Vámtételek.
Vámtételek.
Az első részletes vámtarifa, mely a nyitravármegyei harminczadokra is szól, 1545-ben jelent meg. E szerint a következő vámot szedték:
Egy ökörért, bikáért, lóért
|
1 frt –
|
Egy hízott disznóért
|
– frt 20
|
Egy tehénért
|
– frt 60
|
Egy közönséges disznóért
|
– frt 05
|
Egy éves borjúért
|
– frt 05
|
100 ökörbőrért
|
3 frt –
|
Egy tinóért
|
– frt 40
|
100 tehénbőrért
|
2 frt –
|
100 juhért vagy kecskéért
|
2 frt –
|
Ezen vámtarifa már 1549-ben megmásíttatott s az új tarifa éppen 50% vámemelést mutat.
1564-en túl a pénzügyi politika ugyanazon a mesgyén haladt, melyet részére I. Ferdinánd vágott, azonban a gyakorlati kivitel nagyban megváltozott. Míg eddig az adószedéssel, a harminczad kezelésével megbízott közegek határozott utasítással birtak, hogy az adózó közönséggel szemben lehetőleg előzékenyen viseltessenek, addig most az utasitás egyszerűen így hangzott: az adót mindenáron be kell hajtani s a jövedelem szaporítása legyen a kamara főgondja. És ennek úgy a régi pozsonyi kamara, mint az 1567-ben felállított szepesi kamara igyekezett is eleget tenni.
A török hódoltság folytonos előhaladása, a harcz és háború viszontagságait nyomon követő elszegényedés ugyanis tetemesen csökkentette az adóalapot, ellenben a folytonos hadakozás, a végvárak szükségessé vált javítása és erősítése rohamosan növesztette a közszükségletet. A kamarák tehát minden módot felhasználtak a jövedelem növelésére. Erőszakos, nevetséges ürügyek alatt való birtokfoglalások, a hűtlenségi pörök készséges felvevése, képezték a Szuhay István egri püspök, kamarai elnök által inaugurált politikát, mely azután a Bocskay-féle felkelés útját készíté elő.
