II. Rákóczi Ferencz számüzetésben.
II. Rákóczi Ferencz számüzetésben.
Rákóczi Ferencz már künn volt Lengyelországban, a mikor Károlyi Sándor 1711 május 1-én megkötötte a szatmári békét. A kurucz sereg a majtényi síkon meghajtván a zászlóját a császári tábornokok előtt, felesküdött és hazaszéledt.
József király halálának a híre, úgylátszik, Rákócziban is új reményeket ébresztett. Egybehívta a híveit Zaluzéba, a hol egyelőre várakozó álláspontra helyezkedtek, de Rákóczi folytonosan újabb összeköttetéseket keresett, hogy az új támadást előkészíthesse. Mindamellett a nemzet nagy többsége, kimerülvén a hosszas küzdelemben, megnyugvással fogadta a szatmári békét, a melyet Lipót császár özvegye, Eleonóra Magdolna Terézia., Magyarország koronás királynéja május 26-án Bécsben megerősített.
A vármegye közönsége az 1711 július 6-án, Losonczon tartott közgyűlésében értesült a szatmári béke megkötéséről és a Rákóczi híveinek adott amnestiáról; a vonatkozó leiratokat a vármegye magyarra fordíttatta és közhírré tétette.
Rákóczi azonban nem fogadta el a szatmári békét. Alattvaló nem lehetett, a száműzetést választotta. A hívek leghívebbjei ide is követték. Ezek közé tartozott Ráday Pál, Nógrádvármegye nagyműveltségű jegyzője, 1704 óta a fejedelem titkára, a ki miután Rákóczi áprilisban Pálffyhoz küldte követül, az április 27-én tartott szatmári értekezleten hevesen kikelt a békekötés ellen, de nem hallgattak rá és csak magánemberként, nem Rákóczi követeként engedték felszólalni. Nem hódolt meg Pelargus János kapitány sem, a kit Rákóczi még május havában a kurucz csapatok összeszedésével bízott meg. Hasonlóképen künn maradt még egy ideig Sréter János, Török András a nejével; Baranyay Zsófiával, valamint a fiával, Zsigmonddal, továbbá Ráday Gáspár, a ki 1711 május 23-án Lengyelországban halt meg. Mihelyt azonban III. Károly király bevonult Bécsbe és átvette a kormányt, megváltozott a helyzet. Az 1712. évi április 3-ára egybehívott országgyűlés III. Károlyt megkoronázván, a szatmári békekötést, a melyet a király előzőleg megerősített, törvénybe iktatta, Rákóczit és bujdosó társait pedig a nemtelen káröröm hangján száműzte. Az országgyűlés még javában folytatta a tanácskozásait, a mikor 1712 június 14-én Básthy László helyettes alispán Szakal helységbe közgyűlésre hívta egybe a vármegyebeli rendeket. Ez alkalommal kihirdették Eleonóra királyné és III. Károly király 1712 márczius 30-án kelt leiratait, a melyekben a szatmári békekötés megerősítését tudatták a vármegyével. Munkács feladásának a hírére a bujdosók közűl többen, közöttük Ráday Pál és Sréter János, 1711-ben, Nagyboldogasszony napján, Jaraszlón értekezletet tartottak és kijelentették, hogy elfogadván a szatmári békét, hazajönnek. Ráday Pál csakugyan hazajött és magával hozta atyja, Ráday Gáspár, holttestét, a kit a losonczi templomban temettetett el. Visszatért Ebeczky István és Török András is, az utóbbi egy ideig, a míg a vármegye rendeinek a bizalma ismét az alispáni székbe hívta, podrecsányi birtokán vonult meg. Sőt egy ideig gróf Forgách Simon is hajlandóságot mutatott, hogy Medsihbosh helyett Gács várában lakjék, mindamellett nem tért haza, tovább is a száműzetésben maradt, egy ideig Jaroszlóban élt, majd Rákóczihoz csatlakozva, Danzigban tartózkodott, a mikor pedig Rákóczi Francziaországba hajózott, oda is követte, sőt elkísérte Rodostóba is, a honnan azonban 4721720 nyarán visszatért Lengyelországba. Wisniowiecki herczegnek, a korona marsalljának a birtokára. Itt éldegélt abból a 8000 livre évi díjból, a melyet a franczia királytól kapott. Az egyetlen családi kincs, a melyet magával vitt, a családi levéltára volt, a melyet féltékenyen őrzött és a rokonai sürgető kérésére sem bocsátott vissza. Ezt a levéltárat Lembergben helyezte el, meghagyván, hogy még Zsigmond nevű könnyelmű fiának sem adják ki. 1721-ben ugyan lépéseket tett, hogy kegyelmet nyerjen és visszatérhessen Gácsba, de e törekvése nem vezetett eredményre. A franczia királytól nyert csekély évjáradékból megélni nem tudván, nagy szegénységbe jutott, úgy hogy még a családi levéltárát is elzálogosította, ezer tallérért. 1730-ban Zolkiewben (Lengyelország) fejezte be viszontagságos életét. (Márki Sándor i. m. 565. 648.)
Rákóczi kíséretéhez csatlakozott Török Zsigmond is, a ki azalatt, míg Rákóczi Danzigban tartózkodott, a kiséret többi tagjával együtt Elbingben maradt, későbben ő is követte a fejedelmet Francziaországba, hol Párisban lakott, de csakhamar belépett a franczia hadseregbe kapitányi ranggal. (Márki S i. m. III. 429.)
