Kurucz és labancz csatározások.
Kurucz és labancz csatározások.
Az ujvári lovasság azután Hartlebent is megtámadta, azonban ott oly tetemes haderőt talált, hogy rövid, de heves csatározás után, visszatérni kényszerűlt. A sáncz elkészült, de Ujvárnak nem sokat ártott. E nyáron az érsekujváriak egész Nagy-Tapolcsányig, sőt Oszlányig száguldoztak ugy, hogy csak augusztus végső és szeptember első napjaiban többet szállítottak be nyitravármegyéből 15,000 szapu búzánál és rozsnál. Azonkívül elfoglalták gr. Eszterházy József cs. ezredes gulyáját, a farkasdi, szeredi, bodoki, csitári, sentei csordákat.
Október 2-án újra kiment az őrség portyázni. 700 jó paripás huszár és 80 szekér volt velök. Vezetőjük Balgogh dandárnok volt s elkísérték őt Réthey és Vajda ezredesek, Ocskay Sándor és Pápay Pál alezredesek, a hires portyázó Beleznai János és gróf Bercsényi nyitramegyei születésű szárnysegéde, Csery Imre. Czéljok Kovarcz, Ludány és Szerdahely tája volt. Kora reggel indultak ki Ujvárból s valószínüleg Komjátnak, Czéténynek, Lapás-Gyarmatnak, Zsérének vagy Ghymesnek mentek, hogy itt a Zobor hegységén átkeljenek.
A vígan vonuló kurucz-csapatot természetes, hogy meglátták Nyitra várából. Rögtön ment is a gyors futár Croix tábornokhoz, hogy itt van az alkalom az érsekujváriakon bosszút venni. Croix rögtön Nyitrára indúlt s délután két órára oda is érkezett; azután a mocsonoki, galantai, szeredi, nyitrai őrségekből 1800 jó vitézt válogatott össze, hogy Baloghékat azokkal lesbe ejtse. Eszterházy Józsefet pedig 1000 emberrel a Kis- és Nagy-Lápos alatt állította lesbe, ő maga pedig a páruczai erdőkben, Czoboj és Csápor közt állott fel.
