Bethlen Gábor mozgalmai.
422Bethlen Gábor mozgalmai.
Az erdélyi rendek 1613-ban Bethlen Gábort választották meg fejedelemnek. Kadizádi Ali basa, a ki titokban Bethlen Gábor megbuktatására törekedett, a többi között Gyarmati Balassa Zsigmondot, Kékkő várának urát is Bethlen ellen tüzelte. Balassa, a ki szintén pályázott az erdélyi fejedelemségre, e végből 1614-ben Erdélybe ment és az ott időző basákkal alkudozásba bocsátkozott, a többi között 40.000 forint évi adót ígért a töröknek, ezenkívül Lippát és Jenőt is felajánlotta. Sőt még lengyel szövetségre is gondolt, a melylyel azután Magyarország egy részét is birtokába vegye; e végből pártot igyekezett szerezni az országban.
Bethlen értesülvén Balassa Zsigmond fondorlatairól, csakhamar megüzente Forgách Zsigmond felsőmagyarországi főkapitánynak, hogy Balassa Magyarország ellen izgatja a törököt. Forgách ekkor ügyet sem vetett Bethlen üzenetére, de a mikor 1615 végén már széltében beszélték, hogy Balassa Ali basával összeköttetésben van, Thurzó György nádor Trencsénbe hívta a királyi tábla bíráit és a magyar tanács tagjait, hogy Bethlen ügyéről tanácskozzanak. Ezeknek azonban már nem akadt dolguk, mert Teuffenbach Rezső érsekújvári kapitány értesülvén Balassa szándékairól, az 1616. év elején körülvette Balassát Kékkővárában. Balassa, a milyen nagy garral indította meg kalandos vállalkozását, olyan ügyefogyottan viselte magát most; még védekezni sem próbált, így azután Teuffenbach Rezső a várat könnyűszerrel kézrekerítvén, Balassát folyul ejtette és Érsekújvárra hurczolta. Az 1618. évi országgyűlésen a rendek szóvá tették Balassa ügyét és felemelték tiltakozó szavukat az ellen, hogy előzetes ítélet nélkül letartóztatták, de hasztalanul, mert Balassa továbbra is az érsekújvári vár kényszerű lakója maradt, a honnan csak Bethlen Gábor első támadásakor szabadult ki. Utóbb a király Nógrád vármegye főispánságával kárpótolta. (Millenn. Tört. VI. 147. Barabás S. czikke: Tört. Tár. 1881. – Acta Diaetae 1618.)
Az 1618. évi országgyűlésen, a melyen Nógrád vármegye főispánját, Forgách Zsigmondot, a rendek nádorrá választották, ismét előtérbe léptek a protestáns vallási sérelmek. Balassa Péter, a ki visszatért a katholikus egyházba, az 1618–1619. évi vallási sérelmek szerint tizenkét lelkészt űzött el a birtokairól és elfoglalta a protestáns templomokat. Az országgyűlésen azonban a katholikus rendek túlsúlyban lévén, a protestánsok elkeseredve hazamentek. Ekkor azonban a magyarországi protestánsok váratlan segítséget nyertek az erdélyi fejedelemtől. A cseh felkelésnek és annak a hírére, hogy Thurn Mátyás már Bécs alá érkezett, Bethlen Gábor felismerte a helyzet fontosságát és a fenyegetett vallásszabadság védelmére kardot rántott. A míg Bethlen Gábor egyik vezére, Rákóczi György, szeptember 5-én ellentállás nélkül Kassát foglalta el, addig Széchy György és Rhédey Ferencz körülbelül 8000 főnyi haddal a nyugati határ felé sietett. A fizetetlen őrségek mindenfelé meghódoltak Bethlen hadai előtt. Meghódolt Fülek is; a gyarmati kapitány, az öreg Morgenthaller Fülöp, nem akart meghódolni, de az őrség másképen érzett és a makacs várkapitányt megkötözvén, kaput nyitott az erdélyieknek. Gyarmatról azután Széchy és Rhédey Érsekújvár felé vonultak. (Millenn. Tört. VI. 233. – Tört. Tár, 1892. 328.) Nógrád vármegye nagy része Bethlenhez csatlakozott. Forgách nádor ugyan Kassa elfoglalása napján (szeptember 5.) közfelkelést hirdetett, de megkésett; a protestáns rendek különben is lelkesedéssel sorakoztak Bethlen zászlója alá, a kinek a gyorsasága és növekedő ereje nagy hatással volt a vármegye nemességére. Bethlen 1619-ben ura volt a Pozsonyig terjedő területnek. 1620-ban a Beszterczebányán tartott országgyűlés Bethlen Gábort királylyá választotta, a végbeli vitézek eltartására pedig lefoglalta az egyházi vagyont. Az országgyűlés berekesztése után újból megkezdődtek az ellenségeskedések. Mialatt azonban Bethlen Pozsony visszafoglalására rendelt Dampierre császári tábornokkal harczolt, az alatt a budai basa 1620 november 4-én Váczot foglalta el, a mely várra már régen igényt tartottak a törökök és a melyet Strucz Ferencz kapitány három napi ostrom után feladott. Vácznak török kézbe jutása megyeszerte nagy aggodalmat keltett és méltán, mert a törökök terjeszkedési kísérletei ettől kezdve folytonosan háborgatták a vármegye területét, különösen Nógrád és Gyarmat véghelyeket. Főleg az utóbbinak az őrsége ettől kezdve szakadatlan harczban állott a törökökkel.
