A nógrádi főurak visszatérítése.
A nógrádi főurak visszatérítése.
A Forgách Ferencz esztergomi érsektől (szül. 1566., † 1615. ) megindított ellenreformáczió következtében a XVII. században a katholikus vallás lassanként ismét tért hódított Nógrád vármegyében. Forgách megnyerte az eszméinek Pázmány Pétert, a ki viszont 1603-ban két testvérét, Forgách Zsigmondot, Nógrád vármegye főispánját, a későbbi nádort, Gács várának urát és Mihályt is visszatérítette. Forgách Zsigmond harmadik neje, Pálfy Kata, a ki a hithű gróf Pálffy család sarja volt, csakhamar élénk buzgalommal igyekezett a katholikus vallást terjeszteni Nógrádban. A férje halála után (1621.) még az erőszakoskodástól sem riadt vissza. 1622-ben elűzte a maskófalvai evangelikus prédikátort és a templomot, valamint a paplakot elfoglalta. A protestánsok panaszára azután az 1647. évi országgyűlés a templomot visszaadni rendelte.
Balassa Péter, Balassa Istvánnak, a protestáns papok nagy pártfogójának az unokája, 1615-ben tért át a katholikus hitre, a mikor Pálffy Miklós hadvezér leányával, Magdolnával kötött házasságot. A Balassa család másik ágából, a mely Imre erdélyi vajda fiától, a buzgó protestans Andrástól, Nógrád vármegye főispánjától (1568–1575.) származik, Zsigmond fiát, II. Andrást, Pázmány Péter térítette meg; II. András fiai, II. Bálint, a ki 1664-ben grófi rangra emelkedett, Pál, 1677-ben esztergomi kanonok és bosoni választott püspök, valamint Gábor, a család továbbterjesztője, már a katholikus hitben nevelkedett; Zsigmond testvére, Imre († 1633. táján) azonban megmaradt a protestans hitben. Fia, Imre, a ki folytonos garázdálkodásaival tette a nevét hírhedté, 1636-ban Divényről elűzte a katholikus plebánost, de a nép erősen ragaszkodott a katholikus hithez s így a protestáns vallás ott nem tudott többé gyökeret verni; utóbb Balassa Imre is áttért a katholikus hitre, 1657-ben Divényben fényes templomot építtetett és a plebánia-lakot is helyreállíttatta.
A katholikus hit jelentékeny pártfogót nyert Bosnyák Tamás füleki kapitányban is, a ki 1612-ben visszahozta a ferencz-rendieket Fülekre. Egyetlen fia, István, papi pályára lépett és 1635-ben esztergomi kononok, majd pécsi, veszprémi és nyitrai püspök lett. (Magyar Akadém. Ertesítő, 1848. II. 49. – Lányi–Knauz: Egyházt. III. 210. – Hahnekamp György: Magy. Convertiták 1900. – Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban.)
