5. EGYHÁZI VISZONYOK A MOHÁCSI VÉSZTŐL NAPJAINKIG.
5115. EGYHÁZI VISZONYOK A MOHÁCSI VÉSZTŐL NAPJAINKIG.
Közvetetlenül a mohácsi vészt megelőzőleg, az ország zavaros állapotában élénk mozgalmakat észlelhetünk a hitélet terén, a melyek mindegyre nagyobb hullámokat verve, vallási téren is megoszlással fenyegették az utóbbi időben a pártküzdelmekben kimerült nemzetet.
Luther Márton tanai csakhamar élénk visszhangra találtak, különösen a bányavárosokban, a melyeknek a polgárai német birodalommal főleg a kereskedelem révén állandó összeköttetésben állottak és a honnan az ifjúságból is többen látogatták a németországi főiskolákat. Az uj tanok már 1522-ben foglalkoztatták a selmeczbányai polgárokat; Korponán már 1520 táján olvasták Luther iratait, sőt a velenczei ügyvivőnek 1524, január 2-án kelt jelentése szerint, már a királyi udvarban is voltak Luthernek hívei. A mikor Selmeczbányán 1525-ben a munkabérek miatt zavargások támadtak és ezek következtében a bányákban hosszabb időn szünetelt a munka, a munkások, a szabadban összegyülekezve, hallgatták az új hit terjesztőinek a beszédeit, a kikhez a város plebánosa és egy Domokos rendi szerzetes is csatlakozott, a ki levetvén a szerzetesi öltözetet, megházasodott és egyike lett az új tanok leglelkesebb hirdetőinek. Ez évben már Bártfán és Körmöczbányán is hirdették Luther tanait, melyek 1526 elején Kassán is elterjedtek.
Nógrádba még ekkor nem hatottak el az új tanok, a melyek eleinte leginkább a németek lakta vidékeken terjedtek el. Nógrád, a melynek akkoriban csak magyar és szláv lakossága volt, csak jóval a mohácsi vész után fogadta be az újított vallást. Mind a mellett a nép az egyház révén is tudomást szerzett a külföldi vallási mozgalmakról, miután a ferencz-rendiek általános fejedelme még 1521-ben meghagyta a rend tagjainak, hogy »a négy év előtt fellépett lutheránus pestis ellen mindennapi imádsággal és buzgó tanítással küzdjenek.« (Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából, I. 49. 1.) A szécsényi és a füleki ferencz-rendiek bizonyára meg is feleltek e felhívásnak, de a küzdelmet csak a mohácsi vészt követő évtizedekben kellett felvenniök. Közvetetlenül a mohácsi vész után sem találhatott talajra az új hit a vármegyei nemesség körében, a melynek a vezére, Werbőczy István, a vármegye egyik legnagyobb birtokosa, már 1525-ben erélyesen fellépett Luther követői ellen és maga János király, a kit az egész vármegye elismert urának, a katholikus hit buzgó követője volt. Szapolyai János hívei még ekkor Ferdinándot, – bár alaptalanul – az új hit egyik főtámaszának tartották; Ibrányi Pál és Lőrincz tornai várnagy 1528 február 19-én kelt levelükben a szádvári őrséget fel is szólították, hogy Ferdinándtól, a lutheranizmus eme pártfogójától, pártoljanak el. Pedig épen Ferdinánd 1533 május 11-én rendeletet intézett Körmöczbánya, Selmeczbánya és Beszterczebánya városokhoz, meghagyván nekik, hogy ha Váradi Pál esztergomi érsek körükbe jön, vagy a biztosait kiküldi, hogy a lutheránus eretnekséget terjesztő, vagy nyilvános házasságra lépő papok ellen vizsgálatot tartson, mind őt, mind a kiküldötteit tisztelettel fogadják. (i. h. I. 250. 1.) Várdai Pál érsek erélyesen hozzáfogott, hogy az új tanok tovaterjedését megakadályozza, de az ország akkori közállapotai mellett erre gyengének bizonyult. 1533-ban, azalatt, amíg Drégely várában tartózkodott, egymásután küldte ki a biztosait, köztük Fegyverneki Ferencz sági és András esztergomi prépostot, mindazokra a helyekre, a hol Luther tanai elfogadásra találtak. 1529-ben már a beszterczebanyai plebános is Luther híve volt. Selmeczbánya 1533-ban még arról biztosította az érseket, hogy a város lakosága hű keresztény marad, de már 1534-ben a selmeczi tanács, a beszterczebányai plebános tanácsára, a leibiczi prédikátort hívta meg.
Nógrádi főurak áttérése.
A törökök Nógrádban.
Egyházi birtokok.
A nógrádi főurak visszatérítése.
Pázmány fellépése.
A második török hódoltság.
A pozsonyi vértörvényszék.
A kath. egyház a hódoltság után.
Uj plebániák.
A szatmári béke után.
II. József alatt.
Mai állapot.
Szerzetes rendek.
Apáczazárdák.
