Rákóczy György.
Rákóczy György.
Azonban az 1643-iki év elmúlt a nélkül, hogy Rákóczy megmozdúlt volna. Végre 1644 februárjában végleg elszánta magát a támadásra és Gyulafehérvárról elindúlt seregével. E hirre Ferdinánd ismét személyes 628felkelést rendelt el és márcz. 15-ére találkát tűzött ki Nyitrára a vármegyei hadaknak, a királyi bandériumnak és a nádor mezei hadainak. Pucheim hadai ekkor is Szakolczán, Sasváron és Szeniczen állottak. Homonnay és Csáky István pedig a lengyel zsoldosokkal iparkodtak Nyitrába érni, hogy így az egész had együtt legyen; a szécsényi, gyarmati, palánki és lévai katonák pedig Érsekujvár alatt voltak egyesítve, hogy a török mozdulataira ügyeljenek. A Révay László és Götz marsal vezetése alatt álló sereg pedig Galgócz felől közeledett.
Rákóczy vezérei közűl Bornemisza Pál a bányavárosokat kerítette hatalmába. A Kapronczay György alatt álló erdélyi hadak pedig a szepességből a felső Vágvölgyön keresztűl, miután Csejtét és az ottani kastélyt kirabolták, egyenesen Galgócz felé tartottak. De vesztökre, mert Pucheim, ki már ekkor Szakolczánál, a dánok támadása miatt Torstenson eltávozván, felszabadúlt, éppen jókor érkezett, Kapronczayt visszaszorította s őt magát megölte. Mivel Bornemisza és Bakos, meg Rákóczy Zsigmond Nyitra felé közeledtek, Ferdinánd csapatai jobbnak látták Galgócz és Sempte között gyülekezni, mely utóbbi helyen maga a nádor is tartózkodott. Bornemisza április 16-án egész Nyitra közelébe merészkedett, de azután visszatért. Kemény János pedig, Rákóczy legkitünőbb vezére, ápr. 21-én Daczolánból azt írta urának, hogy reménye van a barsi hidat elfoglalni s Nyitra felé is sikerrel fog operálni, biztosan azonban azt sem tudta, hogy a derékhad Nyitrán van-e vagy másutt. Végre május elején az Ipoly mellett egyesültek a vezérek Kemény, Bornemisza és Bakos. Ekkor azonban már Nyitra alól, Pucheim, Götz és Eszterházy vezetése alatt mintegy 12000 ember indúlt el a fejedelem ellen s a vezérek a döntő ütközetet kerülni óhajtván, „lassú futás”-nak eredtek, vagyis egész Szerencsig hátráltak.
Julius derekán Rákóczy emberei elfoglalták Szerencset és Kassát s Eszterházy nádor visszavonult. A táborból Nyitrára ment, hogy a hadak élelmezéséről a megyei rendekkel értekezzék.
Pucheim és Götz, miután Prónánál szerencsésen átkeltek a hegyen, Bajmócznál állottak meg s ott elsánczolták magukat. Kemény János mindenütt kisérte őket s julius 24-én valószínűleg az utócsapatot ütközetre kényszeríté Szucsány mellett. Az ütközetben, mely a németek vereségével végződött, Kemény hada 11 embert vesztett. Azonban e győzelem daczára érezte, hogy ha Rákóczy hadával nem egyesűlhet, kénytelen lesz visszavonúlni. Mivel pedig hírét vette, hogy Homonnay és Csáky, kerülő úton bár, de folyton közelednek Bajmócz felé, a Bakos vezetése alatt a Garam partjain időző erdélyi csapat pedig előbbre valónak itélte a környék esztelen pusztítását, mint a vitéz bajtárs megsegítését, Kemény aug. 10-én a privigyei mezőn álló táborát útnak indította és Ugrócz irányában, Barson keresztűl visszavonúlt.
Még Kemény távozása előtt (aug. 1-én) Götz 4000 emberrel Galgócz felé indult, hogy a csatát vesztett Gallas segélyére siessen Morvaországba, mig Pucheim 600 lovast és 800 gyalogost Érsekujvárba külde, deczember végén Nagy-Tapolcsányba vonult téli szállásra.
Mivel 1645-ben Torstenson igen szerencsésen hadakozott a császári sereg ellen, I. Rákóczy György ismét elhatározta, hogy támadást intéz Ferdinánd ellen. Torstenson ápril 15–20 közt elfoglalta Szakolczát, megigázta az egész morva határszélet és május havában már magát Bécset is fenyegette.
Rákóczy, miután ápr. 22-én a svédekkel megujította a szövetséget, elindult 629Nyitra felé. Bakos a mezei hadakkal már előbb elindult s ápr. 30-án Csejtét ésVág-Ujhelyt pusztította el, majd pedig a svéd hadakkal egyesülve, Nagy-Szombat felé indult. Az egész vidék a Vág folyóig, úgyszólván kardcsapás nélkül, Rákóczy kezeibe került. Julius 6-án ért Nagy-Tapolcsányba, hol csakhamar Douglas svéd tábornok 1800 válogatott svéd lovassal csatlakozott hozzá. Torstenson azt ajánlotta volt Rákóczynak, hogy Trencsén felé menjen s onnan délnek haladva, az egész Vágvölgyét hódoltassa meg. Rákóczy azonban czélszerűbbnek vélte, ha Pozsonyhoz közeledik s azért egyelőre az volt főgondja, hogy a Vágon átkeljen. Jul. 7-én Rippényben volt, 15-én pedig Szeniczen, ahonnan Holicshoz igyekezett, hogy Rákóczy Zsigmond leányvári hadaival egyesülhessen.
Torstenson azonban más haditervet eszelt ki. Úgy kívánta, hogy Rákóczy Zsigmond maradjon Leányvárott, a fejedelem helyezkedjék el tőle 3 mérföldnyire a Morva vize mellett, míg ő maga 6 mérfölddel alább Brünn felé ütött tábort. Rákóczy elfogadta e tervet és aug. 6-án Lampersdorfnál szállott meg.
