Nyitrai várispánság.
Nyitrai várispánság.
I. Nyitrai várispánság. Az egyes ispánságok között kezdettől fogva mindvégig az elsőség Nyitrát illeti.
Tudjuk, hogy azon 45 megye között, melyet Szent István létesített, helyet foglalt Nyitramegye is. Várterületéhez a következő falvak és birtokok tartoztak:
Agár. Sempte és Mocsonok között feküdt. Ma ismeretlen. 1268-ban említtetik először. (W. VII. 191.)
Brodnuk. 1252-ben említtetik. A Vág környékén lehetett.
Budak. 1283-ból ismeretes.
Bús. Mocsonok közelében fekvő falu volt. 1248-ban említetik. (F. IV. 2. 137. l.)
Borcsány. Egy része még a legujabb időben is Nyitrához tartozott. A nyitrai várjobbágyok 1255-ben vesztették el, a mikor IV. Béla király bizonyos Damának és Rejnold fiainak adja. (W. VII. 384.)
IV. BÉLA.
Az orsz. képtárból.
484Báb. IV. Béla 1268-ban Konz nevű nagyszombati birónak adományozta. Már ekkor két helység volt e néven. A másikat Báb István comes, Pázmán fia birta. (W. VIII. 191.)
Binthe. Rakovitz és Pöstyén táján feküdt, a Vág folyó jobb partján. 1263-ban említtetik. (F. IV. 3. 116.)
Bossány. 1277-ben IV. László divéki bán fiának Barleusnak adományozta, Bossán nevű még lakatlan föld, a mely a Divék nemzetség Bossán nevű helysége mellett volt. Itt tehát mindkét Bossánynak nyoma van. (H. O. VI. 226.)
Czabaj. Csabaj néven már 1248-ban előfordul. (F. IV. 2. 137. l.)
Család. II. Endre 1232-ben a várjobbágyok osztályából kiveszi és az udvarnokok közé sorozza. (Mon. Eccl. Srtig. I. 286.)
Dubicza. 1244-ben Dubnicze néven szerepel. Appony és Podlucsány mellett említtetik. (F. V. 1. 307. Orsz. Llt. Prot. Tab. 2403.)
Dvornik. Udvarnok néven volt ismeretes.
Devecse. A Kis-Nyitra melett feküdt. 1271-ben Szeghy Joakim tulajdona lett. Divék-Ujfalunak neveztetett el. (F. V. 1. 143.)
Emőke. 1248-ban két ily nevű falu említtetik. Az egyik a nyitrai püspöké volt. (F. IV. 2. 127. l.)
Geszthe. 1232-ben az udvarnokok közé soroltatott.
Ghymes. 1232-ben szintén az udvarnokok közé számíttatott. 1253-ban pedig teljesen a Hunt-Pázmánok tulajdona lett. (F. IV. 2. 206. l.)
Gugh. 1238-ban a Vág folyó partján állott s mint puszta szerepel.
Gyarmath, Hidradkeszi és Isgar. 1232-ben az udvarnokok közé soroltatott.
Kokos. 1205-ben említtetik. (W. VIII. 128.)
Kosztolány (Nagy). Említtetik 1216-ban. Valószinüleg a szent király szabadjai lakták. (W. XI. 135. l.)
Kesztelő. 1244-ben említi egy okmány, mely szerint az a Marianus vitézek birtokába ment át. (W. II. 151.)
Kendi. 1280 táján említve, mint elpusztított hely a Radisna partján. (Mon. Eccl. Strig. II. 260.)
Káp. IV. Béla egy 1201-iki oklevele szerint három ily nevű falu volt. Kap, Halos-Kap és Wrnus-Kap. Ez utóbbi a várhoz tartozott.
Kér. A Nyitra folyó mellett. 1269-ben Fülöp esztergomi érsek birtokába ment át. (W. III. 200.)
Kend. 1283-ban, mint üres és elhagyott föld említtetik. (Győri tört. és rég füz. III. 24.)
Keriantelek. Helyesebben Tarántelek. 1269-ben említtetik. Ma Tarány nevü puszta Ürmény mellett. (W. III. 200.)
Kucha. Karántelek szomszédságában említtetik 1294-ből. (F. VI. 1. 300.)
Kalász. 1232-ben az udvarnokok közé soroltatott.
Lubó 1263-ban a pannonhalmi monostor kapta Vágujhely, Szerdahely és Patvaróczczal egyetemben. A mai Vág-Szerdahely táján feküdt s nem tévesztendő össze Lubinával. Különben mint rév is szerepelt.
Lampás és Lampás-Gyarmat. 1232-ben az udvarnokok osztályába volt sorozva.
Nádas. 1232-ben a nyitrai püspök tulajdona lett. (H. O. VII. 21.)
