Fatermelés.
Fatermelés.
Fafogyasztási telep alig van a megyében, a minek oka a nehéz szállítási viszonyokban keresendő, a melyek az árúkat megdrágítják. A legolcsóbb 343ugyanis a vizen való szállítás; de első berendezéséhez – ha a szükséges víz meg is lenne – hiányzik az a nagyobb, kihasználható erdőség, mely kifizetné a szükséges befektetést. Kisebbszerü vízmű van báró Stummer tavarnoki uradalmában, hol a nyert tűzifa 12 kilométernyi távolról szállíttatik a tapolcsányi fapiaczra. Ugyancsak kisebbszerü fűrészek vannak gróf Pálffy József vittenczi s gróf Pálffy János bajmóczi uradalmában.
A mű- és szerszámfa-termelés – majdnem kizárólag a helyi forgalomra szoritkozik. Vasuti talp- és dongafát alig számbavehető mennyiségben termelnek.
De ez nem is lehet másként, mert a volt urbéresek – mint a kiknek erdejük a legrosszabb karban van, – erdőilletményüket rendesen azon a helyen kapták, mely a községekhez legközelebb esett, és így ezek az erdők leginkább voltak kihasználva, úgy fáézás, mint egyéb mellékhasználat tekintetében, sőt ma is leginkább ezek a részek vannak legjobban kitéve a kárositásoknak.
Az erdőségek legnagyobb része a fanemeknek megfelelően 40 éves fordával tüzifagazdaságra rendeztetik be a most rendszeresített kezelésben, – de jelentékeny azoknak a birtokosoknak a száma, a kik tölgy-erdejükben a kéreghántás üzemét kultiválják, 20 éves fordával, a mely üzemmód mellett az erdő jövedelmezősége egész a közel multig – majdnem a kétszeresére rúgott, midőn az Amerikából importált quebracho a kéreg értékét teljesen lenyomta. Ily üzemmódban kezeltetik a 65,351 kat. hold, tölgyerdőből 36,261 kat. hold, – vagyis több mint fele. A tölgyerdőkből csak 18008 kat. hold van – 80 és 100 éves forda mellett – műfatermelésére berendezve.
Rendkivül értékes szárazföldi s építészeti czélokra alkalmas műfát szolgáltatnak az e megyében levő erdei fenyők, melyek egyenes, sudar növésükkel, egyenletes keskeny évgyűrüikkel az egész országban keresett áruczikket képeznek.
Jól jövedelmezők azok az erdőségek is, melyek a Nyitra és Vág folyó alsó részein feküsznek, minthogy itt meglehetős nagy szükség van a fára és mert közel 20 évtized alatt pár ezer holdnyi területet irtottak ki s a talajt mezőgazdasági czélokra használták fel.
A nagyobb birtokosság értékesebb fáját még akkor használta ki, midőn vasutak hiányában a fa ára végtelenül csekély volt. A nagyobb jövedelmezőség végett a birtokos kénytelen volt nagyobb terjedelmü erdőket letarolni.
A fatermés csökkenése folytán folyton emelkedő árak megérttették a birtokossággal azt az anyagi hasznosságot, melyet az erdő nyujt, nem is véve számba az egészségügyi és nemzetgazdasági viszonyokat. – Ez befolyással volt az erdészeti viszonyok gyökeres átalakulására. – A vármegye közönsége, az erdőtörvény hathatós és minden vonalra kiterjedő életbeléptetését sürgetvén, az egész vármegyét 5 kerületi erdőgondnokságra osztotta be s minden erdőgondnokság vezetésével egy teljesen szakképzett erdőtisztet bízott meg. Az 5 erdőgondnokság közül a nyitraihoz osztotta be azokat az erdőbirtokokat, melyek a nyitrai, az érsekujvári és a vágsellyei szolgabiróságok területén feküsznek, s az 1879. évi XXXI. t.-cz. 17. §. rendelkezései alá tartoznak; a nagytapolcsányi kerületi gondnoksághoz a nyitrai és nyitrazsámbokréti, – a szeniczi kerületi erdőgondnoksághoz a szeniczi, miavai és holicsi, – a galgóczi kerületi erdőgondnoksághoz a galgóczi, pöstyéni és vágujhelyi és végül a privigyei kerületi erdőgondnoksághoz a privigyei szolgabirói járás területén található erdőségeket.
A hivatalok szerveztetvén, az életfogytiglan kinevezett járási főerdészek működésüket 1885. év október elsején kezdették meg, – működésük annyira eredményes volt, hogy a millenáris évben, a rendszeres erdőgazdálkodásra kötelezett 348 erdőbirtokos közül 299 erdőbirtokos 84226 kat. holddal az üzemtervet, mint a rendszeres erdőgazdálkodás alapkövét elkészítette és az csak 59 birtokosnk 12536 kat. holdnyi kiterjedésü birtokáról hiányzott.
