Nyitrai statutum.

Teljes szövegű keresés

Nyitrai statutum.
A magánjog terén fontos tételt képezett az adósságok ügye. A vármegye több ízben foglalkozott tehát e kérdéssel. Az 1614-iki megyegyűlés a tiszta adósságokról (liquidum debitum) hozott érdekes határozatot. Ezen a téren ugyanis sok visszaélés történt, kivált a parasztok körében. Némelyek makacsul vonakodtak esküt tenni arra, hogy nincs pénzük, sem ezüstjök, sem más ingó jószáguk, amely a törvények értelmében a hitelezők kielégítésére szolgálhatna. Mások elhajtották vagy elrejtették marháikat és egyéb ingóikat úgy, hogy a bírák re infecta voltak kénytelenek visszatérni. Ezen csalárdság meggátlására a vármegye kimondotta, hogy a tiszta adósságnál az adós köteles megesküdni, hogy semmi pénze és ezüstje nincs, mely adósság törlesztésére volna fordítható. Ha az esküt megtagadja, ez világos jele a csalásnak. Ezen esetben az eljáró birónak joga van az adóst rögtön elfogatni, vagy ha az menekülne, a marasztaló ítéletet kimondani és a hitelezőt feljogosítani, hogy az adóst ahol éri elfoghassa s ily módon követelését érvényesíthesse. Ha valaki az esküt leteszi, annak egyéb ingói is lefoglalhatók, sőt a követelés az esetleges várható örökségére is rávezethető (Prot. 1607–1640. 231. l.) 1663-ban azután ezen annyiban változtattak, hogy a végrehajtás először az ingókra, ezek nem létében a szerzett ingatlanra terjesztendő ki és csak ha ilyenek sem találtatnának, csak akkor fogható el az adós és átadandó a hitelezőnek, ki addig tarthatja fogva, míg követelése kielégítést nem nyer. A kétszer tizenöt nap alatt ki nem váltott ingatlanok után, az évi termést a hitelező élvezi. (Prot. 1640–1672. 530. l.)
A hitelezők helyzetének javítását czélozza az 1649-iki statutum is, mely a szolgabírák hatáskörét a 300 frtig terjedő adósságokra kiterjesztette s a hozott ítélet megfellebbezhetetlennek mondotta ki. Mivel pedig az 1681: 33 t. cz. a vármegyei biráskodás hatáskörét 6000 frtig emelte fel, Nyitravármegye Vág-Ujhelyen 1686-ban tartott megyegyűlésén a szolgabírák hatáskörét egész az 1000 frtos ügyekig terjesztette ki. Kimondta egyúttal, hogy tiszta adósság esetében birtokon kivül, zálogadósságnál birtokon belül, a vármegyei törvényszékhez lehet felebbezni. Ugyanezen évben a zálogadósságokra nézve is érdekes határozatot hoztak. A parasztok által elzálogosított ingatlanok visszaváltásánál, ha a zálogkölcsönt adója paraszt-rendből való, a visszaváltó a pénzt a falusi-bíró kezéhez teszi le. Ez azután értesíti a zálogkölcsönt adót, hogy a pénzt vegye fel, az elzálogosított javakat pedig bocsássa vissza. Ha vonakodnék, akkor a bírónak joga van az ügyet megvizsgálni és ítéletet mondani. Ha a felek nincsenek az ítélettel megelégedve, joguk van első fokon a földesúrhoz, másodfokon az alispánhoz felebbezni. Az alispán utasatására a végrehajtást a szolgabíró és egy esküdt segélyével eszközli. (Prot. 1680–92. 758. l.)
1689. táján a földesurak panaszt emeltek, hogy a szolgabírák a jobbágyok tiszta adóssági ügyeiben, a földesúr megintése nélkül szoktak eljárni. Az 1696-iki megyegyűlés azért elhatározta, hogy ha a jobbágy tiszta adósság miatt panaszt emel, az alispántól felhatalmazó levelet kérjen s csak miután ezt felmutatta a szolgabíró előtt, van helye a további eljárásnak. A szolgabíró ilyenkor meginti a földesurat, ha nem fizet, az ügy tárgyalására a felek kölcsönös értesítése mellett, határidőt tűz s a makacskodóval szemben a szokásos jogi útra tér. Úgy a földesúr, mint a szolgabíró, birtokon kívül, a megyéhez felebbezhet. (Prot. 1680–1692. 1079. l.)
