Katonai terhek.
Katonai terhek.
A vármegye népe azonban nem örülhetett zavartalanul a kivívott győzelemnek. Bármily dicsőséges volt Buda visszafoglalása, a négy évi háború rettenetes inséget hozott az egész országra. A hosszú török háború a kincstárra mérhetetlen terhet rótt, a melyet újabb és újabb, szinte elviselhetetlen adókkal igyekezett fedezni. A nyomasztó adóteher és az idegen katonaság féktelen kicsapongásai mindegyre fokozták az elégületlenséget. A végbeli katonák elbocsátásával ismét újabb zavarok támadtak és növelték a dologtalanok és a munkanélküliek számát. A vármegyét túlterhelte az idegen katonaság eltartása. Különösen sokat szenvedett Balassagyarmat városa, melyet a földesurai, gróf Koháry István és János, majd Szunyogh Ferenczné, 1690-ben telepítettek be újra, nagyrészt Árva, Liptó, Turócz és Zólyom vármegyéből, valamint Sziléziából. A Daun-ezred ellátása annyira sokba került, hogy a vármegye Balassagyarmat városának 1701-ben az évi adóból 100 forintot elengedett.
1700–1701 telén, a mikor a Savoyai, a Heister, az Ebergényi, a Herberstein és a Lichtenstein-féle ezredek tanyáztak a vármegye területén, szinte napirenden voltak az összeütközések a katonaság és a jobbágyok között. A kormány még 1698-ban elrendelte a tömegek lefegyverezését, a mi a jobbágy helységekben még ebben az évben meg is történt, de a szélnek eresztett végbeli vitézekkel, 436a szegénylegényekkel, a kik a Cserhát rengetegeiben találtak biztos búvóhelyet, már nem boldogult a vármegye. Így azután a fegyveres szegénylegény, ha a vásárokon, a kocsmákban vagy az úton összekerült a katonákkal, rendesen beléjük kötött és gyakran elpáholta az idegen zsoldosokat. Ilyen összeütközések nem ritkán halálos kimenetelűek voltak. Savoyai Jenő herczeg 1701 január 25-én a vármegyéhez intézett levelében a saját ezredéből való négy dragonyos meggyilkolása miatt vizsgálatot kért a vármegyétől.
Az idegen ezredeket lassanként elhelyezték a vármegye területéről és a helyükbe magyar ezredeket tettek. Ezek közűl azonban az Ebergényi-ezredet, a melyből tömegesen szökdöstek, sőt a legénysége egy ízben lázadásba tört ki, Pestre rendelték. Gróf Kollonich Adám ezrede kis ideig Bujákon és környékén állomásozott. Ennek az ezrednek a tisztikara is magyar volt: gróf Esterházy Antal alezredes, Lehóczky Márton őrnagy, Dessewffy István, Nagy Gergely, Vida István, gróf Esterházy Ferencz, Bésán kapitányok, Vilkey István zászlótartó, Rakonczay Samu tábori káplán. A vármegye közönsége szívesen látta ugyan a Kollonich-ezredet, az eltartása azonban sok nehézségbe ütközött, ezért a vármegye 1701-ben gróf Breuner Miksa főhadibiztoshoz folyamodott, hogy tekintettel a súlyos terhekre, melyek miatt már közel 700 lakos hagyta el a vármegye területét, a Kollonich-ezred két századát máshova szállásoltassa.
