Várok pusztulása.
Várok pusztulása.
A mellett, hogy az ország hadviselő-képessége napról-napra gyöngült, az előbbi kor védbástyái, a várak is hanyatlottak. A legtöbb vár csaknem minden évtizedben gazdát cserélt s egyik sem tartotta érdemesnek annak fentartására nagyob áldozatokat hozni. Más várak ismét a sok gazda közt 616annyira megoszlottak, hogy a városok csak hosszas egyezkedés után tudtak a fentartási költségekre nézve némi egyezméneket kötni. Ezeket is azonban csak kelletlenül tartották meg. Így 1536-ban az ősi Kesselőkő urai Majthényi Uriel túróczi prépost, Szucsányi János, alsó-lelóczi Ternovsky Felix, Dziviacz Lénárd, Draskovieczy Miklós, Majthényi Bertalan özvegye Katalin, György özvegye Krisztina voltak.
Érdekes és a várak helyzetét szépen megvilágító az az egyezség, melyet a várurak kötöttek egymással. Kimondták, hogy várnagyul nemest vagy nemtelent felfogadnak évi 16 frt fizetéssel, a melyből azonban lovat és szolgát is tartani köteles. Alkalmaztak 8 clienst, vagyis gyalogost, 2 kapuőrt, egy péket, kulcsárt, szakácsot és pinczemestert évi 8 frtért. A várnagy élelmezésére „tres partes dominarum”-ot és 50 köböl búzát kap. Azonfelül minden birtokostól egy ökröt legalább 4 frt értékben s szabadon használhatja az erdőt. A kecskéket és juhokat, amelyeket tilosban fog, ő taksálhatja. A vízi jövedelemből 6 frtot kap s a fölösleget a vár szükségleteire félretenni köteles. Vagyis ebből szerzi be az ágyúkat, a puskákat, kopjákat s más fegyvereket, meg a lőport. Kiadásairól számadást vezetni köteles. Övé a kis-lehotai malom s azonkívül minden várúrtól 3 frt értékű disznót és bort kap. Azonkívül 6 sajtot, 16 denárt vajra és 6 fertály olajat. Minden fél – a sok birtokos négy önálló félnek vétetett – ad 100 sózott halat hamvazó szerdán, egy köböl pohánkát, 1 1/2 köböl kását, 3 kő 16 denárnyi sót. Minden negyedévben kap még 16 urna bort, a fölösleget bors, sáfrány és egyéb fűszerekre teszi félre. Kap még 25 köböl jó árpából készült sört, tejre 3 jó tehenet. Ez a deputatum félévenként Urnapján és Márton napján szállítandó. Végre a vár helyreállítására a prépost 300 frtot adományozott.
Hogy milyen volt még a nevezetesebb várak hadi készültsége is, arra világot vet Oláh Miklós érseknek 1558-ban Kreyweycz Farkassal kötött szerződése, kit az érsek Oláh-Ujvár ágyúmesterévé szegődtetett. Az ágyúmester köteles volt magát az érsek és várnagy parancsainak alávetni s a várban ágyúkat, kisebb és nagyobb falkonétákat, szakállas és kézi ágyúkat, hozzávaló lőporgolyókat, tüzes köröket és egyéb lőszereket nagy mennyiségben gyártani. Ezért a nagy munkáért járt neki havi tíz rajnai frt, azaz nyolcz magyar forint és egyéb semmi. Köteles volt azonban mesterségében egy ifjat kioktatni s csak három havi felmondási idő lefolyása után hagyhatta oda szolgálatát. (Magy N. Múz. lt. nem. regestr.) Mikor pedig 1554-ben a császár elrendelte, hogy Nyitra város védelmére harminczöt gyalogos vétessék fel, a nyitrai várnagy azt irta a kamarának, hogy ezt igen nehéz most megtenni, mert nincs arra való költsége. Majd kikémleli a török szándékát s ha csakugyan erre tart, akkor szerződteti a gyalogosokat, de a kamara tartson készen pénzt számukra.
