Tapolcsány. Tartozékok.
Tapolcsány. Tartozékok.
Nyitravármegye északi részének középtestében, az Inovecz-hegység alján, katonai központ, Tapolcsány vára volt. Távol a hasonnevü községtől, mely utóbb mezővárossá emelkedett, Bajnától északra, a mai Podhrágy képezi e királyi vár romjait. Mikor épült, nem tudjuk. IV. Béla egyik 1235-iki oklevele sejteti, hogy a vár már ekkor fennállott, mert a községi határok megállapításánál a várnépek földjeiről van szó. Valószinüleg azon várak sorába tartozott tehát, a melyek a tatárjárás után, esetleges újabb veszély elhárítása czéljából, épültek volt. A vár tartozékai közül különben oklevelileg igazolhatók: Kis-Bulgen (Bölgyén), Patak, Pereszlény, Marcsateleke, Davara (Dovorán). Maga Tapolcsány községe kezdetben független volt a vártól. Turda nevü úrnak volt az királyi adományozásból származott birtoka. Turda fia, Márton magvaszakadtával pedig visszaszállott a koronára. Ez 1235-ben történt, mert ezen évben adományozta oda IV. Béla Tapolcsány községet, a hozzátartozó Tarnok (Tavarnok), Ilowch (talán Üzbégh) és Racsics nevü birtokokkal egyetemben, vitéz főlovászmesterének, Dénes fia Dénesnek. Tapolcsány község határa ekkor keletre a Búsmalomnál kezdődött és Práznóczfalu földeivel volt határos. Délről egész a Huzina vizének torkolatáig terjedt, nyugatról pedig, Tavarnokot megkerülve, Nemcsiczig nyúlt ki. Mikor lépett Tapolcsány a városok sorába, arra nézve egyenes adatunk nincs. Mikor Róbert Károly 1342-ben, a körmöczi kamaraispánságot, melyhez pénzügyi szempontból Nyitravármegye is tartozott, szabályozta, az ezüst megváltásra való adózás megszabása alkalmából Tapolcsányt már városnak mondja s husz ezüst márkának 15 nap alatt való lefizetésére szorítja.
TAPOLCSÁNY (PODHRÁGY VÁRA).
Saját felvételünk.
1389-ben Tapolcsány város és vár szorosabb összefüggésbe jutottak egymással. Zsigmond ugyanis Saskő várát és Zsarnóczát visszavette volt Konya bán fiaitól, Széchenyi Franktól és Simontól és kárpótlásúl Tapolcsány várát és Tapolcsány városát adta nekik az összes tartozékokkal együtt. (O. L. D. O. 7536.) A tartozékok közül kivételt csak Pereszlényre tett, melyet Sárói Lászlónak adott és Dovorán felerészére, melyet még Lajos 522király, élethosszig való élvezetre, bizonyos Pongrácz nevü nemes özvegyének engedett volt át. Ez utóbbi rész azonban 1395-ben, az özvegy halálával szintén Konya bán fiaira háramlott. (O. L. D. O. 8039.) 1397-ben azonban Zsigmond királyt újra megszállotta a cserekedv, mert oklevélileg megegyezett Széchenyi Simon volt országbiróval – Frank, az erdélyi vajda ekkor már nem élt, – hogy visszaveszi Tapolcsány várát s helyette Csáktornyát adja neki. (O. L. N. R. f. 611. Nr. 22.) Azonban a vár, ennek daczára, továbbra is a Széchenyiek birtokában maradt. Maga Zsigmond intézkedik 1406-ban, hogy mivel ő Tapolcsány várát és városát a Széchenyieknek adta volt és megigérte, hogy őket annak birtokában meg is védi, az erre vonatkozó esetleges perek az ő személyes birósága előtt folytatandók le. S ily értelemben megbizást is adott Jakab nevü ügyvédének. Ezen intézkedésre, úgy látszik, azért volt szükség, mert a városi határ nem volt szorosan körülírva s ennek egy részére Donin, lengyel nemes, ki ekkor Zerdahely ura volt, igényt formált. (O. L. D. O. 9842. Zerdahely cs. lt. 1169.)
