Szőllőművelés.
Szőllőművelés.
A mezőgazdaságnak egy lényeges, de sajnos, rohamosan hanyatló mellékága, a szőlőművelés, a filloxera pusztító felléptének ideje óta egyes vidékek földmívelő népének, egy ezelőtt bőven bugyogó forrás éltető nedve, lényegesen leapadván, kenyérkeresetet kielégítő mértékben nem adhatott többé.
A Vág mentén elnyúló domblánczok déli részei, különösen pedig a Nyitra völgyének a Zobor-hegytől délre vonuló dombozatai, jól jövedelmező s azon vidékek földmívelő lakosságának előnyös kenyérkeresetet nyujtó szőlőmívelésnek adtak helyet, mely művelési ág hanyatlásának legvilágosabb képét adja a parlagon fekvő szőlőterületek arána a vármegye összes szőlőterületéhez, mely arány 14.1%-ot tesz, s melynek elszomorító voltát még az a tudat sem csökkentheti, hogy az országnak e nembeli aránya 30.5%, tehát jóval nagyobb.
„DORNRÖSCHEN” A JÓKŐI URADALOMBAN.
Nyitravármegye szőlőterülete az 1886-tól 1896-ig terjedő évtizedben 7.68%-al fogyott, s tekintettel arra a körülményre, hogy az összterületnek 30.1%-a a filloxerától van ellepve, a további apadás előrelátható, annyival inkább, mivel a filloxera-lepte terület 1892-ben, az összes szőlőterületnek még csak 20.6%-a volt.
A filloxera okozta pusztítás ellensúlyozására szolgáló eljárások, hatásukban elégtelenek lévén, az e pusztítások szülte veszteségek pótlására csakis a szőlők rekonstrukciója tekinthető alkalmasnak.
A haladás e tekintetben nem kielégítő, a mennyiben az ujra kiültetett területek az ország 35.9%-nyi átlagával szemben, az összterületnek csupán 10.2%-át teszik, míg az uj, ezelőtt szőlőmívelésre nem használt talajban végzett ültetések az összes szőlőterületnek 2.45%-át képezik és így az országnak e nembeli 4.31%-a, de sőt a szomszédos dunabalparti megyéknek 3.77%-os aránya mögött messze elmaradnak.
A filloxerán kivül még a peronospora is közreműködik, ha nem is a szőlők teljes pusztítására, de legalább azok termőképességének csökkentésére. 316Csakhogy az utóbbi élősdi ellenében védekezési eszközeink sokkal hathatósabbak lévén, az élősdi elterjedésnek és ezzel pusztításainak is gátat tudunk vetni. Míg 1891-ben a peronospora a szőlőterületnek 72.6%-át lepte el, ez az arány ma a 30.0%-on alúl marad és egyes tulajdonosok tétlensége és közönye nélkül szőlőik már teljesen megszabadulhattak volna tőle. A termő szőlőterületek jövedelmezősége azonban az utóbbi években holdanként növekedik. A míg 1892-ben a szőlők összjövedelme az egész vármegyében csupán 175.105 forintot képviselt, ezen érték 1896-ban már 332.853 frtra emelkedett, s a tulajdonosoknk holdanként 54.30 frt átlagos jövedelmet juttatott.
A kormány és némi részben a megyei gazdasági egyesület intézkedései által, a nemesített szőlőojtványok beszerzése jutányosabbá válván, remélhető, hogy az elpusztult szőlők ujra felélednek és a habár nem világhírü, de a helyi forgalomban keresett, mert zamatos és jóízü borok, melyek között különösen a csornoki, zobori, czétényi és a helyi forgalomnál nagyobb elterjedést nyert, kiváló hírnek övendő vágujhelyi borok kiemelendők – ismét a keresletnek megfelelő mennyiségben fognak teremni.
Különben a must értékesítésével élénk versenyt képez a szőlő értékesítése. A szőlőérés idejekor a szőlőtermelő vidékeket beutazó kereskedők közvetítésével a szőlő a külföldre szállíttatik és az 1896. évben az ily módon eladott szőllőmennyiség 46685 kilogrammot tett. Egy kilogrammot átlag 0.15 frtért adtak el, mely ár az országos 0.20 frtnyi átlagnál alacsonyabb, míg ellenben a must ára, mely hektoliterenként átlag 15 frt 27 krra volt tehető, az országos 13 frt 24 krnyi átlagnál magasabb.
Daczára ezen körülménynek, a termési viszonyok e tekintetben sokkal kedvezőtlenebbek, mint az országnak e nembeli viszonyai, mert egy hold szőlő átlagos jövedelme az országban 93 frt 70 krt tett, a nyitravármegyei 54 frt 90 krral szemben.
