Erdőbirtokok.
Erdőbirtokok.
Az erdőbirtokok jogi minőségét tekintve, 17,737 kat. hold törvényhatósági és községi erdő, 12,871 kat. hold egyházi, testületi tulajdon, 6353 kat. hold erdőség a közalapítványi birtokokhoz tartozik. 20,546 kat. holdra rúg a gróf Erdődy-féle galgóczi, a gróf Forgách-féle ghymesi, a gróf Pálffy-féle vittenczi, a báró Wodiáner-féle komjáti hitbizományokhoz tartozó erdőség. 36,497 kat. holdat tesznek a közbirtokossági erdők, mely elnevezésben mindazon erdőségek foglaltatnak, melyeket a volt urbéresek faizási jog megváltása czímén kaptak.
Azon erdők összege tehát, melyek közvetlenül állami felügyelet alatt állanak, s így az 1897. évi XXXI. t. cz. idevágó szakaszai értelmében rendszeresen kezelendők, a jabloniczi erdőkkel együtt, (melyek nem állnak a 17. §. rendelkezései alatt, de üzemtervileg kezeltetnek) 94,007 kat. holdra rúgnak. Ezenkivül még szorosabban vett állami felügyelet alatt nem áll: 124,556 kat. hold erdő, mint magán birtok.
Az erdőség 336 község határában fekszik, különféle kiterjedésben.
A megyében 10,000 kat. holdon felüli erdőbirtokkal rendelkeznek: gróf Pálffy János (Bajmócz), báró Stummer Ágost (Tavarnok) és a királyi család (Holics).
5000 kat. holdon felüli erdőbirtokkal bír: gróf Forgách Károly (Ghymes), gróf Pálffy József (Vittencz), herczeg Windischgrätz Alfréd (Lieszko), M. kir. közalapítvány (Kolos), gróf Zedtwitz Kurt (Moraván), gróf Erdődy Ferencz (Galgócz) és a nyitrai püspökség.
1000 holdon fölül bírnak erdővel: Miava község, a Majthényi család, 342Hirschfeld Márk, gróf Bräuner Ágost, a nyitrai káptalan, Ó-Tura község, Valaszka-Bela község volt urbéresei, Brezova község, Szakolcza város, gróf Apponyi Gusztáv, herczeg Odeschalchi Géza, a Rudnay-család, Ghyczy Janka, Haupt Fülöp, gróf Apponyi Antal, báró Stummer Sándor, Német-Próna község polgárai, Csávoj község volt urbéresei, Privigye község polgárai, gróf Eszterházy Gizella örökösei és báró Edelsheim-Gyulay Lipót.
Az erdőtörvény életbeléptetésének ideje előtt Nyitravármegyében az erdészeti viszonyok igen kedvezőtlenek voltak, mert nemcsak hogy nagyobb uradalmak, számos volt urbéres-községnek faszükségletét voltak kénytelenek fedezni, de ezek marháikat is az erdőben legeltethették. E mellett még a közlekedésre alkalmas utak és vasútak hiányában a fának sem volt oly értéke, hogy a nagyobb birtokos szükségesnek találta volna erdejére nagyobb gondot fordítani. A tagosítások megkezdésekor a volt urbéresek egyszerre oly erdőhöz jutottak, a melyekben szabadon gazdálkodhattak és így természetes, hogy az értékesebb fát kihasználták és a legeltetést is korlátlan mértékben üzték. Ehhez járult a 70-es évek elején az a körülmény, hogy a tölgykéreg igen keresett árú-czikk lett; a mi a birtokosságot arra ösztönözte, hogy ez árút tömegesen állítsa elő, anélkül, hogy a kihasználás bizonyos rendszer szerint, a hozamok tartamosságára való tekintettel történt volna s hogy a mesterséges uton való pótlás szükségességére csak gondolt is volna.
A JÓKŐI URADALOM FÜRÉSZTELEPE ÉS PARKETGYÁRA.
Brandstetter felvétele.
Igy találta Nyitravármegye erdészetét az 1879. évi XXXI. t.-czikk, mely itt 1885. október elsején lépett életbe, a mikor a megyei kerületi erdőgondnokságokat felállították. Ekkor az 1879. évi XXXI. t.-czikk 17. §. alá sorozott erdőbirtokosok, akarva, nem akarva, kötelesek lettek erdejük szakszerü, pontos kezelésébe bele nyugodni. Az ezen szakasz rendelkezése alá nem tartozó erdőbirtokosság, látva a rendszeres kezelés előnyeit, látva az erdősítések terén elért eredményeket, azon kedvező módot, melylyel az ültetéshez szükséges csemetékhez bárki, aki ültetni akar, hozzá jut, kész örömmel fogadta a törvényt.
