Imre és Endre.
Imre és Endre.
III. Béla király halálával (1196.) a trónt idősebbik fia, Imre örökölte, a kinek testvérével, Endre herczeggel gyűlt meg a baja. Endre herczeg ugyanis nem elégedvén meg a drávántúli országrész kormányzásával, atyjának a szentföldi hadjárat czéljaira hagyott vagyonát arra fordította, hogy híveket szerezzen magának, a kiknek segítségével azután Imre uralma ellen fordult.
Endrének sikerült Boleszló váczi püspököt ís megnyernie, a ki Endre és magyarországi hívei között a levelezést közvetítette. Imre király erről értesülvén, 1199 márcz. 10-én Váczott termett, fegyvereseivel betört a templomba, a sekrestye ajtaját feltörette s a kincstárból a Boleszló részéről a leleszi monostornak szánt kincset és a gyanus leveleket magával vitte, majd Endre ellen fordult, a kit a Balaton közelében megtámadott és legyőzött.
Imre halála után (1204.) alig egy év mulva II. Endre foglalta el a trónt. Alig tette a fejére a koronát, a melyért egy évtizeden át küzdött, elkezdte a királyi hatalom örömeit élvezni. Hálából barátai iránt, a kik nehéz napjaiban nem hagyták el, tele marokkal szórta a pénzt s osztogatta a várjószágokat.
Uralkodásának első évtizedében már a Kacsics-nemzetség is egyik számottevő tényezője lett az ország főúri társadalmának. E nemzetség még a XII. században Szécsény, Gécz, Rimócz és Almás, egykor Záh-nemzetségbeli jószágok birtokába jutott; az övé volt már II. Endre király uralkodása előtt Fülek, Zahora, (Fülek táján) Somoskő, Baglyas, sőt Losoncz is. (Nagy I. i. m. 14. és 20. 1.)
Az országos osztozkodásban rész jutott a királyné, Merani Gertrud, rokonainak és kegyeltjeiknek is. Az idegen kegyenczeknek osztogatott adományok azonban csakhamar visszahatást keltettek a nemzetben. 1213-ban összeesküvés támadt Gertrud ellen. Az elégületlenek között találjuk a Kacsics-nemzetségbeli Simont, Bánk bán vejét, Fülek és Szécsény urát is. (Pauler Gy. i. m. II. 63.; Nagy Iván i. m. 14. és 23.) Az összeesküvők azt az alkalmat használták fel, a mikor II. Endre az év őszén seregével Halicsba indult. 1213 szept. 28-án, alkalmasint 378a pilisi erdők közelében, rárontottak a, szabadban tanyázó Gertrud királynéra és kíséretére s a királynét, sok némettel együtt, meggyilkolták.
A rémhírre II. Endre hazasietett és a főbb bűnösöket megbüntette ugyan, de csak rövid ideig tudott erélyes lenni; az összeesküvők jó része kikerülte a büntetést; a Kacsics-nemzetségbeli Simonnak is sikerült az összeesküvésben való részvétel gyanuját magáról elhárítania.
A pápa többszöri sürgetésére 1217-ben végre II. Endre rászánta magát a keresztes hadjáratra. Erre az útjára a vármegyében birtokos nemzetségek közül a Tomaj-nemzetségbeli Dénes fia Dénes, a Losonczi Bánffy-család őse, a ki 1216–1231-ig a tárnokmesteri méltóságot viselte, s a kit kortársai a »gazdag Dénes« néven ismertek, továbbá a Rátót nemzetségbeli Leusták fia Gyula kísérte el. A szentföldi hadjáratban részt vett urak közül különösen Tomaj Dénes tüntette ki magát, a ki nagyszámú fegyveresével méltó feltűnést keltett. Dénes részt vett a Tábor hegyi erőd ostromában is. (Pauler Gyula i. m. II. 59.)
A míg II. Endre a Szentföldön járt, az itthon maradt egyházi és világi urak szinte versengtek egymással a gonoszságban. De a király visszatértével sem javultak a viszonyok. Az elégületlenek, a kik Béla trónörökös körül csoportosultak, mozgalmat indítottak, hogy az alattvalók jogát megállapítsák és a királyi önkénynek korlátot szabjanak.
