Szabályrendelet 1734-ből.
Szabályrendelet 1734-ből.
A legrégibb reánk maradt szabályrendeletet az 1691 július 3-án tartott közgyűlés bocsátotta ki, a második az 1722 január 25.–április 24. közötti időből való, 15 pontban tárgyalja a parasztkapitányok és a többi tiszt kötelességeit, a harmadikat az 1734 márczius 4-én tartott közgyűlésből ered. Mindahárom szabályrendelet szövege – eltérőleg a közgyűlési jegyzőkönyvektől – magyar, csupán a harmadiknak a bevezető sorai szólnak latinul. A harmadik szabályrendelet, a mely részletes tájékozást nyujt a paraszt vármegye feladatairól és kötelességeiről, egész terjedelmében közöljük.
»Instructio Universitatis praelatorum, baronum, magnatum et nobilium comitatus Neográdiensis plebis suis capitaneis data sequentibus.«
Először. Tudva legyen a nemes vármegye parasztvármegye kapitányainál, hogy Isten Ő Felsége az, a kitől minden áldások és ellenben az embereknek gonoszságokért, minden látogatások a földre és ezen lakó emberi nemzetre, sőt még az oktalan barmokra, mezőkre is származni szoktak, azért is senkihez hűségesebb buzgósággal viseltetni nem tartoznak, mint azon Felséges Isten dicsőségének tiszteletihez, mely szerént illik, hogy a teremtettével, adtával és lelkivel, vagyis más ördögi sugarlásból kigondolt szitkozódásokkal leendő káromkodást, a magok directiója alatt levő parasztok között keményen és nagy szorgalmatossággal tiltsák, mely káromkodásnak szorosabban leendő eltávoztatására, tartozni fognak a helységnek bírái, a községet minden szombaton összegyűjteni és ottan az ilyetén káromkodók iránt szoros investigatiót tenni, mindenek felett meghallgatván az ilyetén investigatióban az arra rendelendő tizedeseket; hogy ha azért valamely lakos vagy szolga renden való férfi vagy asszony az ilyetén káromkodás iránt gyámság vagy vád előadná, önönmagát és a kapitányoknak vagy a bíró által, vagy a tizedes által akkor, a mikor circulusokat visitálnak, insinuáltatnak, elsőbben is a dolognak valóságát hiteltetés által investigálni, annakutána tapasztalván a vádnak igazságát, az olyatén káromkodót, vagy magok a kapitányok, vagy ha reája nem érkeznének, a hadnagyok az említett kapitány commissiójából, mindazáltal vasárnapi, vagy akkor proxime következendő ünnepi reggeli órán kalodába tétetni s az isteni szolgálás alatt ott tartani és annak utána első káromkodásáért 50 pálczával, másodszori hasonló káromkodásáért 50 pálczának vagy magok üttetni, vagy ha magok nem érkeznének, commissiójukból ezt a falu bírái elkövetni tartoznak. Hogy ha pedig harmadszor is más vagy hasonló káromkodásban ugyanazon megbüntetett személy tapasztaltatnék, az olyatén személyt, tapasztalván az feljebb írt mód szerint a vádnak igazságát, mint megtörténteként, a közbüntetésnek elvételére megfogattatván, a vármegye viceispánjához vitetni tartoznak, hogy ha pedig a bírák, vagy tizedesek között oly megátalkodott akaratú találtatnék, a ki az ilyetén káromkodót, ámbár bizonyosan tapasztalná is, mindazonáltal a kapitányoknak bejelenteni nem akarná vagy elmúlatná és a káromkodást a kapitányok másunnan megtudhatnák, az ilyetén bírót vagy tizedest processualis szolgabíró uramnak, vagy más közelebb való nemes vármegye tiszteinek oly véggel, hogy érdemlett büntetését ő kegyelmektül elvehesse, vádképen bejelenteni tartoznak.
A romhányi csatatér.
A szécsényi várkastély a múlt század elején.
A szécsényi várkastély mai képe.
Ráday Pál főjegyző 1699–1703. II. Rákóczi Ferencz kanczellárja.
Szent-Ivány Ferencz országbíró, 1769-ben első alispán.
Gróf Grassalkovich Antal főispán 1751–1771.
