Jelleg.
Jelleg.
A beolvadás nyomait meg is őrizte sokfelé: az eltérő testalkati tulajdonságok rá-rámutatnak ugyanegy vidéken az eredeti tipus vonásaira. A vármegye déli részén, a hol leginkább keveredett a magyar fajjal, igen sok köztük a középtermetü, inkább köpczös, kerek, de nem széles, hanem arányos arczu, barna bőrü, barna haju, sötét szemü; a vármegye nyugati részén, a Kiskárpátokban és Fehérhegységben, valamint a Morva sikjára dülő oldalon is túlnyomólag középtermetüek, de ösztövérek; ellenben az északi részeken, kivált a Trencsénnel és Turóczczal határos tájakon a magas, szikár termet, hosszú fej (dolichocephal), de rendszerint széles, szögletes homlok széles kerek áll, szálas haj és világos szem az uralkodó. A szem jellegzetesebb a haj szinénél, mert a barna haj mellett is a világos, kék vagy szürke szem általános a vármegye északi részében. Több községben a férfiak még rendesen borotválkoznak, levéve bajuszukat is. Nemrég ez általános szokás volt; most azonban már nem követik mindenütt. Egyetemes tipust nem állapíthatnánk meg a sűrü fajkeveredés számtalan módosító befolyása miatt, a mi gyakran szomszédos községenkint is nagy eltérésekben nyilvánul. A szakolczai járásbeli Szent-Istvánfalván még délszláv vegyülésre is találunk, a mit az ott talált családnevek, mint Bakič, Jurkovič, Janičkovič, Kraljovič, Filipovič is igazolnak.