1715-ben a megyei biráskodás hatásköre a 12000 frtos ügyekig terjesztetvén ki, Nyitravármegye a szolgabírák hatáskörét is növelte s a 2400 frtig terjedő ügyeket hozzájuk utasította. (Prot. 1712–1726. 167. l.)
A nyilvános becstelenítésnek érdekes példájával találkozunk egy 1607-iki statutumban. A vármegye kimondja, hogy ha ki a mágnások vagy nemesek közül fölkelni vonakodik, a gyülekezésre kijelölt helyen meg nem jelenik, az a megye egyértelmű határozatával becstelennek és hazaárulónak nyilváníttatik és sem ő, sem alattvalói a vármegyei jogokat nem élvezhetik, a vármegye igazságszolgáltatásában nem részesedhetnek. (Prot. 2. 1607–1740. 3–5. k.)
587A birtok-foglalásokra nézve már az 1582-iki megyegyűlés emlegette, hogy egyszerűbb eljárásra lenne szükség, mint a minőt a törvény ír elő; mégis csak 1587-ben tudtak ilyet létesíteni. Birtokfoglalás miatt beadott panasz esetében, mely az alispán előtt teendő, a jegyző két idéző-levelet állított ki, egyet a panaszlottnak küldött, másikat magának tartotta, hogy a jövő vármegyei szék egybeüléséig magát az ügyről tájékozhasa s ott már előterjesztést tehessen. Ha a szükség úgy kivánja, a vármegyei székből az alispán, a szolgabíró és egy esküdt kiszállanak a hely színére s vizsgálatot tartsanak, melyről a feleknek párját adni nem szabad, hanem annak eredménye előttük, vagy megbízottaik előtt, a bírói szék alkalmával felolvasandó s rögtön ítéletet mondandó. (Prot. 1572–1607. N. 1. 559. l.) Ily kiszállásokra nézve érdekes a vármegye egyik 1616-iki magyar nyelven hozott statutuma: „Az nemes vármegye azt végezte, hogy midőn vice ispán uramat akárki executióra kiviteti, tehát ő kegyelmének tartozik az, ki instantiájára kimegyen maga lován, florenos 12; minthogy ő kegyelme feje a vármegyének, méltó, hogy megelégedtessék.” (Prot. 1607–1640. 296 l.)

PÁZMÁNY PÉTER.
Az orsz. képtárból.
Igen érdekes és jellemző a megye egyik 1582-iki statutuma, mely a vármegyei törvényszék tekintélyét védi. A bírák, úgymond, gyakran panaszkodnak, hogy a perfelvételek alkalmával oly hangosan beszélnek és oly szóváltásokba ereszkednek, hogy a bírák alig képesek az egyes felek ellenvetéseit és válaszait meghallani. Éppen ezért elhatároztatott, hogy az, ki lármájával a bírákat zavarja s a felek válaszaiba és viszonválaszaiba belekiabál, az alispán által a tövény-teremből eltávolítandó s ha makacskodik, 4 forintjával számítandó egy márka birságra ítélendő. Ez az ítélet rögtön végrehajtható és az illetőnek ingóságaiból azonnal lefoglalható. Ha pedig valaki oly szavakkal él, amelyek a bírói tekintélyt sértik, az rögtön bűnösnek mondandó ki a széktörésben és a birság ingó és ingatlan javaiból 588foglalható le. (Prot. 1572–1607. N. 1. 206 s köv. ll.) Miután pedig ennek a határozatnak nem igen volt foganatja, egy 1627-iki statutum intézkedik, hogy a peres ügyek tárgyalásánál csak az érdekeltek lehetnek jelen, ami az országos gyakorlattól némi eltérést mutat, mivel a megyei törvényszékek teljes nyilvánosság mellett működtek s azt országos törvény soha meg nem szorította. (Prot. 1607–1640. Nr. 2. 518. l.)
1636-ban pedig kimondta a vármegye, hogy a procuratorok, ügyvédek, mikor a bírák az ítélet fölött tanácskoznak, a törvénytermet, a felekkel egyetemben, elhagyni kötelesek. (Prot. 1607–1640. Nr. 2. 801. l.)
Számos statutum intézkedik a földesúr és a jobbágy között való viszonyra nézve.
