Tóth Ferencz.
Tóth Ferencz.
Nyitrai báró Tóth Ferencz 1733-ban született. Hajlama a mathematikai pályára vitte és atyja a párisi mérnökkari és tüzérségi akadémiába adta, honnan mint képzett katonai hadmérnöki tiszt került ki. 22 éves korában már százados volt. Ekkor megnősült és mint katonai attaché Konstantinápolyba ment. Az Ozman szultán halála után trónra kerülő Musztafa szultánnak bizalmát annyira megnyerte, hogy őt kérte fel a Dardanellák és a Boszporus erőditményeinek ujjáépitésére és e czélra korlátlan hitelt és munkaerőt bocsátott rendelkezésére és az egész műszaki csapatok és a tüzérség ujjászervezését is Tóthra bízta. Ezután a szultán megbízásából, mint vezérkari főnök bejárta az európai és ázsiai Törökországot, Kis-Ázsiában hajózható csatornákat tervezett, járt a Görög szigettengeren, volt a Libanonban a drúzok közt, Damaszkusban, a Szent-földön, Bagdadban, Arábiában, Egyiptomban és Tuniszban. Alexandriában Pompejus oszlopára vonatkozólag Tóth Ferencz volt az első és leghatározottabb kifejezője annak, amit azóta a régészet a hires oszlop származására vonatkozólag a legpontosabban megállapított és ami Tóth idejében még eldöntetlen volt. A suezi-csatorna eszméje is Tóthtól származik. Mikor egyiptomi utjából visszatért 293Konstantinápolyba, előterjesztette tervét Musztafa szultánnak, ki felismerte e hatalmas alkotás rendkivüli fontosságát, megbizta őt a tervezet alapos kidolgozásával. Ha Musztafa halála be nem következik, ma az egész művelt világ egy magyar ember lángeszének köszönhetné a suezi-csatorna létesítését, melynek kivitelét Musztafa utóda elejtette. Erre Tóth visszament Francziaországba, hol 1776-ban már mint tábornok szerepel. 1781-ben altábornagy lett és ekkor írta meg 20 évi törökországi éleményeinek emlékiratait, melynek első kiadása 1785-ben két kötetben jelent meg és általános feltünést keltett, ugy, hogy 1787-ig ebből egy 3 kötetes francia szövegkiadás, egy 5 kötetes jegyzetkiadás és német nyelven egy 2 kötetes illusztrált, 1 kötetes szöveg- és egy 2 kötetes jegyzetes kiadás jelent meg és ezen kívül angol, dán, holland és svéd nyelven is. E rendkivüli sikert tetézte, hogy e geniális férfiut a nagy Voltaire is megénekelte.
1786-ban a douaii vár parancsnoka lett, honnan a nagy forradalom alatt Svájczba menekült. Itt gr. Battyhányi Tivadar amnesztiát eszközölt ki számára, mire Bécsbe sietett és átadta Kulcsár Istvánnak, a Magyar Hirlap szerkesztőjének, a Rodostóból hozott és magától soha el nem hagyott „Mikes Kelemen törökországi levelei”-nek kéziratát, mely csakhamar közzé is tétetett. Fia nem volt, leányainak egyikét Rochefoucauld herczeg vette nőül. Tóth meghalt Tarcsán, 1793-ban. Emlékiratai magyar nyelven néhány évvel ezelőtt jelentek meg Gyulai Pál „Olcsó Könyvtár”-ában.
