Nikolsburgi béke.
Nikolsburgi béke.
1622. január 18-án, a Galgócz városában egybegyűlt rendek élénk örömmel üdvözölték a nikolsburgi békét s annak előmozdításáért Dietrichstein kardinálisnak, Pázmány Péternek, Eszterházy Miklósnak, valamint 625Thurzó Szaniszlónak, Szlavinczai Sándor Jánosnak, Kassay Jánosnak és Ivánnak jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak.
Az 1622. május 1-ére Sopronba hírdetett országgyűlésen a megye követei is megjelentek. A bő utasítás, melyet a megyei rendektől kaptak s egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe igtattak, a vármegye intéző köreinek józanságát, valódi testvéries felfogását és szabadelvűségét dícséri. Hangsúlyozták, hogy a bécsi békéhez, az 1608 és 1609-iki czikkelyekhez, Ferdinánd koronázása előtt adott ismeretes 17 ponthoz szigorúan ragaszkodnak. Kivánják a nádori méltóság szabad választását és függetlenségének biztosítását; az országgyűlésileg felpanaszolt sérelmek orvoslását; a kegyúri jognak a vallásszabadság keretében való rendezését; a hitviták elmérgesedése ellen a pártatlan czenzura behozatalát; az 1608: 9. és 13. t. czikkeknek, melyek az erőszakoskodókról szólanak, szigorú végrehajtását; a török elől menekűlök javainak tizedmentességét; a katonák elszállásolásának rendezését; a száraz vámok eltörlését, az útak és hidak helyreállítását; a szökevény jobbágyok visszaadására vonatkozó intézkedések megtételét; a végházaknak a háború kitörése előtti állapotba való helyezését; a Bethlen által elzálogosított javaknak visszaadását. Ily javakat bírtak: Thurzó Szaniszló, Loránt Borbála és leánya Dóczy Mihályné, Poghrányi György, Bornemisza György és Lukácsy János. Kivánták, hogy a nyitrai püspökség javai, névszerint a Rédey Ferencz özvegyének kezén lévő veszteniczi birtok, haladéktalanúl visszaadassanak. Bosnyák Tamás árvai a surányi várra nézve kielégíttessenek, és végűl Horváth Istvánnak, Bethlen híres kapitányának, megkegyelmezését.
