Népvándorlás kora.
Népvándorlás kora.
A régibb középkoron át hazánkban föllépő népek közűl leleteinkben a népvándorlás első hullámait képviselő germánoknak kevés emléke maradt fönn a vármegye területén, egyik ezek közül érdekes és becses lelet, a melynek megmentését és első ismertetését Pintér Sándornak köszönhetjük. * A leletet Szécsény kondása lelte a Káprás erdő éjszaki szélénél, az Almás-puszta fensíkjáról beszakadó mély árok partján, a szép ezüst csattot tarisznyájára varrta, kívüle ezüst tű, karikára csavarodó aranygyűrű, egyélű vaskés, vastöredék, borostyán gyöngyök, színes üveggyöngyök és szarvasfogak voltak a leletben. Hampel Dolányból is említ a germán csoportból való leletet, ezt azonban nem ismerteti és nem is leljük nyomát az irodalomban. * A N. Múzeum pilinyi sorozatának egy agyagedénye emlékeztet azokra, a melyek rendesen germán-sírok mellékleteként szerepelnek, végül a terenyei leletek között levő aranycsatot, pitykét és barázdált aranylemezt * vélem a Jankovich ábrái alapján e korba helyezhetőnek.
*Arch. Ért. u. f. VII. 1887. 429–30. Hampel Alterthümer des frühen Mittelalters II. k. 56., 57. T. 48. Pintér, Szécsény. IX. T.
*U. o. I. 16. Ha csak nem a Statistique 24. lapján említett, kétes-korú leletet érti.
*Id. h. I. T. 4., 6., 7. a csat talán a N. Múzeumba került 6/1850. V. C. 23. peczek nélküli csattal azonos.
A régibb középkor másik emlékcsoportját, az ú. n. szarmata temetőket a sziráki gazdag sírmező képviseli, a melyről Szontagh Antal dr. adott első ízben hírt. * A temető keleti határa a volt Szontagh-féle belsőségre esik, nyugati határa Kasszay Zsigmondné szántóföldjén van, délre még a kastély parkja és gyümölcsöse alatt húzódik tovább. A N. Múzeum költségén, gróf Degenfeld Lajos. támogatásával végzett ásatást Posta Béla vezette s a rendkívüli gondossággal végzett ásatás és a kimerítő ismertetés révén egyike a temető a régibb középkor legmegbízhatóbb forrásainak, * az ásatás fölfedezései, észleletei sokat foglalkoztatták szakembereinket. Az ásatás arányairól fogalmat nyújthat az, hogy a munka, valamint Degenfeld Ilona grófnő és Szontagh Antal dr. ajándékai együttesen 1300 darab régibb középkori és 178 darab egyéb régiséggel gyarapították a N. Múzeum gyüjteményét.
*Nógrádmegyei Lapok és Honti Híradó 3., 4. számában, 1895.-ben.
*Rövid híradások az Arch. Értesítőben XV. 85., XV. 276. – A temető részletes leírása A. K. XIX. 55., 86.
338A sírok közül a férfisírok gazdagabbjaiban az övdíszek játszák a főszerepet; ezek a fő- és mellékszíjvég csatjából és szíjvégéből és övboglárokból állanak. Az övboglárok díszítésük szerint a szarmata csoport jellemző indás és griffes csoportjából valók, a 41. sírban a kedvelt állati küzdelem jelenetét látjuk a főszíjvégen. Az övközép hátulsó részének díszítéseképen itt is előfordul a piskóta alakú díszítmény, a 41. és 52. sz. sírokban fegyverek közül jobbára csak vaskések vannak a sírokban, ezek is rendszerint kicsik, a legnagyobb az 52. sírban levő, a melynek hossza 29 cm., előfordult ezenkívül balta is, a melyet Nagy Géza olyannak tekint, a mely széles pengéjével a csatabárdokhoz alkot átmenetet. * A női sírokban lelt fülbevalók, kis üveggyöngyös boglárok, karpereczek, gyöngyök, általánosabb tipusok, a 63. sírban és a 69-ikben, a mely utóbbi gazdagabb női sír, hegyikristály- és karneolgyöngyök is fordultak elő. A temetőben fölszínre jött két lovas, valószínűleg avar-sír is a 38. és 39. A 38. sírban a martélyi temető egy kengyeléhez (Hampel id. műve CLI. 1. 2.) hasonló kengyelek s a csertomliki ezüstedényen látható zablára emlékeztető zabla volt. A ló csontváza a lovas mellett, a sírüreg jobboldalán hason feküdt, fejjel éjszaknyugatnak, lábszárai Z vonalban alá voltak hajlítva, a zabla a ló szájában volt s hasa táján voltak a kengyelek. A másik sírban a ló hasonló helyzetben, de valószínűleg a föld súlyától félre nyomva, kissé jobbra dőlten feküdt, fején gazdagon ékített kantár, nyakán talán csótár volt, a szíjak lenyomata majd mindenütt meglátszott. A kantár rendes oldalszíjból, homlokszorítóból, orr és pofaszíjból állónak látszik, s egy kis szíjvéget ott is lelt Posta, a hol a kantár egyébként nyom nélkül elenyészett, álladzójának kellett lennie, minden szíját apró pitykék díszítették, ezek símák, csak a homlokszíj és pofaszíj találkozását fedő nagy dudorok voltak díszítve. Gömbölyű felületüket öt részre hasítja a vésett ékítmény, ívek által határolt négyszögű középső és négy kétszögű mezőre, az utóbbiakat ellapuló, kövér akanthusz palmetták – a honfoglaláskori ornamentikában megnyilatkozó ízlés előhírnökei – töltik ki. A temető korát Hampel a Kr. u. VII. századra teszi. * Hogy a Szirákról régebben a N. Múzeumba került régibb középkori tárgyak * ebből a temetőből valók-e, nem tudjuk.