Másodszor. És mivel ezen káromkodásbéli gonosztevőkön kívül találkoznak más rosszaságban lélekzett emberek is, kik magok gonoszságaikkal hasonlóképen az isteni felséget, a nép ellen méltó haragra ingerlik, a minémüek a gyilkosok, tolvajok, paráznák, vagy más főbenjáró vétkekben lélekzők, úgy innepszegők, egyház napján tánczolók, kik is ha nem ha szorgalmatos vigyázás volna irántuk, magok vétkező személyét a világ szerint való büntetésből, avagy csak a profugium és a szaladás által is könnyen subtrahálnák, azért az ilyeténekre a helységben, a helységben lévő tizedesekkel, bírákkal és esküdtekkel szorgalmatosan vigyáztassanak, 481adván a bíráknak parancsolatot, hogy mihelyt ilyen vétkező találtatik, azt azonnal fogják meg és hírül adják a kapitányoknak s ellenben a kapitányok szolgabíró uramnak, hogy az ilyetén a maga helyére vitessék és minthogy az ilyetén gonosztévők inkább gyakrabban a földesurak szárnyai alá szoktak az oltalomért folyamodni és a földesurak ispánjaik urok hatalmával szokták őket protegálni, azért valaholott ilyen dolog találtatik, az olyatén ispántul vagy földesúrtól kérjenek önönmaguknak recognitiót, hogy ők tartóztatják meg, melyet azonnal szolgabíró uramnak repraesentáljanak, hogy ő kegyelme az ország törvénye szerint pro impendendo iuris et iustitiae complemento, az ilyetén földesurat admoncalhassák. Hogy ha pedig a földesúr, vagy arra rendeltetett tiszt az ispán cselekedeteit nem akarná recognoscálni, a gonosztevő protegaló ispán ad poenam elusionis authoritatis magistratualis a nemes vármegye törvényszékre citáltassák és in vivo homago convincálhassák.
Harmadszor. Hogy ha pedig más praedálásban lélekző gonosztévőknek hírét kapitány uraimék akárminémű delatiobul észreveszik, azt azonnal minden késedelem nélkül szolgabíró uramnak bejelenteni, azoknak üldözésére a szegénységet felszedni, a gonosztévőt üldözni s megfogni, azután a szolgabíró uramhoz vitetni s így minden módon a vármegyéből kiirtani igyekezzenek. Hogy ha pedig a bíró kapitányoknak, a község pedig bírájának nem engedelmeskednék és a gonosztevőt üldözni nem akarná, az olyan engedetlen község vagy akármely paraszt személy 100 pálczával büntettessék, vagy pedig homagiumban convincáltassék.
Negyedszer. És mivel gyakran megesik, hogy a gonosztevő a rossz gondviselés miatt megszabadulván, az ország törvénye szerint érdemlett büntetését elkerüli, azért midőn a gonosztevő megfogattatik, azt mindenkor hites emberekkel, az mineműek az eleik a gazdáknak s a tizedesek vitessék viceispán uram kezéhez.
Ötödször. Minthogy pedig kiváltképen a tolvajságban lélekzett gonosztevőknek vétkek mindenkor másoknak megkárosításokkal szokott inkább megesni, azért a minemű portéka az ilyeneknél találtatik, azt vagy viceispán, vagy szolgabírák uraimék kezéhez a tolvajnak szeme előtt tartozzanak adni, hogy ő is azoknak valóságát recognoscálván, magoknak ugyanezzel a kapitányok securitást szerezzenek, viceispán vagy szolgabírák uraiméktól vévén, azonfelül az assignált s náluk találtatott jókrul recognitiót: mely portékát azután a viceispán uram megkárosodott félnek vissza fog adni.
Hatodszor. Hogy ezek azért mind rendesebben folyjanak, minden faluban fognak választani egy tizedest a gazdák közűl, a melyet magok a hív szolgálatra megesküdtessenek.
Hetedszer. Mivelhogy a kapitányok már most nemes személyekbül választatnak, és nemcsak hogy a nemesi virtus által természetekben commendáltassanak, de azonfelül szükséges, hogy magokat minden részegeskedésektől s káromkodásoktól s úgy akárminémű magoktól kigondolt, magok vagy más hasznára czélozó, a nemes vármegye determinatióján a viceispán uram parancsolatján kívül való executiótul, szegénységnek hajtogatásátul magukat óvják s a felebb írt állapotokon és a gonosztévőknek üldözésén kívül, az honnan hogy magok factumát mindenekben legitimálhassák, midőn valamit akarnak elkövetni, mindazokra magoknak viceispán, vagyis szolgabírák uraiméktól commissiót vegyenek, hogy azzal mindenekrül számot adhassanak; mert másként hogy ha magokat ilyetén dolgokban beavatják, mind a nemes vármegye előtt becsületekben csonkulást s mind pediglen netalánság a földesuraktól törvényes megkárosítást szenvedjenek.
A honnan nyolczadszor vérbíróságoknak, bikapénzeknek s más afféle büntetéseknek executiójában magokat absolute be ne bocsássák, hanem hogyha ilyent észrevesznek, lévén annak tulajdon processualis útja s módja: viceispán uramnak vagy szolgabíró uramnak másként ugyan mind a kettőnek referálni tartozzanak.
