Rablóvilág.
Rablóvilág.
E szigorú rendelkezések daczára a rabló-világ tovább tartott, ami fölött, a háborus idők miatt, csodálkoznunk alig lehet, sőt némely mágnások és nemesek sem riadtak vissza a rabló-világ kétes alakjainak példáját követni. Nyitravármegye ugyanis 1649-ben, a Boldogasszony mennybemenetelének ünnepét követő szerdán, oly határozatot hozott, mely egyes megyebeli uraknak a tulajdonjog szentségéről táplált véleményét igen sajátos világosságba helyezi. „A nemes vármegye összes karainak és rendeinek egyező szavazatával, úgymond a jegyzőkönyv ide vágó része, a gonoszságot cselekvő mágnások és nemesek, a latrok, tolvajok, rablók és gyilkosok, valamint minden néven nevezendő gonosztévők és a hozzájuk csatlakozó csavargók megzabolása czéljából elhatároztatott: hogy az ilyen mágnásokat és nemeseket, az alispán által, vagy ha ő akadályozva lenne, a megbízott szolgabiró által tartott előleges bírói vizsgálat után, az előljáróság kérelmére, az alispán két példányban kiállítandó, a szolgabírák és esküdtek által kézbesítendő idéző levelek útján, a megyei gyűlések, mint bírói székek 605elé érdemlegesen idézze meg. Ha a meghivottak és idézettek meg nem jelennének, azonnal proscribáltassanak s az ilyeneket bárki, ott a hol vannak, rögtön elfoghatja és érdem szerint megbüntetheti; ha pedig megjelennek, kötelesek az első felvétel alkalmával az ellenök indított actióra érdemlegesen válaszolni: ha tudnak védekezni, mint tisztázottak elbocsáthatók, ha nem, akkor rögtön elfogatandók és a hozott ítélet értelmében megbűntetendők.” 1658-ban pedig kimondották, hogy a rablásokat és egyéb gonoszságokat elkövető nemesek, ha házukon kívül egyéb vagyonnal nem bírnak, törvényes perbe idézés nélkül elfogathatók, a börtönből vezetendők a bírák elé és könyörtelenül megbüntetendők. A megyének ezen határozata különben az 1655: 38. t. cz. rendelkezéseivel teljesen megegyezik.
1667-ben a rablóvilág már úgy elterjedt Nyitravármegyében, hogy azt házilag többé megrendszabályozni nem lehetett. A márczius 31-én tartott megyei gyűlés átírt Bars, Trencsén és Pozsonyvármegyékhez, kérve a szomszédos rendeket, hogy a nagyszámú lovas és gyalog rablók ellen fegyveres segélyt küldjenek. A Bars és Trencsénvármegyékből érkezett lovas és gyalog katonák Pereszlényben gyűltek össze, hol hetenként két-két nyitravármegyei járás zápiszai voltak segélyükre. Pozsonyvármegye segítő csapata pedig Bucsán, Maniga és Spácza táján működött.
1679-ben ismét panaszkodik a megye közönsége, hogy a rablóktól nincs nyugta, mert egyes földesurak pártolásukban részesítik rablással vádolt jobbágyaikat s így a hatóság eredményes működésének utját állják. A megyei gyűlés tehát kimondta, hogy ha ily esetekben kétszer tizenöt nap alatt a földesurak a jogi eljárást folyamatba nem teszik, a vádlott jobbágyok, a földesúri jog és hatalom figyelembe vétele nélkül is elfogathatók. 1682-ben pedig elhatározták, hogy a parasztrendű gonosztevőket, nehogy a megyeszék idejét túlságosan igénybe vegyék, az alispán által kitűzött határnapon, a szolgabíró és egy esküdt jelenlétében, Csejte vagy Vág-Ujhely városok tanácsai is elítélhetik.
