Galgócz.
Galgócz.
Galgócz virágzását a Kontoknak köszönheti, a kiknek birtokába, a várral együtt 1350-ben került. A Nagy Lajos alatt lendületet vett kereskedelem emelése lebegett Tót Lőrincz fiai, Kont Miklós nádor és Kont Lökös főpohárnok és főtálnokmester előtt, mikor a galgóczi kompot beszüntették s helyette, a Lipótvár felé vezető úton ma is meglévő állandó hidat építették. A király felismervén a híd előnyeit, 1353. május 17-én kelt oklevelével megengedte a Kontoknak, hogy a hídon ugyanoly vámot szedhessenek, mint a kompon szedtek volt. 1360-ban Kont nádor, hogy a város költségei könnyebben fedezhetők legyenek, a Dudvág keleti partján fekvő Varath nevü birtokát adományozta oda a galgóczi polgároknak. 1362-ben pedig kieszközölte, 513hogy a város, a budai vásárok mintájára, szabad vásárt tarthasson. Ez a vásár minden évben Szent Mihály napján kezdődött és 15 napig tartott. Az odamenő kereskedők pedig mentesek voltak minden néven nevezendő vámtól. (O. L. D. O. 5020. 5133.) Galgócznak a Nyitra felé vezető úton fekvő része, mely egykor Ó-Galgócz nevet viselt s leginkább szőlőmívelők által volt benépesítve, 1365-ben nyerte kifejlődésének alapjait. Ezen évben ugyanis Kont Miklós egyezséget kötött jobbágyaival. Az egyezség egyike a földesúri jóakarat legszebb bizonyítékainak. Eszerint az egyes jobbágytelek adója 10 pensában lőn megszabva, melyet három részletben kellett kifizetni: Szent György napján, Szent Mihálykor és Újév napján. Üres, vagyis lakatlan telek után az adót a biró fizette. A leégett házak, mindaddig, míg teljesen újra nem épültek, adómentességet élveztek. A városi polgárok fel voltak mentve a mezei munkáktól, így a szénagyüjtéstől, a behordástól és az eleségadástól. Ennek fejében minden telektől, ujév és husvét napján, meg Szent Mihálykor egy sajtot, nyolcz tojást adtak; a község részéről pedig három bárányt.
Az egyezmény kiterjeszkedett a szőlőmívelésre is. Kimondta, hogy úgy a létező, mint a létesítendő szőlőket Nagy-Szombat város szőlőmívelési szabályai szerint kell rendezni. Az újonnan létesített szőlők tizenkét évi adómentességet élveztek, azontúl minden negyed szőlőtől egy medium bor járt az uraságnak. A hegybirót önmaguk választották s a birtokukban lévő föld tulajdonuknak mondatott ki. Szabályozta végre az egyezmény a malomipart is. Minden malom évente 100 denárt, egy kalácsot és egy kappant tartozott a várkastélyba szállítani.
Ezen egyezményt, mely mutatja, hogy Galgócz törzs-közönsége nem szállónépekből, hanem jobbágyokból, hihetőleg az egykori várjobbágyok utódjaiból alakult, 1598-ban, 1769-ben, 1806-ban stb. átírták s az akkori birtokosok újra és újra megujították. (O. L. D. O. 5389.)
A galgóczi plébánia-templomnak, melynek 1381-ben Miklós volt lelkésze s mely Szent Péter tiszteletére épült, szintén a Kontok voltak bőkezü pártfogói. Ugyancsak ők hozták létre a Szentlélekről elnevezett galgóczi ispotályt vagyis szegények-házát is. Egy 1400-ban kelt oklevél, mely Galgóczot már Fraystothnak nevezi, elég bőven ismerteti az ispotályt. A Vág felé vezető nyilvános út mellett, az úgynevezett Hosstathban állt. 1400-ban azután Klára, Kont Miklós neje, újra javíttatta és új adományokban részesítette.
A plébániai templom mellett, a keleti sarkon egy kőházat, az ispotály-épület közelében pedig egy telket adományozott a hospitalénak. Azonkívül odaadta az ispotály háta mögött épült fürdőt azzal, hogy sem Galgóczon, sem a hozzá tartozó Szent-Péterfalva határában uj fürdőt állítani nem szabad. Adott még az ispotálynak három telket a fürdő mellett, a Vág felé eső részen, három mészárszéket a városban; egy gyümölcsös kertet a Vág partján; a híd közelében négy malomra való helyet; két szigetet, melyek egyike a híd alatt terült el, míg a másik Beregszeg mellett volt, Herczegszállás nevet viselt és a melyen szántóföldek meg erdők voltak. Továbbá az ispotálynak adta az Udvarnokon lévő szőlejét, mely Abavársomlyó nevet viselt, valamint a Sempte-felé néző hegyhátat, azzal a joggal, hogy ott szőlőt az ispotály rektorának engedélye nélkül ültetni nem szabad; azután három szőlőt Galgóczon; a Zela máskép Péntekfalva nevű birtokot és a Dudvág nevű halastavat, egész Zela határáig; a Besztriczkút nevű forrást s az abból kifakadó patakot, kizárólagos malomjoggal, a Kelecsény, Décs és Galgócz közt fekvő Czohaj erdőt s az összes uradalmi erdőkben való fáizás jogát. (O. L. D. O. 8588.)
V. László 1453-ban Galgóczot összes tartozékaival: Ó-Galgócz, Szent-Péterfalva, Udvarnok, Kis-Ujlak, Bajoncz, Zöldvár, Dicsi, Kelecsény, Cheneth, Jalsva, Diós, Lehotka, Pásztó és Medenczhelyekkel egyetemben Ujlaki Miklósnak, néhai László bán fiának adományozta oda. Miklós vajda utódja Ujlaki Lőrincz azután, 1479-ben, a Kont-féle egyezményt némi engedményekkel megujította. Ily módon elérte azután, hogy a város ezen önálló 514része jobban és gyorsabban népesedett s fejlődésében nagyobb lendületet vett.
