Állategészségügy.
Állategészségügy.
A mezőgazdasággal kapcsolatos állattenyésztés fentartásának gondjai között első helyet foglalja el az állatok egészségének fentartása. E tekintetben kevesebb gond fordíttatik az állatok elhelyezésére szolgáló istállók higienikus berendezésére, mely szempont csupán egyes, telivér tenyészetekkel foglalkozó uradalmaknál talál csak kellő méltatásra, mint az állatok között előforduló betegségek gyógyítására. Meg kell vallanunk, hogy ez utóbbi czélt kiváló figyelemben részesítik, mert egy állami főállatorvos, 13 járási és 3 városi állatorvos őrködik a gazdasági állatok egészségügye fölött.
Az állatok megbetegedéséből eredő veszteségek és így az állategészségügyi viszonyok is, az 1896. évben, melynek adatait ez ismertetés alapjául vesszük, az ország e nembeli viszonyainál csekélyebbek, illetőleg kedvezőbbek voltak, különösen a ragályos betegségek szempontjából. Ragályos betegség okozta veszteségek Magyarországban a lóállománynak 0.04, a szarvasmarha-állománynak 0.07, a juhállománynak 0.02 és a sertésekének 10.7%-át képezték, mig az ily czímű veszteségek Nyitravármegyében a lovaknál 0.008, a szarvasmarhánál 0.1, a juhoknál 0, a sertéseknél pedig 1.4%-ot tettek.
Egyéb okból eredő veszteségek az országban a lovaknál 0.5, a szarvasmarhánál 0.2, a juhoknál 0.4, a sertéseknél 0.2, Nyitravármegyében pedig a lovaknál 0.6, a szarvasmarhánál 0.5, a juhoknál 0.2, a sertéseknél pedig az összes állománynak 0.3%-át képezték.
Jelentékeny veszteséget okoztak a mezőgazdáknak az állatok ragályos betegségei, a mennyiben csupán a kiválóbb példákat hozva föl a száj- és körömfájás folytán a szarvasmarhaállománynak 24.7%-a, a juhállománynak 6.1%-a és a sertésállománynak 0.9%-a betegedett meg, s ez utóbbi állatnem megbetegedése sertésorbánczban az állomány 8.3%-ot, sertésvészben pedig 82.8%-a tett.
Míg a ragadós tüdőlob, melyben az ország összes szarvasmarha-állományának 9.5‰ megbetegedett, e vármegyében 1896-ban már csak 0.5%-ot tett s így ezen, a vármegye állatkereskedelmi s közvetve mezőgazdasági viszonyaira is ólomsúlyként nehezedő, a forgalmat és értékesítést szerfölött gátló intézkedések életbeléptetésére okot szolgáltató kórfaj, mely még az 1892/93. években 1800 darab szarvasmarha kisajátítását tette szükségessé, a vármegye területén remélhetőleg teljesen meg fog szünni.
Ragadós tüdőlob miatt 1896-ban 861 darab, részint beteg, nagyobbrészt azonban csupán gyanus szarvasmarha küldetett vágóhídra; ezek közül 393 darab a tulajdonos veszélyére lett értékesítve, míg a többiért szabályszerű kártalanítás fizettetett. Ez utóbbi darabonként átlag 95 frtot tett, mely ár az 1892. évi 69 frtnyi átlagos becsértékhez képest a tulajdonosok előnyére szolgáló javulásnak tekintendő.
Az állategészségügy megóvására szolgáló eljárások közül különös figyelmet érdemelnek a ragályos betegségek ellen vészmentesítő védőoltások, melyeknek sikere szembeötlő s alkalmaztatásuk aránya fokozatosan növekszik. Különösen tapasztalható ez a lépfene ellen való védőoltásoknál, melyek legjobban váltak be egyáltalában, s melyeknek száma 1889. évben 4737, 1896-ban pedig már 9425 volt; s az eljáró oltó-orvosok, valamint az általuk 315használt anyag minőségének dicséretére szolgál, hogy a beoltott állatok közül, melyeknek túlnyomó száma szarvasmarha volt, csupán 7 drb hullott el.
Kisebb kiterjedésben alkalmaztatott a sertésorbáncz elleni védőoltás; csupán 632 esetben. A beoltott állatok közül egy sem hullott el.
