Aranybulla.
Aranybulla.
II. Endre az elégületlenséget az 1222. évi aranybulla kibocsátásával igyekezett lecsillapítani. A bulla megjelenése után jelentékeny személyi változások következtek. Béla trónörökös azonban nem állott meg a félúton, hanem minden igyekezetét arra fordította, hogy azok a főurak, a kiknek részük volt Gertrud királyné meggyilkolásában, elvegyék büntetésüket. Ezek közé tartozott a Kacsicsnemzetségbeli Simon is, a kit II. Endre király, miként az oklevél mondja, »fiainak a püspököknek és főuraknak közmegegyezése következtében, mert hallatlan gonoszul elvetemülve, kegyetlenül tetőtől-talpig fegyverben, a királyi korona gyalázatára és kisebbségére, ravasz vérszomjas czinkosaival összeesküdt és boldog emlékű Gertrud királyné halálában részes volt«, összes birtokától megfosztott.
Birtokai közül Losonczot a Tomaj-nemzetségbeli Dénes fia Dénes tárnokmester, Szécsényt pedig a Szák-nembeli Botos fia Pósa (Pócs) comes nyerte adományul, (Pauler Gyula II. 101.; Nagy Iván 15. Botos fia, Pósát a Záh-nemzetség sarjának tartja.)
Kacsics Simon leánya a veszprémi apáczáknál talált menedéket.
II. Endre, bár az aranybulla kibocsátása után kissé türtőztette magát, nemsokára azonban ismét visszaesett régi pazarlásába. Béla trónörökös gátat igyekezett vetni a várjavak szertelen eladományozásának. 1225-ben felhatalmazást nyert, hogy az egész országban minden adománybirtok jogczímét megvizsgálja s az indokolatlan adományokat visszavegye. 1228-ban nagy hévvel fogott feladatának teljesítéséhez. Trónraléptével (1235.) a várjószágok visszaszerzése iránt még erélyesebb intézkedéseket tett, melyek 1237 óta Nógrádra ís kiterjedtek. (Pauler: II. 133.)
A várjavak visszakövetelése azonban országszerte elégületlenséget keltett. A kiküldött bíróságok intézkedései következtében sokan mindenüket elveszítették, földönfutókká lettek.
Az elégületlenséget még fokozta a kunok beköltözködése az 1239. év őszén. E félvad nép nem igen tudott különbséget tenni az enyém-tied között. Csakhamar összekoczczanások támadtak a magyarok és a kunok között. E miatt az általános elégületlenséget és bizalmatlanságot nem tudták az 1240. évi bánmonostori értekezlet intézkedései sem lecsillapítani.
