Vágujhelyi prépostság.
Vágujhelyi prépostság.
A Vág völgyében előkelő egyházi központ volt Vág-Ujhely. Láttuk, hogy a már akkor is virágzó község 1263-ban a pannonhalmi főapátság birtoka volt. Azonban csak nyolcz évig. 1271-ben V. István elvette tőlük s ezentúl az apátok minden igyekezete kárba veszett, hogy a szép és jövedelmező birtokot véglegesen visszaszerezhessék.
546Zsigmond király idejében Vág-Ujhely Stibor vajda kezébe került s ennek köszönheti egyházi központtá való emelkedését. Stibor ugyanis végnapjait elközelgetni érezvén, elhatározta, hogy „a saját, a szülei és jótevői lelki üdveért, valamint büneinek bocsánátáért, nemkülönben mostani, volt és jövendőbeli barátaiért, a Boldogságos szűz Mária tiszteletére és a legfőbb Isten dicsőségére és imádására”, a vágujhelyi plébánia-templomot prépostsági templommá alakitja át s azt az ágostonos kanonokok számára rendezi be.
Alapitó-oklevelét a vallásos érzésű vajda 1414-ben adta ki s még ugyanazon évben nyerte Zsigmond király megerősítését is. Az új ágostonos prépostság a régi plébánia hihetőleg kibővített épületében lett elhelyezve s egyelőre 12 szerzetes befogadására volt berendezve. Első prépostja Péter, csejtei plébános, Stibor vérrokona lett, kit még maga Stibor jelölt ki kegyúri jogánál fogva. Stibor az alapítással már régebben foglalkozott s csak hosszas és érett megfontolás után adta ki alapítólevelét. Erre mutat azon körülmény, hogy az alapításra vonatkozó szándékát már 1413-ban bejelentette Kanizsay János primásnak, s tőle az egyházi engedély megadását kérte. A primás piacenzai Máté esztergomi kanonokot és jogtudort küldte ki a helyszinére, hogy a szükséges vizsgálatot megejtse s a primás nevében intézkedjék. Máté egy másik kanonok-társát vevén maga mellé, megjelent Vág-Ujhelyen s ott Stiborral egyetértve elintézte az ügyet. Az alapítás egyházi részről csak 1419-ben nyerte véglegesítését.
A prépostság igen érdekes történetét újabban Reviczky Bertalan csejtei plébános írta meg.
Stibor adományából a prépostság a Boldogs. szűz Máriáról elnevezett plébánia öszes javait kapta, a Leszkov nevü birtokon levő fiókegyházzal egyetemben. Azonkívül Pobedim és Bassnocze nevü falvakat a Vág folyó mentén, a mely birtokokba Péter prépostot és kanonokjait, még ugyanazon évben, Zsigmond parancsára, a nyitrai káptalan vezette be.
Kétségtelen nyoma van annak is, hogy Stibor vajda az újonnan alapított apátság részére új templomot épített, vagy legalább a régit teljesen átalakíttatta. Mert 1419-ben jelenti István váczi püspök, hogy az esztergomi érsek megbizásából felszentelte a vág-ujhelyi prépostsági és a lieszkai filiális templomot.
A prépostság birtokviszonyaiban csak 1431-ben állott be némi változás. Ez évben ugyanis ifjabb Stibor megengedi a prépostságnak, hogy Vág-Ujhely tetszés szerint választandó vizénél malmot építhessen. Ugyancsak ez időben, surányi vára közelében fekvő Andód községet adományozta a prépostságnak. Végrendeletében pedig, mely szintén 1431-ben kelt, elrendelte, hogy budai háza eladassék s annak árából a prépostságnál egy misealapítvány létesíttessék. Beczkói kincstárából is jelentékeny adományt hagyott a prépostságnak.
Az ágostonos kanonokok azonban nem ngy békének örvendhettek Vág-Ujhelyen. Bejövetelük után nem sokára kitört a huszita-mozgalom s folyton rettegniök kellett e haramia-néptől. 1449-ben tehát, Széchy Dénes prímás engedélyével, Beczkóra mentek át s az volt a terv, hogy a beczkói plébános elfoglalja a vágujhelyi plébániát, az ágostonosok részére pedig, Beczkó akkori ura, alsó-lendvai Bánffy Pál monostort fog építeni. Ennek a tervezgetésnek azonban szomorú vége lett. Az ágostonosok elmentek ugyan Beczkóra, de az uj kolostor soha fel nem épült, a beczkói plébános pedig elfoglalta a vágujhelyi plébániát és azt önállósította, míg a prépostsági épületeket 547teljesen elhanyagolta. Ily módon a rend csaknem teljesen kiveszett s csupán egy-két, a vidéken ide-oda bolyongó tagja maradt. Végre 1514-ben, hosszas utánjárásra sikerült Mátyás prépostnak kieszközölnie, hogy az elhagyatott prépostság felsegélyezése czímén a vágujhelyi plébánia ismét egyesíttessék a prépostsággal. A prépostság ezen ujjáalkotásának dicsősége Bakacs Tamás primás nevéhez fűződik. Ő rendelte el az egyesítést s annak foganatosításával András csejtei és Jeromos galgóczi esperes-plébánosokat bízta meg. A mohácsi vész után azonban az ágostonosok kénytelenek voltak véglegesen lemondani a prépostságról.
Az ágostonos prépostok közül ismerjük Pétert 1414–1419-ig; Mártont 1419–1454; Báthy Mátyást 1514–1528.; II. Mártont 1528-ból; Venczelt 1534. táján és Lachurt vagy Lászlót 1538-ból.
