A törökök betörései Nógrádba.
A törökök betörései Nógrádba.
A törökök Budán berendezkedvén, csakhamar megkezdték a támadásokat Nógrád vármegye területére is. Még az 1543–1544. év telén a törökök Nagyoroszit pusztították el. 1544 májusában, minden esetre még május 12-ike előtt, Mehemet basa elfoglalta Nógrád várát, majd nemsokára Hatvant és még az 1546. év előtt Szanda várát, sőt 1546-ban az egész Nógrád vármegyét meghódítással fenyegette. Nógrád elfoglalásával az Ipoly balpartján már csak Gyarmat maradt meg Ferdinánd király híveinek a birtokában és e végház ettől kezdve a bányavárosok előőrse lett. (Katona: Hist. Critica XXI. 439. 440., 412–1546: XL. t.-cz.)
A törökök támadásaival szemben a nemesség többé nem érezte magát biztonságban a birtokain, mindenki igyekezett védett helyre menekülni. Sziklafészkükbe zárkózva töltötték únott napjaikat azok, a kiknek volt hova menekülniök, addig, míg a török onnan is ki nem zaklatta őket. Az 1546. évi országgyűlés XLIV. törvényczikke Ságh (Ipolságh), Pásztó, Drégely, Szécsény, Buják, Léva és a többi erődítvények helyreállítása és megerősítése iránt intézkedik. A főúri 413családok is siettek a családi váraikat jókarba helyezni, a kinek pedig még nem volt, szerezni iparkodott. Salgó várát 1548-ban Derencsényi György fia Farkas, Bebek Ferencztől és fiától Györgytől megvásárolván, e vásárlásra még ebben az évben királyi jóváhagyást kapott. Viszont Ferdinánd király Bebek Ferencznek, nejének, Ráskai Dorottyának, Balázs leányának, valamint fiuknak, Györgynek 1548-ban Fülek várát adományozta. Hollókő és Thar vára felett pedig 1549 febr. 6-án osztozott Alsólendvai Bánffy Istvánné Országh Magdolna és Országh Kristóf. (Liber Reg. Donat. I. 440. – Nagy I. adatai. Orsz. Lev. N. r. a. 15: 4.)
A kimerűlt Ferdinánd király 1547-ben kénytelen volt a törökökkel öt évre békét kötni, melynek értelmében Nógrád vármegye Ferdinánd uralma alatt maradt. Az igazságszolgáltatást szabályozó 1548:XIX. törvényczikk Nógrádot, a melyet ekkor Felsőmagyarországhoz számítottak, a király birtokában levőnek mondja, de ez csak politikai felosztás volt, mert tényleg már 1549–1550-ben Nógrád vármegyének egyharmadrésze meghódolt a törököknek. A békekötés ellenére a törökök a nekik meg nem hódolt részeket szinte állandóan támadták. 1550 nyarán a törökök ismét mozgolódni kezdtek. Erről Dancs Pál csővári parancsnok értesült két töröktől, a kiket elfogott. Dancs mindenfelé tudtul adta az ismerőseinek a törökök hadi készülődéseit. Szeptember 27-én a törökök csakugyan megtámadták Szécsényt, a mely ekkor Losonczy István birtokában volt és a városba betörve, 45 embert elhurczoltak, egyet pedig megöltek. Kevéssel azután megrohanták Sághot, de itt Jákóffy Ferencz az őrséggel visszaverte őket. Ebben az időben, úgy látszik, kikerülték Gyarmatot, a melynek vitéz kapitánya, Horváth Bertalan, 1551-ben visszaadta nekik a kölcsönt a Szécsényben elkövetett kegyetlenségeikért. Horváth a katonáival 1551 augusztus havában egy szökevény töröktől megmutatott rejtekúton behatolván a szandai várba, elfoglalta és feldúlta; a meglepett 150 főnyi török őrségből csak 55 ember menekülhetett meg, a többit levágták a gyarmati vitézek. (Katona i. m. XXI. 1147–1150. – Szalay Á.: Négyszáz magyar levél. – Verancsics munkái I. 264.)
György barátnak, Erdély nagynevű államférfiának, Castaldo katonáitól történt oktalan megöletése alkalmul szolgált a portának, hogy a háborút újból megindítsa. Az 1547-ben kötött béke különben is már lejáróban volt. Szulejmán szultán már 1551-ben megkezdte a hadi készülődéseket, a melyek főleg a várak elfoglalására irányultak. Ezzel szemben Ferdinánd teljesen magukra hagyta a várkapitányokat. Míg Ahmed basa Temesvárt foglalta el, a melynek hős védője Losonczy István, 1552 julius 27-én áldozatul esett a hitszegő törökök támadásának, azalatt Khadim Ali budai basa, Veszprém elfoglalása után (június l.) Drégelyt vette ostrom alá, melyet hős Szondy György védett. Ali basa 12.000 főnyi hada július 6-án érkezett a vár alatt elterülő, ma is török tábornak elnevezett fennsíkra. A vár gyenge falai már a török ágyúk első lövéseire összeomlottak; erre Ali basa a nagyoroszi plebános útján felszólította Szondyt a vár feladására, a mit azonban a hős visszautasított és csupán arra kérte a basát, hogy két apródját, Libárdyt és Sebestyént, vegye oltalmába és nevelje vitézekké őket. A rommá lőtt Drégely július 9-én a törökök birtokába került. Szondyt, a ki hősiesen harczolva esett el, a basa eltemettette és a sírjára iratos kópját tétetett.
