Várispánságok.
Várispánságok.
Sokat vitatott kérdés, vajjon kezdettől fogva voltak-e külön megyei szervezetek, a közigazgatási- és külön várispán-szervezetek a hadügy szempontjából. A kérdést végleg eldönteni nem lehet. Én úgy vélem, hogy Szent István csak egyféle megyerendszert állapított meg s idővel, a később felállított vagy már előbb meglévő, de csak Szent István kora után fejlesztett várak hozták létre a kétféle szervezetet, úgy, hogy a XIII. században már különbség volt a megye – a Szent István által alapított várispánságok – és a szorosan vett várispánságok között, mely utóbbiak egy része a régi megyék területén belül állott, de önnállólag csak mint hadi szervezet jelentkezett, egyrésze pediglen idők folyamában változott át megyévé.
A várrendszerrel összefügg a vármegyék szervezése is. A várszerkezet alapeszméje, Pesty szerint, a hűbéri viszony a királyi várak és bizonyos szolgálmányosok között. A várjobbágy tökéletes alárendeltségben volt a királyi hatalommal szemben és sem az egyes, sem az osztály önhatalmúlag sorsát meg nem változtathatta. A hűbériség tehát igen egyoldalú formában jelentkezett.
483A várszervezethez különböző osztályok tartoztak. Legjelesebbek voltak a szent király jobbágyai, kik a fegyveres várjobbágyság legelőkelőbbjei voltak és legközelebb álltak a nemességhez. Ezek birtak a legtöbb kiváltsággal. Hozzájuk csatlakoztak, de már kevesebb szabadalommal a szent király jobbágyainak fiai néven ismert várjobbágyok. Voltak ezenkívül több kisebb szabadalommal ellátott felmentett várszolgák; és a közönséges várkörüli munkálatokat végző, a foglyokból és az ország elfoglalása alkalmával itt talált idegen népek utódaiból toborzott várnépek, a várszolgák.
A várjobbágyok a magyar hadsereg magvát képezték. Örökös katonák voltak, kik nem zsoldért, hanem földbirtokért, tehát a haza egy részeért szolgálták a királyt. Szent István ugyanis, a királyi várak tartozékai gyanánt tekintélyes földterületeket hasított ki s azokat az egyes várak örök birtokaivá tette. Ezen várföldeket, melyek gyakran a vártól jó távol, sőt az ország egész más részében, vagy mai értelemben szólva, több különböző megyében voltak elszórva, a várjobbágyok és a várszolgák nemzetségről-nemzetségre átszállólag birták. A különböző birtokokon elszéledve élő várjobbágyok, veszély idején, sőt gyakorlat végett kétségtelenül máskor is, azon várban tartoztak megjelenni, amelynek kötelékéhez tartoztak.
Említettük, hogy Szent István, a Nyitra és Vág folyók között, azok torkolatáig terjedő terület központjává Nyitra várát tette. Ebből fejlődött ki idők folyamában a Nyitravármegye. Az Árpádkori királyok azonban igyekezvén az ország biztonságát fokozni s mivel a veszély leginkább nyugotról, a csehek részéről fenyegetett, a nyitrai vár területén belül más várakat is kifejlesztettek és katonai központokká tették. Így lettek várispánságokká már a honfoglaláskor ismeretes várak: Galgócz, Sempte, Bolondócz, Bana; valamint az utóbb épült Szolgagyőr. Az Árpádok alatt tehát egységes Nyitravármegyéről szó nem lehet. A megye e kori történetét úgy varázsolhatjuk magunk elé legkönnyebben, ha az egyes várispánságok vázlatos történetével ismerkedünk meg. Térjünk tehát ezekre:
