Heister Érsekujvár alatt.
Heister Érsekujvár alatt.
Heister a Dunántúlról visszatérve, átkelt a Vág–Dunán és Pálffyt előre küldte, ki szept. 18-án 4 ezred lovassal Érsekujvár alá nyomúlt s a nyárhidi malom mellett állott meg. Az erősségből erős tüzeléssel fogadták, sőt a kicsapott lovasság derekasan meg is szabdalta, mindazáltal, mivel időközben Heister maga is közelgett a gyalogság élén, nem tudták őt elriasztani. Szept. 22-én már meg voltak nyitva a vízárkok és megindúlt a küzedelem. Heister 13000 főnyi rendes sereggel, hatalmas tüzérségi készlettel jelent meg. A várban Berthóthy parancsnokolt. A hozzávezető útak és az egész környék, még Bottyán ama rendelkezése folytán, hogy a magas zsilipeket felhúzatta, rendkívül el voltak iszaposodva, ami az ostromló-seregnek nagy hátrányúl szolgált, mert ágyúikat csak iszonyú kínnal tudták vontatni. Bertóthy teljes bizalommal várta a történendőket, azt írván a feladásfelszólító Heisternek, hogy inkább reá ül egy bombára és kilöveti magát, mintsem hogy azt feladja.
Az áruló Ocskay ekközben azon mesterkedett, hogy Nyitravármegyét elhajlítsa Rákóczytól. Elébb Vág-Ujhely környékén akart felkelést szervezni s ebben Sándor Albert nyitrai alispán és Apponyi meg Jeszenszky nevű azon vidékbeli nemesek segédkeztek neki. De fáradozása kárba veszett. Időközben Réthey János becsapott Nyitra alá s megvagdalta az ottani németeket. Ezek Ocskaytól kérnek segélyt, mire az egykor hős ezredes 200–300 pribékkel és 400 dragonyossal éjnek idején beosont Nyitrára. Terve az volt, hogy Nagy-Tapolcsányt és Bajmóczot fogja meglepni és elhajlítani. Azonban Ottlyk éberségén ez a terve is hajótörést szenvedett.
Időközben Heister alaposan meggyőződött róla, hogy Érsekujvárral nem boldogúl. Szept. 30-án a váron kivüli malom-erőd ellen Heister szárnysegéde Duffini erős rohamot vezetett 500 válogatott gyaloggal. Egy órai küzdelem után már a palizádokig értek és ezeket jó darabon kivágták, hogy a kapukhoz férjenek. Ekkor kirohant a vitéz Riviére két század granátossal, Duffini petárdáig elfoglalja s a roham-oszlopot egy órai véres tusa után visszaveri. Igy veretett vissza a malom-erőd második ostroma is, míg végre Heister Gutától elhozatta a nehéz ágyúkat s azokkal löveté az erődöt Berthóthy ekkor maga is belátta, hogy a megrongált malom-erődöt soká nem tarthatja, október 5-én kivonatta belőle az ágyúkat és a 300 főnyi őrséget, a malmot felgyújtotta, a falakat pedig, hogy a németek meg ne húzódhassanak közöttük, porrá lövette. Mintegy 3000 bomba, 14 mozsár veszett kárba s vagy 1200 sebesültje volt Heisternek, a nélkül, hogy egy lépéssel is előbbre haladt volna. Mivel pedig Ebeczky emberei is csípkedték, felhagyott a meddő munkával és október 11-én elvonúlt a vár alól a bányavárosokba. Azonban itt is megjárta, mert dús prédáját Cusani tábornoktól a vitéz Bottyán csakhamar elvette.
647Az 1709-iki kemény télben a harcz színtere a bányavárosok, Liptó- és Turóczvármegyékben volt. Márcziusban azonban már ismét Nyitravármegyébe tétetett át. Bottyán és Károlyi Érsekujvár felé, Pálffy és Viard Nyitra tájára vonúltak.
Bottyán bőségesen ellátta élelmi szerrel, lőporral és őrséggel Érsekujvárt s azután kisebb portyázásokra indúlt, bekalandozva úgyszólván az egész alsó Nyitramegyét.
Heister, ki most ismét a Dunántúl volt elfoglalva, meghagyta volt Wallisnak, a nyitrai vár parancsnokának, hogy az Érsekujvár fölött lévő Surrányból csináljon állandó őrállomást, sánczczal erődítve. A Nyitra vize mentén vezénylő Hartlebennek pedig, hogy Ujvártól északnyugatra Mocsonokon hányasson erős sánczot. Wallis is, Hartleben is április elején fogtak a munkához. Czélt azonban csak Hartleben ért el. Április 11-én ugyanis az ujvári őrség egész lovashada, némi gyalogság és egy-két könnyebb ágyú jelent meg Surányban s Wallist kiverte a készülő sánczok közül s egész Nyitráig űzte.
