Nyitra megszállása.
Nyitra megszállása.
A nemzeti krónika elbeszélésétől nagyban eltér a névtelen jegyző meséje. E szerint ugyanis Árpád a Mátra vidékéről küldi vezéreit a cseh határok felé. Ezek eljutnak a Turmás patakig (ma Tormos), hol az a Nyitrafolyóba ömlik és ott maguk előtt láták Nyitra várát, a tartomány lakóit, tótokat és cseheket. Mert szerinte Attila halálával a Vág és Garam közötti, a Dunától a Morva-folyóig terjedő földet elfoglalta a cseh herczeg és egy 479herczegséggé egyesítette és azon időben a cseh herczeg kegyelméből Zobor volt a nyitrai vezér.
A NYITRA-NOVÁKI LELETBŐL.
Eredeti rajz.
Akkor Zobor – mondja tovább a névtelen – a csehek segítségével, sok fegyveressel eléjük mene megütközni és midőn mindkét sereg a Nyitra 480vizéhez ért, Szoárd, Kadosa és Huba átakarnak vala menni a folyón. Hanem Zobor, nyitrai vezér és vitézei ellenök igen sokáig harczolván, semmiképen nem akarják vala nekik az átmenetelt megengedni. És míg egymással sokáig harczoltak, a magyarok, a csehek és szlávok közül sokat agyonnyilaznak vala. De három nap a magyarok az árvizek miatt semmiképpen át nem mehettek; végre azonban negyednap a csehek és minden nyitrai szlávok látván a magyarok merészségét s a nyíllövéseket nem állhatván, futásnak eredének és hogy életöket megmenthessék, sebes vágtatva Nyitra várába zárkózának nagy félelemmel. Kiket Szoárd, Kadosa és Huba, nemkülönben a többi vitézek a városig űzének és közülök némelyeket megölének, némelyeket megsebesítenék, s másokat elfogának. Vezérök pedig Zobor, midőn futtában ellenök harczolni akart, Kadosa lándzsája által elesék és elfogatva őrizet alá téteték s a többiek a városba zárkózva, mint a némák, úgy elhallgatának. Másnap azért Szoárd, Kadosa és Huba a sok fegyveres sereggel kezdték vívni Nyitra városát minden módon és az Úr nékiök nagy győzelmet ada és harczolva bemenének oda és ott sok ellenségök vére omla. Ekkor haragra gerjedve, Zobort, azon tartomány vezérét, kit tegnapelőtt elfogtak volt, egy magas hegyre vivén, felakasztották; a honnan azon hegyet az naptól kezdve máig Zobor-hegyének nevezik.
Ezen, egymástól annyira elütő krónikai elbeszéléseknek történelmi magva Nyitravármegyére nézve az, hogy e földterületet a magyarok a szlávoktól foglalták el. Mikép folyt le ez a foglalás, mily csaták és küzdelmek árán nyerték meg őseink e földrészt, azt csak hozzávetőleg, a történelmi bizonyosság valószínűségi fokozata szerint állapíthatjuk meg.
Kétségtelen tény, hogy a magyarok még a nagy morva-fejedelemnek, Szvatopluknak idejében fordúltak meg elsőízben Nyitravármegye mai területén.
A magyarok etelközi hazájukból kisebb nagyobb csapatokban, részint mint zsákmányoló sereg, részint mint hazát-kutató nép, részint mint a nyugoti kultúr-nép fogadott harczosai, ismételve átlépték az Erdőalja hegyvidékét. Midőn tehát, mint elszánt honfoglalók, a nép egész számával ereszkedtek le a mai nagy magyar Alföldre, már ismerték az egész leendő hazát, annak minden virágzóbb és dúsabb részét, víz- és útrajzát.
A czivilizáczió képviselőit a görög és a frank-germán uralmát, ez idő tájban veszély fenyegette. Amott a bolgárok, imitt a szlávok léptek fel fenyegetőleg. Mindkét hatalom a magyarok segélyét vette igénybe s az ő fegyverök ereje védte meg a szépen fejlődő czivilizácziót.