Kilenczedszer. Sem magok, az eddig szokásban lévő és a vasfazokaktul szedni szokott 8 poltrákat, úgy pálinkákat sub poena violentiae ne szedjék, sem pedig a hadnagyoknak a gazdáktul addig szedni practicált egy-egy garasbeli executiót meg ne engedjék és hogy ha valamely hadnagy az ilyetén executióban, a vármegye parancsolatja ellen önnönmagát immittálná, azt a nemes vármegye, első űlésén bejelenteni tartozzanak. És mivel
Tizedszer. Az eddig való concursusa, a szegénységnek, melyet ők paraszt 482vármegyének neveztenek, sokaknak megnyomorítására szolgált, minthogy egymás között törvényt tevén, gyakrabban önnönmagokat helytelen büntetésekkel enerválták, azért az ilyen concursusok, s paraszt vármegye-gyűlések absolute meg nem engedtetnek, hanem mivel a parasztok között is vannak bizonyos törvénykezések, a melyeket a költség elkerülésére s a dolognak csekély voltára nézve azonnal szolgabírák uraimék eleiben nem vihetnek, néha pedig két földesúr jobbágya, avagy pedig két falunak lakosa között lévén a dolog, azt pedig sem a földesúr, sem pedig egy helységnek bírája el nem igazíthatja, a honnan következett, hogy az ilyetén causákat vagy ügyeket a kapitány eleiben paraszt vármegye-gyűlésére vitték; ezen dolognak orvoslására pediglen ennek utánna ez fog lenni, hogy ha oly csekély a dolog és egy földesúr jobbágyi közt vagyon, azt a földesúr, vagyis arra rendeltetett ember igazítja el, hol pedig két földesúr jobbágyi között volna a dolog, a peresek mindazáltal egy helységben laknának, azt azon helységnek bírái és esküdtei igazítsák el; hol pedig két helységben laknának a pörösök, minthogy az ország bevett törvénye szerint a felperes vagy kereskedőfél az alperesnek bírájátul tartozik igazságot kérni, azért azon helységnek bírája, a hol az alpörös lakik, midőn a fölpöröstül megkerestetik igazságot tegyen neki, mely akár egy helyen, akár más helyen kimondatott gazságon, hogy ha egy vagy más fél meg nem állana, az olyatén igazságot, az meg nem egyező fél ügye a meglátásra a szolgabíró uramhoz, tartozván akkor a helységnek bírája is az olyatén pörlő személylyel szolgabíró uram előtt megjelenni, ilyen alkalmatosságokban pedig tartozzék a pörvesztő fél a megnyerő félnek a káron felül legfeljebb egy forintot adni. Mivelhogy pedig ezen vármegyébül gyakrabban szegénység, földesurak és a közönséges terhek kárával, más nemes vármegyékben szoktak szaladozni azért, hogy ezen rossz eltávoztassék, tiszteken áll a kapitányoknak ezen dolog közűl elkövetni: Elsőbben is. Minden helység bíráinak parancsolják meg, hogy a magok falujában lévő lakosokra úgy vigyázzanak, hogy mihelyt észreveszik valamelyiket a lakosok közűl készülni, azt azonnal fogják meg és azonnal a kapitányoknak adjanak hírt, hogy az azután a földesúrnak kezéhez adhassa, mert másként, minthogy lehetetlen az, hogy a szomszéd szomszédjának elmenetelirül ne tudjon, az ilyetén falu, az honnan a lakos elmegyen, 40 forint büntetésen maradjon. Másodszor tartozzék minden falu, kivált a bírák és esküdtek arra vigyázni, hogy a midőn a rakott szekerek mennek, azokat szorgalmatosan megvizsgálják és ha tapasztalják ezen vármegyéből lévők s annyival inkább szökötteknek lenni, portékájokat arestálják meg személyekkel együtt és marhájokkal, nemkülönben a szomszéd nemes vármegyebeli szökevényekkel is azt cselekedjék. Harmadszor. Mindeneknek rendesebben való folytatására, mivel az ilyetén elmenetel gyakrabban éjszakán esik meg s mind pedig más történhető gonoszoknak elkerülésére minden faluban éjszakákon strázsákat állítsanak fel a bírák, úgy hogy nagyobb faluk többet, a kisebbek pedig kevesebbet tartozzanak minden éjszaka, kik is egy helyben a faluban tüzelvén, tartozzanak a falut köröskörül járni s minderre, mind pedig más gonoszságokra vigyázzanak.
