Színház-épités.
Színház-épités.
A megalakított szinházi választmány eleinte nagy lelkesedéssel fogott munkájához, hogy az állandó szinházat mielőbb fölépítse. Felhívásokat bocsátott ki a megye kiebb és nagyobb uraihoz, a nemzeti ügy felkarolása és adakozás czéljából. Az eredmény azonban csekély volt. Csupán maga Nyitra város tett készséggel eleget a kérelemnek és pénzbeli adományon kivül megfelelő telket is adott. Majd részvények kibocsátásával kisérelték meg a szükséges építési és beruházási alap előteremtését. De a pénz beszerzésének ez a módja sem sikerült. Az összesen 40,000 forint értékü részvényekre 1000 frtot sem jegyeztek egy év leforgása alatt.
A sikertelen kisérletek a választmányt annyira lehangolták, tevékenységét annyira megbénították, hogy évekig tanácstalanúl várt jobb jövőre, s működése csak az évenkint Nyitrán szini előadásokat rendező szintársulat számára járó segély kiadatására vagy visszatartására irányult.
Végre a vármegye közönsége is megsokallotta a húza-vonát és a régen vajudó ügyet ismét napirendre tűzte; mikor az 1880. évi márczius 16-án báró Majthényi László sürgetésére egy bizottsági tag (Balázsovich József) indítványára „a törvényhatóság szinügyi választmánya megbizatott, hogy a városi székház fölépítésével egyidejüleg, a városi bizottsággal egyetértve, a szinház mielőbbi felépíttetése iránt a jövő közgyűlésen tegyen javaslatot.”
A választmány e megbizatásnak is megfelelt és javaslatát, mely szerint Vasmegye példájára nyereménysorsjáték rendezése lenne elhatározandó: a közgyűlés elfogadta s a szinházi választmányra bízta, hogy a sorsolási engedélyt, a bélyegilleték-mentességet a kormánynál szerezze meg és a 40,000 darab 1 frtos sorsjegyet bocsássa ki, a nyeremény-tárgyakat (4000 frt erejéig) vásárolja meg és gyüjtse össze; az építési szerződést kösse meg, az építésnél felügyeletet gyakoroljon, szóval kizárólagos intézkedési joggal, de működésének eredményére vonatkozó jelentéstétel kötelezettségével – ruházta föl.
A sorsjátékot a kormány engedélyezvén, a szinházi választmány 1881. január 22-én, a saját kebeléből, végrehajtó bizottságot küldött ki, mely bizottság a fentebb jelzett feladatok elvégzésére és megoldására kéretett föl.
E végrehajtó bizottság tagjai lettek: Latkóczy Imre elnök, dr. Szulyovszky Ignácz (a „Házasság politikája” cz. vigjáték írója), dr. Kozma Róbert, Májer Károly építész-mérnök.
A húzás a kitűzött napon tényleg meg is történt. A visszamaradt sorsjegyekre eső nyeremények, úgy az át nem vett tárgyak, nyilvánosan elárvereztetvén, az ekkép befolyt jövedelem is a szinházi alaphoz csatoltatott.
A sorsjátékból befolyt jövedelem azonban szintén várakozáson alúl maradt, mert a 40,000 darab 1 frtos sorsjegy-készletből csak 19,296 darab adatott el, azaz készpénz befolyt 19,296 frt, ez összegből azonban nyereménytárgyakra és egyéb kisebb-nagyobb költségekre kiadatott 4307 frt, maradt tehát 14,989 frt, mely összeg az olykor ki nem utalványozott szinházi segélyekkel, időnkint befolyt adományokkal, a szinház javára rendezett előadások és vigalmak jövedelmeivel együtt, mindössze 20,366 frtra rúgott; ez a pénz az előirányzott 35,000 frt építési költséget ismét nem fedezte. Ennélfogva a vármegyei „összesített alapokból”, a szinház-építés czéljaira 1881. november 7-én 15,000 frtot szavaztak meg.