Minket e helyütt az a védelem érdekel, melyet a magyarok a szlávok ellen nyujtottak a frankoknak. Látták, hogy Arnulf két ízben vezetett hadat Szvatopluk ellen s mindkét ízben a magyarok vele voltak. A háború a Duna mellékén és kétségtelenül Nyitravárának tövében folyt le. Azonban Arnulf egyebütt is el lévén foglalva, nem volt abban a helyzetben, hogy kivívott előnyét teljesen kiaknázhassa. Kénytelen volt megelégedni azzal, hogy a nagy Szvatopluk erejét megtörte. Midőn pedig Szvatopluk 894-ben meghalt s országa három fia között megoszlott, a frankok, kik ekkor Olaszországban voltak elfoglalva, békét kötöttek a szlávokkal.
A nagy morva-fejedelemség tulajdonképeni feje Szvatopluk legidősebb fia Mojmir lett. A másodszülött II. Szvatopluk inkább a morvai részeken, a harmadik kinek neve bizonytalan, s kit egyes krónikásaink Zobor-nak neveznek, a nyitrai részeken viselt kormányzói tisztet.
Mojmirban kétségtelenül sok vonás volt meg nagy atyjából, de hiányzott belőle annak akaratereje és ravasz politikai esze. Főgondját ő is a nagyfejedelemség egyesítésének és önnállósításának biztosítására fordította s mikor Viching nyitrai püspök Arnulf kanczellárja lett, nem idegenkedett a szláv ritus meghonosításától sem. Követei megfordúltak ugyan Rómában, 481hoztak is onnan bizonyos engedményeket, az egyházi önnállóság biztositékait, azonban ezeknek teljes kifejlesztésére már nem volt ideje.
BAJMÓCZ VÁRA.
Saját felvételünk.
A változott viszonyok csakhamar megmutatták, hogy a szláv nép még nem érett meg arra, hogy egységes politikai nemzetet alkosson. Eddig is csak Szvatopluk személyes egyéni tulajdonai tartották össze.
Árpád éles szemét nem kerülte el a morva-birodalom belső betegsége. Időt engedett annak kifejlődésére. Lassan, de biztosan haladt előre. Miután biztosította népének a Tisza- és Duna-mentén elterülő rendkivül dús és bőtermésű síkságokat, mint amelyek legjobban megfeleltek a magyarság természetének, a bolgárokkal igyekezett végezni és uj országát ezen oldalról biztosítani. Ennek kell tulajdonítanunk azon sajátságos körülményt, hogy a külföldi krónikások és évkönyvírók teljesen hallgatnak azzal, mikép hódították meg a magyarok a morva-birodalom kárpátaljai részeit.
897-ből tudjuk, hogy a cseh főurak Arnulfhoz fordultak azon kérelemmel, védje meg őket a morvák ellen. Tudjuk, 898-ban Mojmir és öcscse II. Szvatopluk között ellenségeskedés tört ki. Tudjuk, hogy a bajor urak felhasználták a kínálkozó alkalmat, ismételve be-betörtek a morvák földjére, azt tűzzel-vassal pusztították. És végre, tudjuk, hogy 900-ban, mikor a magyarok már Olaszországban száguldoztak s a külföldi kalandozásokat megkezdették, az egész mai Magyarország, tehát a Garam- és Morva-folyók közti terület is az ő kezükben volt, mint végleges tulajdonuk.
Valószínűnek tartjuk, hogy Árpád, ki fő szállását a Csepel-szigetén tartotta, kevéssel az etelközi haza elvesztése után beleavatkozott abba a viszályba, mely Mojmir és II. Szvatopluk között dúlt. S mivel bizonyos, hogy a németek ez utóbbinak fogták pártját, kétségtelen az is, hogy Árpád Mojmir mellett szállott síkra. Ezen a réven Árpád ura lehetett a vidéknek már akkor, mikor ott még névleg Mojmir uralkodott és a bajorok még morva birodalmat láttak. A morva uralmat, mintegy észrevétlenül a magyar uralom váltotta fel.
A névtelen jegyző elbeszélése szerint, mikor Árpád rokonait, Szoárd és Kadosa testvéreket, Huba törzsfővel egyetemben, a nyugoton lakó szlávok ellen küldötte, a sereg egyes hadnagyai átkeltek a barsi erdős hegylánczon és a nyitrai síkságot szállották meg. Árpád pedig a földet a Zsitva folyótól a Turzsukig, Hubának adta, ő reá bízván Nyitra, Sempte, Galgócz, Trencsén, Bolondócz és Bana városok őrizetét is. Kézay krónikájában pedig azt olvassuk, hogy Lél, Tas fia Galgócz és Nyitra táján telepedett meg.
