Török portyázások.
Török portyázások.
A zsitvatoroki béke értelmében ugyan a Szécsény és Nógrád várakhoz tartozó falvak mentek lettek volna a hódoltságtól, de a török hivatalos felosztás szerint Szécsény és Nógrád a szandzsákok főhelyei maradtak továbbra is. Tehát teljesen hiába volt a zsitvatoroki béke XV. czikkében megírva, hogy a mely falvak Szécsénynyel és Nógráddal a hódoltságtól megszabadultak, ezután ne tartozzanak a hódoltsághoz. (Millenn. Tört. VI. 465.) A szőnyi békekötés ellenére a végeken a harcz nem szünetelt A portyázó törökök szinte szakadatlanul hurczolták az embereket rabságba. Különösen a fiatalságra, az asszonyokra és a gyermekekre vadásztak, a kiket kiváltani is nehéz volt. Csak az egri Sidó Mehemet basa idejében – írják a nógrádiak – a Mátra körül való tartományban 40 gyermeknél többet raboltak el az egri, hatvani és budai törökök, a kik közül a kesergő atyák egyet sem szerezhettek vissza. (Tört. Tár: VII. 27.) A török rab csak óriási váltságdíj ellenében szabadulhatott meg keserves rabságából, soknak ráment az egész vagyona, mások meg könyöradományokból gyűjtötték egybe a váltságdíjat. Luka Miklós, a ki 1632-ben Gyarmaton lakott, ez év tavaszán Nógrád váránál esett török fogságba. A törökök hetedfélszáz forintban állapították meg a váltságdíját, a melyet könyöradományokból igyekezett összeszerezni. E végből 1633 szeptember 22-én Esterházy Pál nógrádi főkapitány és ugyanebben az évben Nógrád vármegye közönsége is adott neki ajánló levelet. (Nagy Iván adatgyűjtem.) A basák és a bégek vagy nem bírtak parancsolni a végbelieknek, különösen a martalóczoknak, vagy nem jutalmazhatták őket kellőképen, így kénytelenek voltak elnézni, hogy a katonák zsákmányolással és mindenféle erőszakkal pótolják a hűbérjövedelem hiányát. 1632 tavaszán a törökök Nógrád alá nyomultak, 1640-ben Gyarmatot támadták meg, de miután a várat nem bírták bevenni, a házakra égő üszköt vetettek, mire rövid idő alatt a várban levő összes épületek leégtek. A magyar végbeli vitézek sem maradtak adósok a törököknek. A füleki vitézek 1612-ben a hevesmegyei Mindszent és Tar nevű falvakban összesen négy spahit öltek meg, a kik a jobbágyaik adóját akarták beszedni. 1626-ban a füleki magyar katonák kiraboltak néhány törökországi olasz kereskedőt, a kik a gyöngyösi Ferencz-rendiek kolostorában szálltak meg. 1641 nyarán pedig a füleki, szécsényi, drégelypalánki, gyarmati és nógrádi végbeli vitézek a Bácska felé törve, összesen 170 embert öltek meg, vagy fűztek rabszíjra.