Nemsicz. Szintén az udvarnokok közé soroltatott 1232-ben.
Preznicze. 1287-ből ismeretes. Ma Preznócz. (H. O. VI. 328.)
Rasicz. A Kis-Nyitra (Nyitricska) folyó mellett. Rachich néven szerepel 1270-ben. (H. O. VI. 169.)
Rátony. Említtetik 1240-ben. Ma ismeretlen. (W. VII. 105. l.)
Rakovitz. Pöstyéntől délre. Erney nyitrai főispán egy 1263-iki határjáró oklevélben említi Rokoych néven. (W. VIII. l.)
Rynka. Rakovicz és Lubo közelében feküdt. Aligha volt azonban falu. (IV. VIII. 81.)
Sók. (Tót). Valószínűleg ez értendő Suk alatt, melyet 1244-ben a király a Marianus lovagoknak adományozott. (W. II. 151.)
Sztrojka. Brudnuk szomszédságában a Vág mellett létezett 1252-ben.
Szterus. 1262-ben fordul elő Cheteruk néven, a mikor is azt Zochud comes és testvérei kapták. (W. VIII. 22.)
Suránka. Surán néven szerepel 1296-ban.
Szakolcza. Már jóval 1256. előtt szakadt el a vártól, ebben az évben azonban Ehellős meg Kozma comesek örökös tulajdonába ment át. (F. IV. 2. 391. l.)
Szucsán. 1270-ben említtetik Zuchan néven. (H. O. VI. 169.)
Trebete. Mikor IV. Béla Szigligetet a pannonhalmi apátságtól visszavette, hogy oda várat építhessen, cserébe más birtokokat adott. Ezek közt szerepel a Vág és Dudvág között fekvő Trebete Debrete néven. (W. III. 18.)
Tavarnok. 1272-ben Abának, Egyed kir. tárnokmester testvérének tulajdonába ment át. (W. III. 371.)
Truzmer. Özdöge és Komjáthi között. 1277-ből ismeretes. (W. VIII. 379.)
Udvarnok. A tatárjárás alkalmával teljesen elpusztult. Újra telepítette Aba fia Tamás, ki azt 1247-ben kapta a királytól. Ma is Galgócz melett van, Dvornik néven ismeretes.
Ussed. N.-Tapolcsány mellett feküdt. 1272-ben említtetik.
Ürmény. Ilmér néven szerepelt 1248-ban, a mikor azt Benedek comes kapta a királytól hadi érdemeiért. (F. VII. 5. 274. I.)
Velsicz. 1232-ben az udvarnokok osztályába emeltetett.
Vicsap. A Nyitra folyó mellett, a vártól északra. 1247-ben említtetik. Előbb Viscupnak is neveztetett. (W. VII. 227.)
Vogyerad. 1249-ben Wedrad néven szerepel s már virágzó falu volt. (F. V. 1. 312. l.)
Zahorecz. Zahurcz néven 1262-ben fordul elő s a Vág partján feküdt. Kocsin, Lancsár 485és Szterus vidékén keresendő. Zahurcznak neveztetett különben a Holecska patak egyik ága is. (W. VIII. 22.)
Láthatjuk ezen kétségtelenül igen hiányos kimutatásból is, hogy Nyitra vára előkelő szerepre volt kiszemelve. A töméntelen mennyiségü földbirtok a megyének javarészét tette s nagyszámú várjobbágyot tételezett fel. Azonban az Imre király alatt lábrakapott szokás, hogy egyesek akár országos és közérdekű, akár a király személyének tett érdemeikért és szolgálataikért várföldeket kaptak jutalmul, a nyitrai vár tartozékait is megdézsmálta. Maga IV. Béla, ki pedig még királyfi korában is, a várbirtokok visszaszerzésére kiküldött bizottság vezetője volt, a tatárjárás után egyre-másra osztogatta a várjavakat és 1243–1271-ig nem múlt el év a nélkül, hogy a nyitrai várföldekből egy-egy részt el ne adományozott volna. Ezen időszak alatt Nyitra vára, az eddig ismert oklevelek tanúsága szerint, mintegy 27 birtokkal lett szegényebb.
