I. Ulászló.
I. Ulászló.
Az 1440. évi január 1-én Budán egybegyűlt rendek többsége, mellőzve a várandó állapotban levő Erzsébet királynénak és esetleg születendő fiának a trónörökösödési jogát, Ulászló lengyel királyt hívta meg a magyar trónra. Mialatt a Krakkóba küldött követség eljárt a megbízásában, Erzsébetnek Komárom várában fia született, a kinek a részére a trónt biztosítani törekedett. Ebbeli törekvéseiben hathatós támaszra talált a köréje csoportosuló egyházi és világi főurakban, a kik, mint a Czilleiek, nagyravágyásuk kielégítését remélték, vagy a kiket, mint Széchi Dénes esztergomi érseket, Ujlaki Miklós bánt és Garai Lászlót, az a meggyőződés vezérelt, hogy a német birodalommal való benső kapcsolat az országnak nagyobb előnyöket fog biztosítani, mint a lengyel szövetség. Ulászló, nem törődve Erzsébet tiltakozásával, április 21-én átlépvén Magyarország határát, május 15-én bevonult Egerbe. Ugyanezen a napon koronázta meg a csecsemő Lászlót Széchi Dénes prímás Székesfehérvárott. Ezzel az ország politikai nézetek, családi összeköttetések és személyes érdekek szerint megoszlott a két párt között.
Ulászló király átvevén a kormányt, bőkezűen jutalmazta a híveit. 1440 augusztus 2-án Budán kelt adománylevelével az Erzsébet királyné tulajdonában levő Szanda várát a hozzátartozó falvakkal együtt fele részében egyik legodaadóbb hívének, Rozgonyi Simon egri püspöknek, valamint testvéreinek, Istvánnak és Györgynek, fele részében Kompolti Pálnak adományozta. (Dl. 13. 570. ) Ugyanezen a napon Alsópetényt, a mely Alsópetényi Jeromos családjának magvaszakadásával a koronára szállott, Szobi Jánosnak adta. (Dl. 13. 569.) Augusztus 4-én pedig rendeletet intézett a vármegyéhez, a melyben felhívta a tisztikart, hogy Lengyeldi Péter özvegye Ilona asszony panaszát, a mely szerint őt rokona, Felső-Ragyolczi János jószágaiból kiűzte, vizsgálja meg és ha a panasz alaposnak bizonyul., birtokába helyezze vissza. (Dl. 13. 574.) 1443-ban Rába helységet, a mely szintén Erzsébet királynéé volt, Lessenyei Czakó Pálnak adományozta.
Kompolti Pált 1441 julius 26-án ellentmondás nélkül beiktatták Szanda várába, és tartozékaiba; ettől kezdve jelentékeny súlyra tett szert Nógrád vármegye nemességében. Ulászló pártjához csatlakozott a vármegye legnagyobb birtokosa, Szécsényi László is, a kit a király 1441-ben Bars, 1443-ban Nógrád vármegye főispánjává nevezett ki.
Az ellentétek kiegyenlítése végett Ulászló Budára országgyűlést hirdetett, a melyre az ellenpárt híveit is meghívta. A rendek az országgyűlésen nagy számban jelentek meg, az egybegyültek Ulászlót ismerték el királyuknak, a kit Széchi Dénes július 17-én Székesfehérvárott megkoronázott.
Erzsébet anyakirályné azonban, a ki engesztelhetetlen gyűlöletet táplált Ulászló iránt, a cseh Brandeisi Giskra Jánost zsoldjába fogadta, Zólyom várát neki adta, s egyúttal Sáros vármegye főispánjává nevezte ki. Giskra a cseh zsebrák hadával elözönlötte a felvidéket. Hadai, felhasználva a trónküzdelmek következtében támadt országos zavart, elárasztották az Ipoly völgyét és lassan-lassan befészkelték magukat a vármegye területén. Az Ipoly mentén egymást érték az 401őrhelyeik, így Hradek, Hradistye, Strázsapart, Strázsahegy. Állandó fészkeik Alsó-Esztergály, Cseh-Brezó, Dobrocs, Hollókő, Kiszellő, Prága (ma Gácsprága), Szele, Losoncz, Korna és Karancsság voltak. Giskra kezébe került Losoncz. majd Szécsény város, Sztrahora vára és Csővár. Giskra és társai számos új erősséget is építtettek, így Akszamith és az emberei Diósjenőn emeltek erődítést, a mely Nagy Iván szerint azonos lehetett a Jenő feletti úgy-nevezett Kámor várával. Giskra építtette Losoncz mellett a Királydombon, a Szent-István királynak szentelt monostorból, a Szentkirályi várdát is. Legnagyobb alkotása volt a vármegyében Gács vára, melyet jelentékeny sereggel szállott meg és innen űzte rablókalandjait.