Tudjuk, hogy a jobbágyok szabad költözését az 1556: 27. és 28. t. cz. szabályozták végérvényesen. Ezek szerint a költözködő jobbágy és az elbocsátó földesúr között esetleg felmerült peres ügyeket a szolgabíró és egy esküdt intézték el. Határozatuk ellen az elégedetlen fél, a megyei törvényszékhez felebbezhetett. E felebbezések száma Nyitravármegyében 1574 táján oly ijesztő módon szaporodott fel, hogy a megye kénytelen volt kimondani, hogy törvénynapon, az ilynemű felebbezéseket az alispán, a szolgabírák, a jegyző és az esküdtek jelenlétében, a törvényszék egybegyűlése előtt reggel, sőt a délutáni órákban is köteles átvizsgálni, nehogy egyéb ügyek a tárgysorozatból leszorúljanak. (Prot. 1572–1607. Nr. I. 25. l.) 1580-ban kimondta a megye, hogy oly elbocsátott jobbágy ellen, ki a helyébe költözködőt halállal vagy házának felgyújtásával fenyegette, vagy tényleg meggyilkolta, a földesúr köteles szigorúan eljárni. Ha ezt elmulasztaná, akkor az alispán fogatja el a jobbágyot s ő bűnteti meg (u. o. 118. l.) Ha a jobbágy a megye hivatalos személyzete ellen követett el illetlenséget vagy sértést, a földesúr köteles volt rögtön elégtételt adni: ellenkező esetben a földesúr is, a jobbágy is a megyei törvényszék elé idéztetett s ha meg nem jelent, amaz a meg nem jelenés, emez a homagium büntetésében marasztaltatott el. (Prot. 1640–1672. 408. l.) 1660-ban a földesúr, mint alattvalóinak birája, köteleztetett arra, hogy a perbe hivott félre délelőtt 10 óráig várakozzék s csak ezen idő eltelte után mondhatott makacssági itéletet. (U. o. 462.) 1698-ban pedig a libertinusok összeírását rendeli el a megye és azokra, kik jogosulatlan költözködőt befogadnak, azt védik, vagy olyat kiadni vonakodnak, 40 frtnyi homagialis bírságot vet ki, mely rövid úton, a szolgabíró által hajtható végre. (Prot. 1693–1711. p. 267).
Természetes, hogy a megyei statutumok legtöbbje a nemesség jogainak védelmét is hangoztatja. Igy 1629-ben kimondta a megye, hogy mivel a vármegye területén nagy számmal vannak az egy kuriával bíró és az armalis nemesek, kik a megye terheinek viseléséhez nem megvetendő össszeggel járulnak, mivel tehát méltánytalan, hogy ezek a mágnások és birtokos nemesek mellett csak egy egyetemleges szavazattal bírnak, ezentúl a szomszédos megyék példájára Nyitravármegyében is egy-egy város, mezőváros vagy község nemessége egy-egy szavazatot képviseljen, de csak az országos és megyei ügyek tárgyalásánál. A bírói széknél ezentúl is csak egy szavazattal szerepelhetnek. Az ennek következtében szükséges összeírás foganatosításával a szolgabírák, a határozat keresztülvitelével a megyei jegyző lett megbízva. (Prot. 1607–1640. Nr. 2. 633. l.) Mivel pedig számtalanszor megtörtént, hogy nemesek a nem nemesek állapotában voltak, hogy az egyes nemesek minősége kiderítve nem volt, a mi az Ő Felségének, meg a megyének járó adózásoknál sok zavarra adott okot, 1631-ben elrendelték, hogy a szolgabírák az összes nemesek minősítési táblázatát készítsék el s különös figyelemmel legyenek a praedialistákra. (U. o. 675. l.) Hasonló összeírásokat már 1609-ben készíttetett volt a megye a jobbágyokról is. Mérvadónak kimondatott, hogy oly jobbágyok, kik 2–4 lóval, vagy igás ökörrel bírnak, négyen; olyanok, kiknek legalább egy igavonó állatjuk van s más jobbágygyal összefogva végzik a földesúr munkáját, nyolczan képeznek egy-egy portát. Azok, kik mással míveltetik ugyan földjüket, de kellő mennyiségű ingatlannal bírnak, négyen alkotnak egy portát. Azok a jobbágyok, kik csak zsellér munkát végeznek, végleg a zsellérek közzé sorolandók. (U. o. 94. l.)
