A Cserhát.
A Cserhát.
A vármegye déli felének nagyobbrészét a Cserhát * foglalja el; a pestmegyei Czeglédberczelig terjedő déli nyulványait nem tekintve, egész terjedelmében a 2vármegye határai közé esik. Tulajdonképen számos, a környező alacsonyabb homok és homokkő vidékéből átlag 150–300 méternyire kiemelkedő dombcsoportnak tekintendő, nem pedig összefüggő, folytonos hegyláncznak, a mi különben keletkezésének és kialakulásának történetéből könnyen érthető. Eruptivus kőzetből álló kúpjai és »kúpgerinczei« 400–500 méter magasságot is elérnek. * A legtöbb ilyen 3kúp a Cserhát centrális részében található, * Berczel és Bárkány között, a mely több egymással párhuzamosan haladó vonulatban sorakozik egymás mellé. Ezekhez csatlakoznak »radiális irányban kiágazva egyes hosszúra nyújtott s messzire a homokkő vidékébe belenyúló alacsony gerinczek« (dyke-ok = vékony telérek mint pl. o. a Csöröghegy, Szilágy-Csege hegy; a herencsény-mohorai és lócz-dolányi gerinczek), a melyek szintén az e vidéken nyilvánult vulkánikus erőknek köszönik létrejöttüket. * Schafarzik F. dr. behatóan foglalkozott a Cserhát vulkánikus képződményeivel és kimutatta, hogy a határozott irányban települt eruptivus tömegek ugyanilyen irányú rupturák, törésvonalak, mentén helyezkednek el. Az ő megkülönböztetése szerint vannak hosszanti és sugaras rupturák. A hosszantiak éjszakkelet-délnyugati irányban haladnak és talán a lezökkent részek peremét jelzik; a sugarasan szétfutó rupturák az előbb említettekre merőlegesek.
A szoros értelemben vett Cserhát a Ferrótól számított 38°48? (Vácz) és 37°30? (Kisterenye) keleti hosszuság és 47°30? (Budapest) és 48°8,5? (Piliny) éjszaki szélesség között terül el. Határai: nyugaton a Dunának vácz–budapesti szakasza, éjszaknyugaton az Ipoly középső folyása (ludány–balassagyarmati szakasz), keleten a karancssági Nagypatak és a Tarján patak, Kisterenye és Hatvan között pedig a Zagyva, délen éles határa nincs; az Alföldre messze kifutó nyúlványai fokozatosan mélyebbre sülyednek és eltünnek a lősz és homok-takaró alatt.
Kivételesen 567 (Tepke-hegy) és 563 (Béznát) méternyire is emelkednek.
A Cserhát centrális részében ezek a kúpok magasabbak, mint a kiágazásokon.
A palóczok ezeket cser köveknek nevezik.
1. ábra. Nógrád vármegyének fiziografiai viszonyainak vázlatos térképe.
1. = Magyarország állatrégióinak harmadika: a regio septentrio occidentalis, a mely délen a r. pannonicával és r. centralissal, keleten a r. septentrio orientalissal határos (Fauna regni Hungariae. Term. Tud. Társ. kiadv. szerint). 2. = az Ősmátra növényzeti öve (Borbás V. dr. szerint). A térkép mértéke kb. 1:624,000.
A Cserhát eruptívus kőzete augitandezit (több módosulatban), mely preformált rupturákon tört felszínre, talán úgy, a mint az az izlandi vulkánsoroknál látjuk. Az erupciók legnagyobb része hamu- és lapilli esővel vehette kezdetét, utána következett csak a lávaömlés.
Azt tapasztaljuk ugyanis – a hol ez a viszony egyáltalában konstatálható – hogy a láva a tufa-rétegek fölött foglal helyet. * A vékony telérekben feltolult magma (láva) oszloposan szokott elválni (a kihülési felületre merőlegesen).
Tufa = a vulkáni erupció alkalmával a kráter körül aláhulló finom kőzetalkatrészeknek eső- vagy tengervíz hozzájárulása által megszilárdult többé-kevésbé szívós kőzet. Azokat a vulkánokat, a melyekből a fentemlített finom kőzettörmelék a felszínre kerültek, s amelyek jórészt ez anyagból felépültek »a strato-vulkánok fogalmának felelnek meg.«
A Cserhátnak eruptívus előfordulásai egyazon földmélyi fészekből vették eredetüket, a melyben azonban különböző, vasmagnézia-szilikátban dúsabb és szegényebb régiók léteztek; az alsó és felső mediterrán határán törhettek felszínre; erupciójukat nem szakította meg hosszabb szünet »egyidőben és gyorsan játszódott le.« A Cserhátban az eruptivus kőzeten (pyroxénandezit) kívül találunk még üledékes kőzeteket: kisczelli tályog (a harmadkor eocén epochájának alsó emeletében), homok és laza homokkő (akvitán korú, mely hegységünket nagy kiterjedésben, kivált éjszak, éjszaknyugat, nyugat és délnyugat felől környezi és közvetetlenül érintkezik az eruptivus-kőzettel), lajtamész, a szarmata emelet lerakodásai és agyagrétegek (pontusi), továbbá mint legfiatalabb képződmények a lősz (a Galga-völgyben tipikusan) és szívós barna nyirok. *
A palóczok »czipák-földnek« nevezik.
