Quádok.
Quádok.
A mai Nógrád vármegye területétől nyugatra a germán quádok tanyáztak. Az e néptől birtokolt földterület határát élénken feltünteti az a védő sáncz- és árokvonal, mely a Dunától, az Ipoly torkolatától kezdve az Ipoly folyó jobb partján s a Búr völgyén át, némi megszakítással a Szitnya hegységig húzódik. E védő műveket a quád népek főleg a jazigok támadásai ellen emelték, a kikkel 348évtizedeken át öldöklő harczokat vívtak, sőt Tiberius alatt (Kr. u. 14–37. ), mikor a jazigok berontottak Pannóniába, a quádok verték vissza támadásaikat. Vannius, quád király, alatt (Kr. u. 19–51) már lényegesen megváltozott a helyzet. Uralkodása végső szakában, 50-ben, mikor saját rokonai támadtak fel ellene, sarmata és jazig lovasok alkották a quád sereg legtekintélyesebb részét. Alig néhány év mulva némi szövetkezés jött létre e két barbár nép között; Domitianus alatt, 90-ben, már fenyegetően léptek fel s a Duna jegén átcsapva, Pannoniát háborgatták.
A római uralom ellen folytatott küzdelem, a szomszédság, az erkölcsi és jellembeli rokonság, összehozta e két népet. Közös volt a czéljuk is, hogy a római területen raboljanak. Mind a mellett bizalmatlansággal viseltettek egymás irányában és szövetségük csak két rablónép szövetsége volt. Jól jegyzi meg róluk Tacitus; hogy a kölcsönös félelem választotta el őket egymástól. (Nagy Géza: Millenn. Tört. I. CCLXIX. )
