Surányi színház.
Surányi színház.
A nagysurányi szinház kizárólag Turchányi Ödön birtokos és főszolgabíró alkotása, a ki e 4500 lélekszámot meghaladó, hajdanában magyar, de eltótosodott nagy községben a magyarság tevékeny bajnoka.
1886. év előtt magyar szintársulat nem járt Nagy-Surányban. Aranyossy József szinigazgató határozta el magát először, hogy e községben felüti sátorfáját. Tizennyolcz előadásra kért engedélyt. A czukorgyári kaszinó kertjében volt a nagyon is kezdetleges színpad felállitva. Aranyossy vállalkozása sikerült; persze Turchányi buzgólkodása révén. A jó falusi tót nép özönlött a szinházba, mert a belépési feltételek (nem annyira belépti dijak) nagyon könnyen voltak teljesíthetők. A bérlő magával hozhatta családját, gyermekeit, cselédjét. A közönség szinészetfenntartó (fizető) részét azonban a Nagy-Surányban és vidékén lakó művelt elemek, de a czukorgyári cseh, német alkalmazottak is szolgáltatták. A derék tót atyafiak ma már széltében dalolják (gyakran tót szöveggel) a szinészektől megtanult magyar dalokat.
Aranyossy sikere a vidéki szinigazgatók érdeklődését Nagy-Surány iránt felköltötte és már a következő évben (1887) Polgár Sándor jött, a ki azonban cserben hagyta a felszaporodott közönséget, azután Bokody Antal (1888), a ki kiköszörülte a szinészeten ejtett csorbát; ő utána Miskolczy Henrik (1889) a gróf Károlyi Alajos tulajdonát képező Motesiczky-udvar közepén álló tágas szekérszin fedett helyiségében ütött tanyát. Ezt a helyiséget alakította át Turchányi, a grófi uradalom igazgatójának, Bujanovits Sándornak engedélyével csinos szinházi épületté. Az átalakítással járó költségek fedezésére 300 db 2 frtos részvényt bocsátott ki, mely részvények 303legnagyobb részét maga Turchányi és családi köre tartotta meg. Az építést is ő vezette. Az alaptőke javára több műkedvelői szini előadás is rendeztetett, melyekben Turchányi Ödönné, dr. Turchányi Lászlóné, Csiffáry Edéné, Weidenhoffer Ida, Tamássy Terka, Teörök Irma, továbbá Diósy J., Klimó J., Reidner, Horváth, Teöreök, Rosszival J., dr. Turchányi stb. vettek részt.
A szinház 1890. év tavaszán elkészült és ugyanazon év május 26-án, pünkösd másodnapján, Bokody Antal szinigazgató nagy közönség jelenlétében nyitotta meg Váradi Antalnak ez alkalomra irt prologjával.
A szinháznak van téres előcsarnoka, mely egyszersmind éttermül is szolgál. A nézőtéren van tizenkét páholy, kilenczvennégy zártszék, száz egyénre állóhely és 60 személyre való karzat. A szinpad nem sokkal kisebb, mint a nyitrai szinházé. Díszletek is megfelelő számban vannak, még pedig csinosak.