1621 tavaszán gróf Bugnoy Longueval Bonaventura Pozsonyt hatalmába kerítvén, az urak egy része elpártolt Bethlentől. Széchy György Bugnoy hadainak közeledtére Murányba jutott és onnan alkudozásba lépett a nádorral, hogy négy falu, továbbá Lipcse és Rozsnyó átengedése árán hajlandó segíteni Ferdinándot. 423Széchy csakhamar munkába lépett. Megnyerte Herencsényit, a kit Homonnay egyik várának a védelme miatt már elítéltek, de Bethlentől kegyelmet kapott. Herencsényi április 9-én Fülek felső várát meglepte és II. Ferdinánd iránt hűségre eskette. Strucz Ferencz, a ki Váczot átadta a budai basának, Herencsényi segítségére sietett, mire Szécsény és Gyarmat is meghódoltak Ferdinándnak.
Bethlen a nógrádvármegyei várak elvesztéseért Széchy Györgyöt gyanúsította, a ki erélyesen visszautasította ugyan a vádat, de nehéz volt megbízni a szavában, mert nagyon kétszínű játékot űzött. Bethlen ekkor Rákóczi Györgyöt küldte a pártosok ellen, a ki április 20-án visszavette Szécsényt, de Fülekkel nem boldogult. Ez alatt Pálffy István és Miklós, továbbá Koháry Péter és Bosnyák Tamás, Nógrád vármegyének egyik leggazdagabb birtokosa, nagyobb sereget gyűjtött egybe, melylyel június elején Beszterczebánya előtt termettek és onnan Fülek alá vonultak, a hol táborba szállottak.
Bethlen Gábor, hogy Pálffyék csapataival megütközzék, mindegyre gyarapodó hadával elindult Kassáról. E hírre Bosnyák Tamás június 29-én Rimaszécsre sietett és e tájon találkozott Bethlen Gáborral, a kivel hosszú ideig tanácskozott a békéről. Bethlen azonban nem igen hajlott a békére, mert az a gyanúja támadt, hogy Bosnyák csak időt akar nyerni, míg a német segítség megérkezik. A mikor Bosnyák visszatért a füleki táborba, Bethlen július 1-ének hajnalán Rimaszombat alá érkezett. Pálffy, Bosnyák és Koháry e hírre megrémülve, eszeveszetten menekültek a fenyveseken át Divény felé. Betlhen utánuk küldte Egri Istvánt ezekétszáz lovassal. Egri julius 2-án utólérte Pálffyék utóhadát, a melyet Bosnyákkal együtt elfogott; ettől kezdve folytonosan nyomon követte a Pálffyék hadait, a melyeket julius 3-án Zólyom táján teljesen szétvert. E kudarcz hírére julius 3-án Gyarmat ismét meghódolt Bethlennek, Széchy György pedig kegyelemért rimánkodott. Füleket Bethlen július 4-én kezdte lövetni. Herencsényi alkudozásokat kezdett az ostromlókkal, de még sem merte feladni a várat, mert nem igen remélt többé kegyelmet Bethlentől. (Millenn. Tört. VI. 311.)
Az 1622. év első napjaiban kötött béke értelmében Nógrád, valamint Gyarmat visszakerült Ferdinánd birtokába; ekkor Bosnyák Tamás, a karancssági uradalom birtokosa is visszanyerte a szabadságát és Ferdinánd Fülek várát bízta reá. Széchy György a felsőmagyarországi főkapitányi tisztet kapta, de Bécsben nem igen bíztak benne, ezért Forgách Miklóst rendelték mellé, mire Széchy sértődötten Murányba vonult vissza. Forgách Ádám gróf Nógrád vármegye főispánja és Szécsény kapitánya lett.
Bethlen Gábor első támadása alkalmával a várak sokat szenvedtek a gyakori ostromok miatt, miért is az 1622. évi országgyűlés Nógrád, Gyarmat, Fülek és Szécsény várának a megerősítését rendelte el.
1623-ban Bethlen Gábor másodízben támadt Ferdinánd ellen. Szeptember 13-án vonult be Kassára, magyarországi birtokainak a székhelyére, onnan Szendrő alá szállott, a melyet szeptember 21-én elfoglalt, ezután Putnokot vette be, innen pedig Fülek alá vonult. E hatalmas erődítvény előtt azonban meg kellett állapodnia. Hiába csábítgatta s rémítgette Bosnyák Tamást, ez nem hajlott a szavára. A vár azonban rosszul volt ellátva, nem volt elég élelem és az őrség kimerült. Azért Bosnyák örült a legjobban, a mikor Bethlen Fülek alól hirtelen elvonult. Bethlen seregével a morva határra vonult, hogy útját állja a Morvaországból Magyarországba igyekvő császári hadaknak, nem törődve a várakkal, a melyek, mint Buják, Nógrád és Somoskő, Ferdinánd birtokában maradtak.
Bethlen második támadása a gyarmati mezőn (Hidasgyarmat, Esztergom vármegye) 1625 május 26-án kötött békével ért véget. A békekötés után összeült országgyűlés ismét a várak megerősítéséről intézkedett. Füleken és Szécsényen kívül ekkor már Gács vára is nagyobb jelentőségre emelkedett. Az 1625:XIX. törvényczikk, a mely Nógrád vármegyének két járását rendelte ki Fülek megerősítésére, megjegyzi, hogy Gács várának a tartozékai ennek a várnak a helyreállítására tartoznak közmunkát teljesíteni.
