Pálosok.
Pálosok.
Csendes elvonultságban, üdvös munkálkodásban töltötték életüket a Zobor-hegy északi lejtője alatt épült kolostorukban, a pálosok Felső-Elefánton.
A kolostort, mely a török időkben az összes magyarországi pálosoknak volt mentsvára s hol féltékenyen őrzött irodalmi kincseiket az enyészettől megóvták, Elefánti Dezső alapítota 1369-ben. Így állítja ezt a zobori konvent levele, mely I. Lajos király parancsára adatott ki s mely a rendet az uj kolostorba s annak birtokaiba vezette be. Az alapító fia száz hold földet hasíttatott ki a monostor részére Felső-Elefánt határában. Fia, Elefánti Mihály pedig egy szőlőt és hét kőre járó malmot rendelt a remeték ellátására. (O. L. D. O. 6257.)
Az Alsó-Elefánton lakó Elefántiak megírigyelték a gyors virágzásnak indult kolostort a felső-elefántiaktól s írigységüknek kisebb-nagyobb boszantásokkal adtak kifejezést. Már 1393-ban panaszkodik Péter perjel, hogy rőzsével elzárták a Nyitra vizét és malmuktól elvonták, úgy, hogy három kő víz hiánya miatt szünetelni volt kénytelen. A perjel maga mellé vévén 548Kaplai János országbíró elefánti tiszttartóját és más felső-elefánti nemeseket, a helyszínére ment s a rőzse-torlaszt elvágatni iparkodott. Elefánti Mátyás azonban reájuk tört, kardot rántott s iszonyú szitkozódások között több sebet ejtett a perjelen. (O. L. D. O. 7902.) 1398-ban pedig Dénes perjel nevében Péter pálos emel ellenök panaszt Széchényi Frank országbíró előtt, több rendbeli erőszakoskodásuk miatt. Az ügy megfordult a király birói széke előtt is s a panaszt a nyitrai káptalan emberei: Mihály klerikus és ismét István pap; a király emberei: Családi György, majd utóbb Bossányi Lőrincz, igaznak is találták. Mi lett az erőszakoskodó urak büntetése, az az okiratokból nem derűl ki. (O. L. Acta Paul. Elef. 71–5.)
A kolostor, mely igen szerény anyagi viszonyok között élt, csakhamar, a pálosok közkedveltségének csalhatatlan jeléül, elég tekintélyes birtokokra tett szert egyes környékbeli urak jóvoltából. 1371-ben az alapító fia, Elefánti Mihály, Leustákfalván 60 igányi, Bajnokfalván 42 igányi földet, 3 igányi rétet, mely Nagyrét nevet viselt és az alsó-elefánti út mellett 3 igányi szántót adott a Ker. Sz. Jánosról elnevezett kolostornak. (O. L. D. O. 6176.) 1396-ban Ugróczi Lőrincz végrendeletileg reájok hagyta Velkapolyát, az ugróczi, zlatnai és pázsiti malmokat; Ugrócz jövedelméből évi 100, Pázsitéből és Zlatna jövedelméből évi 50–50 forintot. (O. L. Paul. f. 11–5.) Az Ugróczi-féle hagyatékba a kolostor 1397-ben igtattatott be. (O. L. Paul. E. 8–1.)
A pénzbeli hagyomány miatt, mert hát pénzt e korban sem adott ki az ember szívesen, sok pereskedésük támadt. Már 1399-ben panaszolják, hogy bucsányi Bodok unokái, Ugróczi örökösei, nem fizetik a nekik járó 25 márkát. (O. L. D. O. 8439.) Sőt 1401-ben az örökösök közül bossányi Lőrincz és fia János, semmibe véve Lőrincz végrendeletét és a káptalani beigtatást, Velkapolyát sajátjuknak tekintették s azt a maguk számár míveltették. (O. L. D. O. 8673.) Egy 1400-ban a zobori konvent által kiállitott oklevélben Bossányi János és testvére Jeromos, bevallották, hogy Barathkai (Ugróczi) Lőrincz, mikor a török ellen hadba menni készült, végrendeletileg úgy intézkedett, hogy velkapolyai birtoka az elefánti pálos zárdáé legyen, sőt bizonyos összeg pénzt is hagyott a kolostora, azon szándékkal, hogy azon a kolostor ujjáalakíttassék, illetőleg alapítása kiegészítessék s ígérik, miszerint e birtok-elidegenítés ellen, a szent czélra való tekintetből, nem emelnek óvást. (O. L. D. O. 8584.) Mégis már 1407-ben a velkapolyei birtokból járó 100 frt miatt ismét perlekedik Gál barát, Mátyás perjel megbízásából. (O. L. D. O. 9292.) A kolostor hosszas perlekedés után, csak 1420-ban lőn Velkapolye birtokába, Sebestyén gradnai főesperes által, beigtatva. (O. L. D. O. 10979.)
Ujabb adományban részesült a kolostor a Frogáchok részéről 1415-ben, akik már 1396-ban is egy szőlőt adtak. A kiváló család ugyanis az elefánti pálos zárdát választotta temetkezési helyül s ott sirboltot készítetett magának. Ez okból Péter, nyitrai főispán, a templomban egy oltárt emelt a Szentháromság tiszteletére, a zárdának pedig odaadományozta azt a birtokrészt, mely Majkóczon őt illette meg. Mint egy más okmányból tudjuk, ez a rész Majkócz határának fele volt, mert a másik felet Forgách György, Péter fia és Forgách János meg István birtokolták. (O. L. D. O. 10358.)