Tizenegyedszer. Vannak ezen vármegyének az ország törvénye mellett némely statutumai, a minéműek a parasztság által elkövetett szabad vadászatnak, termő fáknak vágása és az egyháznapkor tánczolásnak meg nem engedése, azért az ilyeneknek eltávoztatására a kapitányok szorgalmatossan vigyázzanak, és ha valaholott az ilyeténeket elkövetni észrevennék, azonnal az ilyeténekről a nemes vármegyének s viceispán uramnak hírt tegyenek, hogy pedig ezen közjóra a vadászat iránt tett statutum annyival inkább foganatosabb legyen, nem fog szabad lenni a kapitányoknak, vagyis hadnagyoknak akármicsoda praetextus és szín alatt, hanem ha a nemes vármegye speciális determinatióját vesszük vadásztatni a szegénységgel.
Tizenkettődször. Mivel pedig a buza és zabbeli impositát a kapitányok fogják szedni, ezért ennek incassatiója, erogatiója körül ezt fogják megtartani: 1-mo. A repartitiónak listáját vegyék kezekben a processus szolgabírájátul a vármegye determinatiója, vagyis impositiója. 2-do. A midőn valamit erogálnak, úgymint a zabbul a vármegye gyűlésén, akkor az ilyetén erogatiót, vagyis zabbeli költséget, a viceispán uram ő kegyelme előtt azon gyűlés alkalmatosságával liquidálni és a költség iránt magukat quietálni tartoznak. A zabbeli erogatióban pedig úgy alkalmaztassák a dolgot, hogy mindkét lóra napjában egy negyedrészt, 483négy lóra pedig félkilát s többet senki lovainak ne adjanak, ezt observálván, minden zabbeli költségben, hogy ha valakinek adnak szolgabíró, vagyis viceispán úr commissiója mellett s egyszersmind annak, a kinek adják quietantiája nélkül ne erogáljanak. 3-tio. A búzában is ezt kövessék, hogy azt is vagy viceispán uram vagy szolgabíró uram commissiója mellett erogálják és azzal a kinek adják önönmagukat mindenkor quietáltassák. 4-to. Tartozni fognak minden gyűlés után viceispán uramnak beadni, mit adtak ki a búzából és zabból és mi vagyon még kezük alatt, hogy a szerint tudja ő kegyelme is a commissiókat accomodálni. 5-to. Eltelvén az esztendő, számadásokat mindenkor tartozzanak ezen búza iránt a vármegyének, vagyis viceispán uramnak praesentálni.
Tizenharmadszor. Ezt a szegénység között hirdessék meg, hogy ha valamely eltévelyedett találkoznék a határokban, azt minden késedelem nélkül a kapitányokhoz vigyék és a kapitányok tartozzanak a szegénységnek ez iránt, hogy praesentáltatott quietantiát adni és az ilyetén tévelyedett marha iránt currenst maga tractussában bocsátani, az marhát pedig szolgabíró uram kezéhez adni, hogy ő kegyelme az egész járásban currentáltassa, ellenben szolgabíró uram is ezt magánál tartván, tartozik azonnal viceispán uramnak hírré adni, leírván a marhának minémű voltát, hogy e szerént ő kegyelme is mind a négy procesusbeli szolgabíráknak az marhának megtalálkozott voltát megírhassa s ő kegyemekkel currentáltathassa.
Tizennegyedszer. Mivel pedig mindenek felett legnagyobb szorgalmatossága kívántatik a kapitányoknak s úgy mindnyájunknak is az Ő Felsége szolgálatjának előmozdításában, azért minthogy ezeknek a kapitányoknak főbb kötelességük s szorgalmatossága kívántatik, azért a midőn valamely Ö Felsége hadának vármegyénkben leendő átmenetelét meghallják, vagy szolgabírák uraimék által megjelentetik, azonnal szolgabírák uraimékhoz minden mulatozás és maguk mentségek nélkül menni és onnét az ő kegyelmek repartitiója szerént éjjel és nappal a szekereket és forspontokat az elrendelt helyre béhajtani s azon transenna körül commissarius uraimék mellett minden segítséget tenni tartozzanak.
Tizenötödször. Minden falu ennek utánna egy-egy könyvecskét fog tartani, a melyben akárminémű széna, szekér és mindenféle administratiót akárkinek adtak, azt ha commissárius uraimék beírnia elmúlatnak, tehát a kapitányok tartozzanak az administratiónak valóságát elsőbben is megvizsgálván az olyatén administratiókat, azon fellebbírt könyvecskében beírni, mely annakutánna fog a szegénységnek acceptáltatni. (Közgy. jegyzőkönyvek 1711–1736. – Kolosvári Óvári: A Magyar Törvényhatóságok jogszabálygyűjteménye, IV. 1.)
