Tóth. (Zékelyi.)
Tóth. (Zékelyi.)
Körmendről származott T. György, vitéz hadi tettei jutalmáúl II. Ferdinánd királytól 1634-ben czímeres nemes levelet nyert. Utódai közül I. János nyitrai kapitány, Bercsényi híve, aki Felső-Köröskényben halt meg, származott át Nyitravármegyébe. Fia István Ivánkán telepedett meg, mely birtok máig is a család kezében van. Ezenkivül Temes és Aradvármegyékben is bírt földesúri joggal.
Tagjai közül kiváló szerepet játszottak: András, 1706. végéig Forgách hadsegéde, majd mint emigráns, Francziaországba költözött s itt, a később nagy hírre jutott Bercsényi huszárezred őrnagya, utóbb tábornok és franczia bárói rangot nyert. Rodostóban halt meg 1757-ben. Fia Ferencz báró, a Dardanellák s a Bosporus erődítvényeinek ujjáépítője, később franczia altábornagy. Élte végnapjait hazájában töltötte s itt is halt meg 1793-ban. Vilmos (sz. 1832.), János nyitrai kapitány egyenes utóda. 1860-ban Nyitravármegye tiszteletbeli főjegyzője, 1861–1879-ig országgyűlési képviselő, 1871-ben belügyminister, 1879-ben a közös főszámszék elnöke, 1896-ban a főrendiház elnöke. † 1898.
Czímer: kékben, természetes, rakott kövekből épült várfalból kiemelkedő, két rovátkos torony közt meztelen véres férfikar, görbe kardot markol, melyre levágott törökfő van tűzve. Sisakdísz: férfi kar, (mint a paizsalak.) Takaró: jobbról kékarany, balról veres-ezüst.
Ezenkivül találkozunk a XVI. században egy Kis-Ujlaki Thót családdal is (1518–28), mely Spácza és Korompa községeket bírta. Th. Mihály (1555) éleskői várnagy. T. András 1788-ban igazolta nemességét.