1423-ban Korosi Gál neje, Ujfalusy Márton leánya rendelkezik a kolostor javára. Nekik hagyta Ujfalu, Léh, Banka és egyéb atyai birtokok jövedelméből őt hitbér- és leány-negyed czímén megillető résznek 2/4 részét. (O. L. D. O. 11356.)
Igen érdekes adományban részesült a kolostor 1429 táján. Megjelent ugyanis a barátok előtt bizonyos Molnár Tamás nevű nyitrai polgár s egy lepecsételt zacskót adott át a perjelnek, azzal a kikötéssel, hogy a zacskót csak halála után szabad felbontani s a benne levő tárgyak akkor a kolostor tulajdonába mennek át. Tamás 1429-ben meghalt, Pál elefánti pálos pedig elvitte ekkor a zacskót Nyitrára s ott a káptalanban, mint hites helyen felbontotta, 549kérvén, hogy a benne talált tárgyakról leltárt készítsenek. Ezen leltár szerint a titokzatos zacskó a következő, az akkori polgárok ékszereire világot vető dolgokat tartalmazta: Egy kis ezüst kereszt, mely ezüst lánczon csüggött; 51 drb kisebb és 6 drb nagyobb széles forma ezüst-gomb; 12 aranyozott ezüst-gomb, melyek csengetyű módjára készültek; két fibula, melyet akkor „kussen”-nek neveztek; két nyakláncz; 24 drb fibula; 4 drb gyűrű; 20 drb aranyozott ezüst-gomb; ezüstből készült öv és egy vastag régi ezüst-érem.
1490-ben ismét örököl a kolostor. Mihály zeucheni plébános előtt Praznolcsi Péter Praznolcs birtok felét, az ott lévő lakóházat, a malmot, két halastavat, valamint összes szerzett és öröklött birtokait, úgymint: Szarkaház nevű néptelen pusztát Praznolcs mellett, Porba, Kelecsény és Hunyarad birtokok felét s mindazon birtokokat, melyeket Praznolcsi István nekik elzálogosított, az elefánti kolostorra hagyta, egyuttal a zárt helyiségek kulcsait is átadta. (O. L. Paul. E. 15–5.) Megelőzőleg 1448-ban pedig Herbolti Liptay Bálinttól, alamizsnaképen, Cserenen nevű barsmegyei birtokot kapta. (O. L. D. O. 14192.)
Részint egyesek kegyes hagyományaiból, részint a királyoktól nyert szabadalmak folytán, a két Elefánt egész környékén, sőt jó távol innen, a Nyitra vizén csaknem minden malom az elefánti pálosoké volt s pálos-malommal szemben, vagy annak szomszédságában, tilos volt ujabb malmot építeni. Ezen körülmény azután sok és hosszas perek szülőanyjává lőn. Így 1400-ban Elefánti Mátyást és Lászlót, 1424-ben Wicsápi Sándort, 1428-ban Mezőkezői Gáspárt, 1429-ben Forgách Györgyöt és nejét Apponyi Anikót perlik malomviszaélések miatt s a pereket nagyobbrészt meg is nyerték. (O. L. D. O. 8622., 11596., 11982., 12163.)
1500-ból ujabb örökség részese lett a zárda. Ugyanis Családi Péter, a nyitrai káptalan kiküldöttei előtt akként rendelkezett, hogy holttestét a szent Jánosról elnevezett elefánti pálos-kolostorban temessék el. Ezért viszonzásul a kolostorra hagyta Chysolcs nevű pusztáját. Miután azonban a puszta 32 frt erejéig zálogba van adva, hogy azt visszaválthassák, 2 nagy edény bort, 100 szapu idei búzát adatott nekik. Azonkívül reájuk ruházta a következő adósaitól járó összegeket: Brogyányi Györgytől 5 frtot, Praznóczy Györgytől három felszerelt katonát és 1 frtot, Assakürthy Assa Jánostól 1 frtot, Bori Benedektől 1 frtot, szent-mihályúri Pap Jánostól 1 frtot. (Zerdahelyi lt. Ab. No. 62.)
Az elefánti pálosok perjelei, vagyis házfőnökei sorából, számosnak emlékét tartották fenn az oklevelek. Így ismerjük a következőket: Mihály 1383., Péter 1393., Déne 1397. és 98., György 1399., Ferencz 1405., Mátyás 1405., 1407., László 1411., János 1415., 1417., 1418., 1420., 1424. és 1425., Balázs 1426., Sebestyén 1427., Bertalan 1429., László 1432., Berecz 1438., Endre 1439., Endre 1452., Péter 1469., Pál 1491., Bruman Máté 1496., Benedek 1498–1505., Szegedi János 1505., Tamás 1510., Csanádi Albert 1513. és Endre 1518-ból.
Az imént elősorolt monostorokon kivül kétségtelen, hogy a megye területén még mások is voltak, a melyeknek azonban ma már vagy teljesen nyoma veszett, vagy melyekről nevüknél több adat alig maradt reánk.