Hollőkő vára.
Fülek vára.
A csehek térfoglalásával a huszita tanok is jelentékenyen terjedtek a vármegyében. Bizonyos mértékben a nyelvük is hatással volt az itteni szláv népre. A hol jártak, nemcsak politikai, hanem vallási tekintetben is nyomot hagytak és útját egyengették Luther tanainak. Arról, hogy a vármegyében templomokat építettek volna, nincsenek határozott adatok, de hogy a tőlük elfoglalt egyházakat a kelyhesek vallása és szertartásai szerint rendezték be, erről az esztergályi, a csehbereki és az etrefalvai templomokban talált képek tanuskodnak. Vallási hatásuk maradandóbb volt a politikai szerepüknél, az itt maradt husziták utódai között találtak Luther tanai a legtermékenyebb talajra. (Nagy Iván i. m. 184-185.) A Pálócziak és a Perényiek egy ideig hasztalanul küzdöttek ellenük, 1443 nyarán azonban Rozgonyi Simon egri püspök és Szécsényi László főispán egész haderejökkel ellenük fordultak. De fegyveres mérkőzésre ezúttal nem került a dolog, mert szeptember 1-én Iglón 13 hónapra terjedő fegyverszünetet kötöttek Giskrával, így azután a vármegye egy időre megszabadult a polgárháború borzalmaitól. (Teleki: Hunyadiak kora X. 135.)
A törökök ellen folytatott győzelmes hadjáratból visszatérő ifjú király 1444 április hó elejére Budára országgyűlést hirdetett, a melyen Nógrádból Szécsényi László főispán, Tholdi László, Ettre Mihály, Romhányi György- és László, Vizslási Barócz Mihály és Mohorai Vidfi János vett részt, sőt Giskra János és Széchi Tamás, Erzsébet királyné volt főkincstárnoka, is megjelentek.
Az országgyűlés szétoszlása után Ulászló Szegedre ment, a hol a török békeköveteket fogadta. Bár a törökökkel a békét megkötötték, mégis, a mikor híre jött, hogy a keresztény hajóhad a Hellespontus felé útnak indult, a Szegeden egybegyűlt urak a háború mellett nyilatkoztak. Mindamellett a király környezetében levő főpapok közül csak hárman, közöttük Rozgonyi Simon egri püspök, vállalkoztak arra, hogy a királyt bandériumokkal elkísérjék, a főurak ellenben. Hunyadi János kivételével, mind itthon maradtak. Még a Rozgonyiak sem mentek el. Főképen a csehek fékentartása végett volt szükséges, hogy ők itthon maradjanak, a mi épen ezért bizonyára Ulászló kívánságára történt; erre enged következtetni az a körülmény, hogy a váczi káptalan Rozgonyi György pozsonyi főispánt, Rozgonyi Sebestyént és Jánost Szanda várának a birtokába 1444 október 18-án iktatta be, tehát akkor, a mikor a magyar sereg már Nikápoly felé járt. (Dl. 13809.) Az 1444 november 10-én vívott várnai csatában nemcsak a magyar sereg semmisült meg, hanem Ulászló király is az életét vesztette. Ott veszett Rozgonyi Simon püspök és Lábatlani Gergely is. (Nagy Iván i. m. 185.) A várnai csatából megmenekült főurak nem tudván biztos értesítést adni Ulászló sorsáról, az 1445 február 6-iki országgyűlés a kormányzást hét főkapitányra bízta.
