Szláv püspökség Nyitrán.
Szláv püspökség Nyitrán.
Szvatopluk országának történetéből tudjuk, hogy ott megfordult Cyrill 531és Methód, a szlávok e két csak ujabban felfedezett és méltányolt apostola, hogy ott székelt Viching, a szláv szertartás esküdt ellensége mindaddig, mig császárjának szava a frank-német birodalom kanczellári székébe nem szólította.
A morva fejedelemség bukásával megbukott a nyitrai egyházi szervezet is, mely kétségtelen, hogy addig is a kezdetlegesség állapotában volt. Ez időben nyitrai püspök alatt alig érthetünk egyebet, mint egy püspöki hatalommal felruházott, néhány pap fölött rendelkező hittérítőt. Tudjuk ugyanis, hogy úgy a bizanczi, mint német források a morvákat inkább pogányoknak, mint meggyökeresedett keresztényeknek nevezik.
Mikor Bretiszláv, a kalandos cseh herczegfi, mint II. Konrád szövetségese (1030.) az országba tört s itt egész a Dunáig előhaladva pusztított, úgy találta, hogy igaz morva szívének sajognia kell azon pusztulás láttára, mely az egyházakat érte azon a földön, a honnan a morva kereszténység kiindult. Ez a föld szerinte Nyitra vala. Elhatározta tehát, hogy az elfoglalt földön lévő birtokokat a morva egyházakhoz csatolja.
RÉGI ŐRTORONY NYITRÁN.
Lósy Géza felvétele.
Tudjuk, hogy István nem vette komolyan Bretiszlávot. Seregét a Sopron táján tartózkodó császári sereg ellen küldötte. Bretiszlávval nem törődött. A háború vége pedig az lett, hogy a magyar király hatalmát a Morván túl is, mintegy 40–50 mértföldnyi területre kiterjesztette.
Bretiszláv kérkedő adományozása azonban kétségtelenné teszi, hogy ez időtájban Nyitrán püspökség nem létezett, sőt az előnyomuló hadak útjában szervezett egyházi intézet is alig állott. De bizonyít többet is. Azt mondja, hogy az egykor ott lévő egyházi épületeket, a magyarok, mikor még pogányok voltak, elpusztították. Világos tehát, hogy a Szvatopluk-féle püspökség, a honfoglalással egyidejüleg semmisült meg. Máshonnan ismét tudjuk, hogy a nyitrai egyház, melyhez a szlávok annyi dicsőséget kötnek, alig lehetett egyéb egy fatemplomnál és a hozzáragasztott, hasonló szerkezetü lakóháznál.
Természetes, hogy mikor Szent-István az ország egyházi felosztásához 532fogott, ezen nagy feladat teljesítésében főképpen a gyakorlati hasznosság elvéből indúlt ki. Oly helyeken állított fel püspökségeket és kolostorokat, hol azokat a nagyobb népesség szükségessé tette. Ily szempontból itélendő meg az a körülmény, hogy a Szent-István által alapított püspökségek mind a Duna ésTisza táján voltak, melyekhez a veszélyeztetett Erdély járult.
Az egész magyarországi egyház élére, mint érseket, az esztergomi püspököt helyezte. Éppen azért ezen püspökségnek külsőleg is nagyobb tekintélyt óhajtott adni, a mit bővebb adományozás és terjedelmesebb egyházmegye által ért el.
A mai Trencsénvármegye, mint már említettük, akkor csak trencséni és a beczkói várispánság szük területére szorítkozott.
Maga Nyitravármegye már míveltebb és lakottabb volt ugyan, de önmagában véve önálló püspökséget még nem alkothatott volna. Igy történt, hogy Szent-István e két megyét is az esztergomi érsekség területéhez osztotta be, a mint azt kivált a tudós Bottkának nagybecsü fejtegetései nyilvánvalóvá teszik.