Sok baja volt Nyitravármegyének, hasonlóan az ország egyéb megyéihez, az adók, valamint a bírói itéletek által kiszabott, részben a tisztviselők jövedelmét, részint a megyei bevételek egy jelentékeny részét képező bírságok behajtásával. Éppen azért ezekre vonatkozólag számos és igen erélyes határozatokkal találkozunk a megye jegyzőkönyveiben. Igy már 1580-ban kimondja a megye, hogy a szolgabírák kötelesek a megyei hatóság által kirótt bírságokat járásukban, esetről-esetre kihirdetni s ezen fáradságért egy-egy forintot kapnak. Ha azonban a szolgabíró, végrehajtás utján, behajtja a bírságot, abból őt rész nem illeti, hanem tartozik megelégedni azzala a bírsággal, mely makacsság czímén jár neki. A falusi bírák köteleztettek a faluban a bírságot beszedni s azt Nyitrára a perceptorhoz beszállítani. Ha ezt elmulasztották, ők fizették meg a kivetett bírság kétszeresét. A szolgabírónak tilos bármily bírságot magánál tartani, azt felhasználni vagy jogtalanúl valakitől birságot szedni. Ha ezt megtenné és ez reábizonyodik, akkor az alispán, minden jogorvoslat nélkül itéli el a visszaélő szolgabírót a szóban forgó bírság kétszeres megfizetésére. A megyei adókról, melyeket eddig a szolgabírák szedtek volt be s ezentúl külön perceptorokra bizatik, pontos és lelkiismeretes számadást kellett benyújtaniok. (Prot. 1572–1607. N. 1. 114. l.) 1629-ben az adószedők, már mint teljhatalmú végrehajtók szerepelnek. Ha ki készpénzben nem fizet, az adószedőnek joga van annak javait, minden jogorvoslat mellőzésével, elvenni s azokat eladni. Hogy az adózó közönség kellőleg tájékozva legyen, az adószedő, mielőtt a vidékre kiszállana, a kivetésről és a hátralékokról pontos kimutatást készít s azt a megyei esküdt kezébe adják. Ha az adózót megidézik, ezen kimutatás kéznél legyen. A megyétől e czélra kiküldött nemes, az adózók által felmutatott nyugtákat meg a kimutatást összehasonlítja s ha az adózó hátralékban van, a hátralék minden késedelem nélkül behajtandó. Ha pedig kitünnék, hogy az adószedő a nemesektől és a szegény néptől oly hátralékot követel, a melyet azok kifizettek s nyugtával igazoltak, akkor az adószedő följelentendő, hogy a megye előtt szigorú felelősségre vonassék, esetleg büntetésben részesüljön. 589(Prot. 1607–1640. Nr. 2. 604. l.) Az adószedők által kiállított kimutatások a megye pecsétjével látandók el az adószedő – 1629-ben, mikor ez kimondatott, Dióssy István – az évi hátralék pontos behajtásáért vagyonával felelős, vagyis a be nem hajtott hátralékot a megyének a sajátjából köteles megfizetni. (U. o. 633. l.) 1645-ben a megyegyűlés ismételten hangsúlyozza, hogy mindenki föltétlenűl köteles megfizetni a reá kirótt járulékokat. Ha pedig valaki vonakodnék, akkor az adószedő, a szolgabíró és egy megyei esküdt jelenlétében, minden jogorvoslat figyelembe vétele nélkül, végrehajtást eszközöl. Ily esetben a főpapok és a mágnások 50 frt, a birtokos nemesek 24 frt, a kurialisták 12 frt bírságot fizetnek. Ha pedig valaki az ily czímeken lefoglalt ingó vagy ingatlan javakat erővel visszafoglalná, az olyan egyszer és mindenkorra a megye közösségéből kizárandó. (Prot. 1640–1672. 161. l.) Mivel pedig az adók és bírságok mind külön és külön czímeken vettettek ki s azok kimutatásában, valamint a számadásokbn sok hiba fordúlt elő, a megyegyűlés 1629-ben megyei számvevői állást szervezett, annak fizetését 200 frtban állapította meg és első számvevővé Zalkay Lőrinczet választotta. (Prot. 1607–1640. Nr. 2. 633. l.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem