A török hódoltság után.
A török hódoltság után.
Mikor Thököly zászlói megjelentek az ország keleti szélén, csak a kényszernek engedve hódolt meg előtte s felhasználta az első kinálkozó alkalmat, hogy a gyűlölt szövetségessel bíró fejedelem zászlóit begöngyölgesse. Az 1683. szept. 2-án tartott gyűlésen már felolvasták Lotharingeni Károly herczeg levelét, melyben tudatta a rendekkel, hogy a megye ő felsége kegyelmébe ismét felvétetett.
Az 1687-iki híres országgyűlésen Nyitra követei nem gátolták az örökös királyságra vonatkozó előterjesztéseket. A Tokaji Ferencz kurucz-hadnagy és Szalontay köznemes által támasztott zempléni lázadás elfojtásával, a többi között, az akkor még királypárti Bercsényi Miklós és bányavidéki generalatus volt tábornoka bizatott meg. Bercsényi, ki ekkor kedvencz tartózkodási helyén, az általa nagy költséggel épített brunóczi várkastélyban időzött, azonnal hozzáfogott a had szervezéséhez és első sorban egykori kedves végbeli katonáit toborzotta zászlai alá. Az így alakult sereggel azután Lipótvár alatt ütött tábort s innen 1697. julius 14-én körleveleket intézett a vármegyékhez, melyekben a megyei hadak sürgős felszerelését s zászlói alá való küldését, az átvonuló hadak élelmezését kérte. A nyitraiak sietve gyülekeztek Bercsényi körül, s csakhamar útra is keltek vele, a zendülés helyszinére. De mire Bercsényi a Hegyaljára érkezett, Ritschán báró, a Bassompierre-vasasokkal, az ónodi huszárokkal és az egri rácz-lovas századdal Harangod mellett legyőzte a kuruczokat.