A nyitrai vár különben kezdettől fogva végvár jelentőségével bírt. Középpontja volt nemcsak a megyének, a várispánságnak, hanem annk az egész nagy területnek is, mely valaha a nagy morva fejedelemséghez tatozott s mely Hont-, Bars-, Komárom-, Trencsénvármegyékre és Pozsonyvármegye egy részére terjedt ki. A felvidéken nem volt nevezetesebb hadi esemény, melyből Nyitra a maga részét bőven ki ne vette volna. Éppen ez az oka, hogy okleveleinek keltezése után itélve, királyaink sokszor és elég hosszasan tartózkodtak falai között. Igy Kálmán király 1106 táján, IV. Béla a sajói ütközet után, 1243-ban január 13. és 24. között és ismét február havában, Róbert király 1317-ben s a mint a történet folyamán látni fogjuk, ugyanezek és mások ismételten megfordultak a város és megye területén. Szent István idejében nyitra vára Vazulnak, vagy magyarosan Vászolynak tartózkodási helye volt. Turóczi krónikája szerint ugyanis a király, látván az ifju kicsapongásait s megemlékezvén a Nyitra vidékén lakó remeték életszentségéről, Nyitrára internálta a fiatal herczeget, úgy vélvén, hogy a környezet jótékonyan fog az egyébként jóindulatokat eláruló herczegre hatni. Midőn azután egyetlen fia, Imre herczeg, korai sirba dőlt, ő maga pedig életének utólsó napjait elközelgetni látta, Vazult megkoronáztatni kivánta. Megbizta tehát Budát, Erzuth fiát, hogy vezesse eléje a herczeget. Azonban Gizella, István király második felesége, Imre herczeg mostohája, hogy a koronát fivére, Péter részére megtarthassa, a furfangos Budával szövetkezve, udvari cselt forralt ki. Buda késleltette útját, a királynő megbizottja Sebus, Buda fia pedig lóhalálban sietett. Igy történt, hogy a királyné embere megelőzte a király emberét. A kegyetlen Sebus, Nyitrára érve, Vazult szemvilágától megfosztotta és fülébe forró ólmot öntetett, ő maga pedig Csehországba menekült. Mikor Buda Nyitrára ért, már csak uralkodásra képtelen nyomorékot talált. Ezt vezette tehát a király elé. Mélyen megilletődött a haldokló király e látványon és keserű könnyekre fakadt, de megfogyott erejénél fogva, a rettenetes bűnt megtorolni képes nem lévén, egyebet nem tehetett, minthogy maga elé idézte a még élő Árpád-fiakat s gyors menekülést ajánlott nekik.
Az ujabb történetirás kihámozta e meséből a történelmi magot. E szerint István, nem bizván az Árpádfiuk keresztény érzelmeinek állandóságában, hogy művét a pogányságra hajló elemekkel szemben biztosítsa, a keresztény születésü Pétert jelentette ki trónja örökösének. Ez ellen Vászoly, a legidősebb herczeg, tiltakozott. István tehát, hogy a polgárháború iszonyatosságaitól az újonnan alakított országot megkimélje, Vászolyt elfogatta, szemeit kitolatta és Nyitra várában őrizet alá helyezte. Ez időtájban ugyanis 486úgy Byzanczban, mint Csehországban és Lengyelországban rendes szokás volt az alkalmatlan trónkövetelőket ily módon lehetetlenné tenni.
Mikor I. Endre kérésére Béla herczeg és neje visszatér az országba, a király a Csehországban és Oroszországban látott példa szerint, örököse ekkor még nem lévén, az ország egy harmadát Bélának adományozta oda. A 45 megye közül tehát 15 Béla hatósága alá került s ez utóbbiak között volt Nyitravármegye is. És tényleg Nyitra herczegi birtok volt mindaddig, mig Kálmán király azt Álmos herczegtől erővel vissza nem szerezte. Hogy később, IV. Béla idejében is Istvánnal, mint herczegi tulajdonossal találkozunk, hogy a fiunak az atya ellen, Nyitravármegyében számos, erős pontja, bevehetetlen vára volt, azt a történet folyamán látni fogjuk. Itt csak azt említjük meg, hogy IV. Béla 1263-ban Bélának, a szlavón herczegnek adományozta oda a várat s hogy ez adományra a királyi herczeg jónak látta a pápai megerősítést is kikérni.
Róbert Károly 1302-ben János nyitrai püspöknek, legkedvesebb és leghívebb emberének adományozta oda Nyitravármegyét, az ország hozzá hű főurainak és főpapjainak hozzájárulásával. János püspök tényleg az általa kiadott oklevelekben, Nyitravármegye örökös főispánjának mondja magát. Igy például amaz 1318-iki oklevélben, melyet Csák Máté kiközösítése alkalmából tett a püspök közzé. Ez adományozás azonban, úgy látszik, inkább csak a megyéből befolyó jövedelmekre vonatkozott, mert úgy ebből az időből, mint a közvetlen következő évekből ismerünk világi urakat is, kik a nyitrai főispán czimét viselték. Igaz, hogy ezek nagyobb részt több főispánság élén állottak. Igy például: 1307-ben Kakas mester, 1314-ben Lőrincz, 1223-ban Lampert országbiró viselte a nyitrai főispánságot.
