1611-ben kap a nógrádi lutheranizmus bizonyos szervezetet, melynek keretében megalkotja confessionális, administrationális és consistorialis szabályzatát. Az 1610-ben megtartott zsolnai zsinat, melynek egyik elnöke Balassa Zsigmond volt, Turócz, Zólyom és Nógrád területén 163 egyház számára Melikius Sámuel breznóbányai papot választja superintendensnek, ki 1611-ben Nógrád vármegyéhez beterjeszti megerősítés végett a szervezeti szabályzatot.
A vármegye megerősítő okmányának bekezdése fényesen megvilágítja Nógrád azon időbeli vallási állapotát. Ezek a bevezető sorok: Mi alispán, táblabírák, szolgabírák, valamint az evangélikus és apostoli vallás híveinek egész serege tudomásul adjuk stb. Ez okiratban a vármegye az ev. egyház és papság őreiül az alispánokat, a mostanit és utódait ruházza fel a protectorok és tutorok előjogával, kik is őrködjenek, nehogy a tartozó védelem elhanyagoltatván, a vármegye gondatlanságának bélyegeztessék. Ha pedig megtörténnék, hogy más vallásbeli viselné az alispáni tisztet s így a protectoratus nem látszanék bátorságos kézben, úgy választassék szavazattöbbséggel más, ki az alispán helyett kormányozzon.
Megállapítja ez az oklevél a protectoratus jogait és kötelességeit részletesen, melyek a mai egyházmegyei felügyelők jogaihoz és kötelességeihez nagyban hasonlítanak, azzal a lényeges különbséggel mégis, hogy ezek egyenesen a superintendenssel 520együttesen intézkedtek s nem az esperessel, mint a mostani egyházmegyei felügyelők.
A további fejezetek védelmet nyújtanak az ev. vallásnak, nehogy az elfogadott s a szokás – usus – által megerősödött orthodox vallást valaki megzavarja. Szabályozza ez az alkotmány a superintendensek által eszközlendő egyházlátogatásokat, szól a papválasztásról, életbelépteti az egyházi törvényszéket, biztosítja az egyházak, kórházak, papok, tanítók jövedelmeit, az eddig szokásos papi tizedet, negyedet és tizenegyedet. A nemesek is fizethetnek tizedet, de ezektől követelni nem szabad, mert felismerték a mágnások és főurak lelkeiben az egyházak papjai iránt való kegyesség és háladatosság növekedését, mely isten szeretetével van egybekötve. Tanuljanak a papok – mondja tovább az okmány – folytonosan, legyenek parochiáikban alkalmas tanuló szobáik – idonea muzea. Az épületek emelése és fenntartása a patronusok kötelessége. A papok felett a protector és a superintendens ítélkezik. Végül az alispánt testvériesen felhívja a vármegye, s hivatalvesztés terhe alatt rábízza, hogy magát az egyház védőjévé és gondnokává ismervén, őrhelyéről az egyház szükségletei felett virasszon és azt isten iránt való hűségben vezérelje.
Mindaddig, míg a régi, tanulatlan plebanusok sorát egy újabb nemzedék fel nem váltotta, terjedt és virágzott Nógrádban a protestantizmus, mert mindenki evangélikus volt s a török uralom váraiban 1593-ig tartott, a török meg nem kereste ki minő vallású, csak az adót megfizesse.
Már Oláh Miklós esztergomi érsek belátta azt, hogy a törvényhozás, máglyák s az erőszak minden eszköze hiába való, mert a protestantismus többé ki nem írtható. Belátta, hogy a szellemi erősséget csak szellemi fegyverekkel ostromolhatja meg. Ki kell tehát a clerust emelni sülyedéséből, buzgóbb és alaposabb tanítás által, s e végből 1561-ben megtelepítette a jezsuitákat Nagyszombatban.
Az 1610-ki alkotmányt megelőzőleg, még 1603-ban szerkesztettek a nógrádi evangélikusok bizonyos articulusokat, melyeket aztán kibővítve, 1610-ben a vármegye közgyűlése elé terjesztettek megerősítés végett, a már említett alkotmány-oklevéllel együtt. Ez articulusokban lerakják hitelveiket, a mint azok ma is érvényben vannak. Intézkednek a házasságkötésekről, az isteni tiszteletek módjáról, a papi gyűlésekről, megszabják az egyházi férfiak világi viselkedését stb. Az articulusok végén arra kérik a vármegyét, hogy a mindenkori alispán mellé rendeljék ki Balassa Zsigmondot s ketten vezessék együttesen a vármegyében az ev. egyházat.