*A. É. M. f. XVI. (1896) 359.
Hampel Alterthümer I. k. 806. 3.
*R. N. 117/1868.
Szécsényben, a pinkahegyi kipusztúlt szőlők területén épített gőztéglagyár földmunkálatainál napfényre jött s Pintér Sándor gyüjteményébe került tárgyakról ad bírt br. Nyáry Albert dr. * A tárgyak abból az ú. n. indás és griffes csoportból valók, a melyből a sziráki leletek zöme is való, érdekesek a szíjvégeket, szíjra erősítésre való részükön, díszítő szembefordult madárfejek és állatalakok, egyik sírban agyagedényt is leltek, valamint apró – valószinüleg római – bronzérmeket.
*Arch. Ért. u. f. XXVIII. (1908) 424., 425.
Balassagyarmatról Völgyi István 1897-ben arról ad hírt, hogy a nógrádvármegyei gazdasági egyesület mintaszőlőtelepén, a várostól éj szakra eső Orbán-hegy déli lejtőjén temetőre bukkantak, a csontvázak arczczal kelet felé voltak fordulva s mindeniknek fejénél volt egy agyagedény. 1893-ban is kerültek itt vázak fölszínre s már előbb is vagy húszat észleltek, közlő kiásott állapotban látott egy sírt. A sírokban becsesebb lelet úgy látszik nem volt, csak durva, rosszul formált és égetett agyagedények s deréktájon vas csat és vas kés. * Nem tudom, e korba sorozható-e a romhányi pogánytemető, * az Alsótoldon lelt vaslándzsa és szekercze, * s egy Kiba községben lelt agyagtál. *
*A. É. u. f. XVII. (1897) 76–77.
Századok, 1869. 64. Br. Nyáry Albert hiradása.
*R. N. 9/1893. 8., 8.
*U. o. 9/1893. – A naplójegyzés régibb középkorinak mondja, de formája után ítélve valószínűbb, hogy őskori.
Patvarcz község határában, a gróf Mailáth-féle birtok ú. n. malomi táblájában kerültek elő fölszines sírok tartalmának látszó régibb, középkori tárgyak, vaslándzsa., zabla stb., ugyanitt azonban jelentékenyen fiatalabb, hullámvonalas díszű s fenekükön keresztes bélyegű szláv, ú. n. földvári (Burgvall) tipusú edények, kis bronz kereszt, kisebb ékszer öntőmintája stb. s Kis-Kérről is ismerünk régibb középkori agyagedényt. *
*Wimmer Béla gyüjteménye.
Az említett szláv bélyeges és hullámvonalas edények s egyéb, a szláv fajnak tulajdonítható s a honfoglaláskorba és az Árpádházi királyok korába mélyen benyúló emlékek egyébként több helyen is föllépnek a vármegye területén, így Szügyben, továbbá Marczalban a községhez vezető törvényhatósági út mentén is. Általánosságban a szlávoknak tulajdonítják az olyan kerek sánczolásokat, földvárakat, a melyeknek eredete nem megy vissza az őskorba; a legutóbb említett két helyen is van ilyen. Szügy határában az ú. n. Leányhegy, emitt a községtől délre fekvő »Kerekdomb«. Az utóbbi legjobb fenntartású földváraink egyike. A hegygerincztől mély árok vágja el az erődítményt, a mely 339a középső, kerek, emelkedett terraszon »a Kerekdombon« kívül, még egy körben körülfutó töltésből áll, sem az árok, sem a töltés nem zárják egészen körül a Kerekdombot, nyitott kijárást engednek egy, a hegy nehezen megközelítő lejtője fölött emelkedő természetes terraszra. A hegy legalján is vonul egy mély árok, a mely talán szintén a védőművekhez tartozott. Némileg eltérő szerkezetű a vanyarczi pogányvár, a melynél a »kerekdombot« sugárszerűleg futó két töltés köti össze a zárt körtöltéssel.
