Kereskedelem. Harminczadok.
Kereskedelem. Harminczadok.
A török idők a kereskedelemben nagy fordulatot idéztek elő. Eddig Nándorfehérvár, ezentúl kivált az ország északnyugoti és északkeleti határa lett a kereskedelem góczpontjává. Éppen azért a harminczadok elhelyezésében is teljesen új sorrendet kellett megállapítani. I. Ferdinánd kormányzásának a pénzügyi politika terén éppen a harminczadügy rendezése képezte legerősebb oldalát. Az ő uralkodásának első tizedében a nyitravármegyei 607harminczadok: Sasvár, Szenicz és Szakolcza, a nagyszombati főharminczados csoportjához tartoztak.
NYITRAVÁRMEGYEI NEMESI FÖLKELŐ ZÁSZLÓ A XVII. SZÁZADBÓL.
Landherr Gyula rajza.
NYITRAVÁRMEGYEI NEMESI FÖLKELŐ ZÁSZLÓ A XVII. SZÁZADBÓL.
Landherr Gyula rajza.
Az 1545. február 1-én Prágában kelt kir. rendelet, mely alapvető a magyar vámügy rendezésében, új hivataloknak adott lételt. Ilyenek voltak a megyében Vág-Ujhely, Szakolcza és Verbó. Azonban az ekkor megállapított szervezet oly bonyolult volt, hogy 1549-ben ismét újat kellett létesíteni. Ez a pozsonyi kamara felügyelete alá beosztott harminczadokat két főcsoportra osztotta, Nyitravármegye az első csoportban Sasvár, Holics, Szakolcza, Szenicz, Verbó és Vág-Ujhely székhelyekkel, mint önálló harminczadokkal 608és Bossány, meg Lieszkó fiók-harminczadokkal szerepelt, melyekhez azután a felujított régi sellyei harminczad is csatlakozott. Azonban az ott divatba jött számos visszaélés miatt már 1560. szeptember 10-én ismét beszüntettetett.
A harminczadok rendkivül sok visszaélésnek voltak tanyái, részint a csempészet, részint a hivatalos közegek hanyagsága miatt. Csempészetre legalkalmasabb volt a szakolczai és verbói harminczad, a hol a sok erdő miatt könnyű volt akár nagyobb számú marhát is vámmentesen a morva határra hajtani. Természetes, hogy a csempészet miatt azután a határőrök és a csempésző parasztok között sokszor véres összeütközésre került a dolog.
Sok kára volt a koronának a hivatalnokok mulasztásai miatt is, olyannyira, hogy végre 1560-ban bizottságot küldtek a harminczadok megvizsgálására. Megtörtént, a vág-ujhelyi harminczadnál, hogy sokszor a legjobb igyekezet mellett sem fizethették a kereskedők a vámot, mert a harminczadost nem találták. Másutt meg a parasztok 6–8 ökröt fogtak egy szekér elé s arra némi terhet vetve, elmentek a Morváig, hol azután 4–6 ökröt eladtak. Legnagyobb baj volt azonban, hogy a harminczadosok jó része azt a pénzt sem szállította be, melyet beszedett. Így például Pesty Péter vág-ujhelyi harminczados 1549. jan. 27-től 1552. szept. 30-ig 3081 frt 06 d. és ugyanő, mint sellyei tiszt, 1552–1556-ban 2644 frt 61 denárral maradt a kamarának adós. Erdőhegyi Miklós vág-ujhelyi harminczados 1552–1555-ben 339 frt 40 és ugyancsak ő, mint sellyei tiszt, 2214 frt 19 d. volt hátralékban. Így tettek más harminczadosok is. A bizottság sok egyéb visszaélésekért Palásthy Márton sellyei harminczadost és Stöckl Erasmus ottani ellenőrt, Kőrösy Zsigmond vág-ujhelyi, Szentábrahámy Péter galgóczi harminczadosokat elfogatta, Pozsonyban elzáratta s ellenök a pert megindította.
