 1–3. hajkarikák.
*R. N. 122/1901. A. É. u. f. XXII. (1902) 86.
*U. o. u. f. VI. (1886) 46., VII. 433.
*R. N. 182/2. 4862. Nem tudjuk az elsoroltak közűl melyikkel azonos az a temető, a melyről Mailáth B. közléséből értesülünk. Arch. Ért. u. f. X. 422.
A legnevezetesebb Árpádkori temető a vármegyében kétségtelenül az, a melyet br. Nyáry Albert dr. kutatott át a pilinyi Sirmányhegyen, * a hol már évek óta kerültek csontok fölszínre; ő maga 78 sírt tárt fel e helyen, a melyek a helyzet által adott rendben a halom csúcsa körül konczentrikus sorokban voltak kiásva, a sortávolság rendszerint öt lépés, míg a sorokon belül nem mutatkozik rendszer a temetkezésben, talán azért, mert egyes, magasabb fekvésű sírok a fölszínes leletek tanúsága szerint megsemmisültek a szántásnál. A csontvázak rendszerint háton fekve, arczczal kelet felé voltak eltemetve. Koporsónak nem volt nyoma a sírokban, csak a váz alatt voltak némelykor deszkamaradványok észlelhetők s az ékszerekhez tapadó halotti lepel-maradványok. Bár a szokásos ételtartó bögrék hiányoznak, némelykor csontok és tojáshéjak árulják el az utódok gondoskodását. A sírok szegényes, de jellemző tartalmából a LIV. sírban lelt sajátságosan stilizált kigyófejes karpereczet, a LVI-ban lelt felsodort végű széles abroncskarpereczet emelem ki, az utóbbit keleties ornamentikája miatt. Hampel a szláv soros temetők közzé sorozza a sirmányhegyit is. Török Aurél azonban a szláv mellett magyar tipust is észlelt a temetőből kikerült csontmaradványokon? Föltehetjük, hogy néhány magyart is temettek el a temetőben, ezek hagyatékából való lehet a LVI. sírban lelt karperecz és talán ilyen gyanánt tekinthetjük a LXI. sírt a lovastemetkezés miatt. Ebben a sírban, mint Törtelen, a ló fölszerszámozott feje, lábai és néhány nyílcsúcs kísérte az eltemetett vitézt. * Br. Nyáry második * ásatási jelentésében újabb 82 sírról számol be, új jelenség az útravalóul adott nagy konczok konstatálása, a vermek kiégetése és a keramikai leletek ez utóbbiakban igen kezdetlegesek. *
*Arch. Ért. u. f. XXII. 1902. 180. és 210–240.
*V. ö. Br. Nyáry idézett czikkét a 227. lapon.
*Báró Nyáry e közleményét a korábbi pilinyi leletek elsorolása egészíti ki. Mintegy 70-re teszi a leshegyi sírok fölfedezése óta felszínre jött Árpádkori és honfoglaláskor sírok számát. V. ö. még Hampel Alterth. II. 871–87., III. 520–531. Újabb tanulmányok 177–191. – A N. Múzeumba került innen a régészeti és embertani társulat 1895. évi ásatásának eredményei (115,1895. v. ö. még A. É. u. f. XVI. 477.)
*Érdekes itt a név találkozása a pilinyi Sírmánynyal, s meg kell emlékeznünk Pintér észleletéről, hogy a Sírmány rendszerint honfoglaláskori temetőt jelent, a melylyel ellentétben az őskori telepeket és temetőket rendszerint Danda szemetje névvel jelöli a nép. Szécsény és vidéke (69–71.).
Apáti puszta, Berek dülő (Ladányi-uradalom, Halászi község, Pejacsevich-birtok). A Szécsényből Endrefalvára vivő út jobb oldalán, a dolányi határral érintkező félkör alakú dombon 1887-ben az eke mintegy 4–5 sírt fölbolygatott, ezek egyikében I. Endre érme volt. Még ez év őszén Pintér három sírt ásott föl e helyen s leírta tartalmukat. (Arch. Ért. u. f. VII. 431–433.).
Lapujtőről bronzkori tárgyakkal korongon készült hullámvonalas edény került a N. Múzeumba (Arch. Ért. II. 1870. 293. és Hampel: Bronzkor II. 79.).
Liptagerge. A Sirmányhegyen, * Mocsáry István birtokán sírt tárt föl br. Nyáry Albert dr., a melyeket Szent István és I. Endre érmei datálnak. A leletek közül az állatfejes karpereczeket és fonott ezüst karpereczet kell külön fölemlítenünk. *
*Arch. Ért. u. f. XXVI. (1906) 276–8.
*U. o. u. f. VII. (1887) 433.
Kisfaludról is említ Pintér egy temetőt, a melynek sírjaiban az ismert hajkarikák fordultak elő. * E hajkarikák közül, a melyekről, mint a szlávok jellemző ékszeréről, annyi szó esett, a legrégibb datálható darab az, a mely Sóshartyánból került Pintér gyüjteményébe, ez az ötélű elektron-sodronyból hajlított példány, állítólag II. Teodosius (408–450.) aranyával és néhány edénytöredékkel volt egy leletben. Ebből következtette Lissauer, hogy e forma, a mely a Kr. u. IX–X. században a szláv temetők jellemző ékszere, az V. században keletkezhetett a magyarországi szlávoknál s innen terjedt el Európa egyéb szlávoklakta vidékeire.
*E tárgyak (Újabb tanulmányok 172–3.) a tulajdonos ajándékaképen a N. Múzeumba kerültek. R. N. 42/1904. 1–10.
A temetők sorát Jobbágyi rekeszti be, a hol Hermann Károly birtokán szőlőfordítás 343alkalmával felszínre jött leletek fölkeltették a tulajdonos figyelmét és száznál több váz előfordulásáról értesült. Azok a leletek, a melyeket Hampel e helyről bemutat, igen jellemzők a honfoglalás és Árpádkori szlávok temetőire.
*
Ezek azok az emlékek, a melyek a vármegye területén az őskor névtelen nemzeteiről s ama népekről reánk maradtak, a melyeknek nevét már följegyezte a történelem, de a melyeknek szerepéről a vármegye területén csak emlékeik tanúskodnak. A történelmi kor tulajdonkép csak azzal a fajjal köszönt be a vármegye területére, a mely utolsóként jelenik meg, honfoglaló őseinkkel.
