Nyitra és Érsekujvár erősítése.
Nyitra és Érsekujvár erősítése.
A békét, melyet a vármegye tulajdonképpen csak 1618-ban élvezett, 620felhasználták a megyei karok és rendek Nyitra és Érsekujvár erősítésére. Már 1598-ban kimondták, hogy a püspöknek, ki az egész felsővárost saját költségén fallal akarja körülvenni, segélyére lesznek. Az építés kezdetén mind a négy járás köteleztetett, kő- és czementhordásra kellő számú kocsit kirendelni és a kisebb napszámok elvégzésére embereket küldeni. Azonban a püspök adós maradt az építéssel. Mivel pedig az 1608: 14. t. cz. 23. §-a kötelezte a megyét, hogy úgy Nyitrát, mint Érsekujvárt fallal vegye körül, a megyei közgyűlés 1609. január havában utasította az alispánt, hogy a nyitrai felsőváros falainak építésére nézve az előkészületeket megtegye. Erre nézve pedig úgy intézkedett, hogy az alispán, két-három nemes úr kiséretében járja körül a várost és mérje le ölenként az építendő fal hoszszát s az urak közül mindenki köteles legyen saját emberei által annyi öl falat építtetni, amennyi a portaszám szerint reája esik. Aki pedig ezt nem teljesíti, az a reá eső falmennyiség becsösszegét fogja birságként lefizetni. Hasonlóképen elrendelték a város bejárata fölött emelt úgynevezett vörös torony megújítását is. Ezt a tornyot, mely a mai vármegyeház jobb szárnyának helyén állott, a nyitrai püspökök építették fel. A torony igen nagy terjedelmű lehetett, mert itt tartattak, a püspök engedélyéből, a megyei gyűlések és a bírói székek. A nagy költségekhez különben, a szokott módon, az egytelkes nemesek, az armalisták és a molnárok is hozzájárulni köteleztettek. (Prot. Com. Nitr. 1607–1640. Nr. 2. p. 34–35. és 1572–1607. p. 616.) Különben a megye közönsége 1591 óta köteles volt a vár javításához évenként és portánként 4 köböl követ ingyen összehordani. Ezen rendelkezés azonban lassan feledésbe ment s a megye helyén valónak találta azt 1651-ben ismét megujítani. (U. o. Prot. 1640–1672. p. 372.)
Érsekujvár falainak építését a vármegye közönsége az 1609. júliusi közgyűléséből rendelte el. Ezt a munkát azonban Pozsonyvármegyével közösen végezte. A megyegyűlés elrendelte ekkor, hogy tizenöt nap alatt minden portától mindenki négy karót és három sövényfalat vitessen Érsekujvárba, és pedig minden karót – ami különben ezeknek hatalmas voltára mutat – egy-egy forint birság terhe mellett. E karókat és sövényeket a főurak és urak saját, Ujvárhoz közelebb eső erdeikben voltak kötelesek levágatni. A távolabb esők, kivált a hegyentúli járásbeliek, a fatömbök és vessző-csomagok szállításához szükséges kocsikat voltak kötelesek előállítani s azokon az anyagot Ujvárba szállítani. (Prot. 1607–1640. p. 67.)
Az 1618 júliusában tartott közgyűlés elhatározta, hogy Ujvár egyik előbástyáját önmaga, alapjából ujjá építteti. Ezen hazafias czélra a megye minden egyes portától, legyen az jobbágy vagy zsellér, egy forint adót ajánlott meg és szigorúan meghagyta Fitter Gyula perceptornak, hogy azt augusztus 15-éig szedje össze. Az építkezés ellenőrzésével Koháry Péter és az alispán bízatott meg. Az igás napszámra nézve úgy intézkedett a megye, hogy minden egyes porta egy heti időre egy kocsit legyen köteles adni, a melynek előállításáról, az építőség megkeresésére, az alispán a szolgabírák útján intézkedik. (Prot. 1607–1640. p. 314.)
Az 1627-ben Sexagesima vasárnapjának hetében tartott megyei gyűlés határozatából kitünik, hogy a megye csaknem minden évben portánként 2–2 czölöppel járult Érsekujvár erősítéséhez, sőt ugyanezen a közgyűlésen kimondta azt is, hogy a mint az idő kedvezőbb lesz, hajlandó rögtön nagyobb számú munkást rendelni ki az építéshez. (Prot. 1607–1640 p. 497. és 510.) Ezt az időt Pálffy István generális junius havában elérkezettnek vélte s azért a felajánlott anyagot és munkásokat sürgősen elküldetni 621kérte. A megye erre elhatározta, hogy Vizkelethy Mihály járásában portánként 1 frt 50 drt vet ki Érsekujvár erődítéseire, Gughy István és dióssy János járásaiból pedig portánként 2–2 czölöpöt és annak szállításához szükséges kocsikat rendelt adatni. (U. o. p. 521.)
Questemberg Gerard érsekujvári kapitány 1628. január 8-án keltezett s a megyéhez intézett leveléből azonban megtudjuk, hogy daczára a nagy készségnek, a vár körül tényleg igen kevés történt. Questemberg panaszkodik, hogy a várpalánk bedőléssel fenyeget s hogy az előbástya aláfalazása még most sem ment végbe. Megerősítette Questemberg panaszos híreit a vice-generális Koháry Péter is, ki a megyéhez intézett levelében a mindenható Istenre kéri a rendeket, siessenek Ujvár segítségére, mert ha e fontos pont elvész, azt az egész haza meg fogja érezni.
A megye rendei belátták és ismerték Ujvár fontos voltát. A kereszténység védő bástyája ez, mondák határozatukban, s ámbár e szegény megye maga is tönkre van téve, mégis végső erő megfeszítésével fognak arra törekedni, hogy a vár végre teljesen helyreállíttassék.
A nagy lelkesedés azonban, melylyel a költségeket megajánlották, ismét szalmalángnak bizonyúlt. 1629 augusztusában Koháry Péter ismét ráir a megyére, most azonban már szigorúan és fenyegetőleg, hogy tartsa kötelességének a vár helyreállítását. Az ember ajkára önkénytelenűl mosolyt csalhat a megye határozata, mely e szigorú levelet követte. Megbízták ugyanis Dallos Mihályt, hogy vegyen magához 100 frtot és a már készen lévő czölöpök meghegyezését kezdesse meg. További 100 frtot tartson készletben egyéb munkálatokra. A szeptember 21-iki megyegyűlésen pedig, mivel időközben Koháry arról értesítette a megyét, hogy ha sürgősen nem segítenek, az őrség kénytelen lesz Ujvárt elhagyni, a rendek, jól tudván, hogy Ujvár elvesztése az egész megye hódoltság alá való jutását jelenti, kimondják, hogy a perceptorok portánként 2 frtot, a nagyobb malmoktól 1 frtot, a kisebbektől 50 denárt, a nem dicált községektől a szokott taksát sürgősen szedjék be. Daczára azonban e sürgős intézkedésnek, Koháry még 1630 márcziusában is kénytelen volt a megajánlott összeg beküldését a megyénél szorgalmazni. A sok mulasztás keservesen megboszúlta magát. Évtizedekig állandó teherként nehezedett Érsekujvár védelme a megye rendeire és még 1651-ben is gondoskodniok kellett, hogy a falak építéséhez szükséges köveket előteremtsék.
