Kuruczok diadala Szomolánynál.
Kuruczok diadala Szomolánynál.
Ritschán május 26-án kelt útra Jabloncza felé, Ocskay félreállott s hagyta őt a szorosba bemenni. Bercsényi, ki ekkor Érsekujvárat ostromolta, a mint Ritschán indulásának hírét vette, gyorsított menetben igyekezett Szomolány alá jutni. Károlyi már ekkor Binyócznál állott, Ocskay pedig az erdők és szorosok által fedezve, vigyázva haladt Ritschán nyomában. Május 28-án hajnalban hagyta el Ritschán a nádasi szorost. A mint kibontakozni akart, maga előtt találta az ellenséget. A lejőkről pedig a Bercsényi elrejtőzött hajdúi lövöldöztek reája. Az első meglepetés multával Ritschán reguláris hadai: a gr. Stahremberg, Deutschmeister, Kirchbaum, Jung-Daun, a Holstein-Plön ezredekbeli csapatok, Malzan dán zászlóalja s a Visconti vértes-lovasok, vitéz küzdelembe elegyedtek az ellenséggel. A mindenünnen megindúlt puskaropogásra Ocskayék is figyelmessé lettek s hátulról támadták meg a kelepczébe szorult hadat. Ritschán csakhamar belátta, hogy itt legfölebb tisztességes visszavonúlásról lehet szó s igyekezett azon az úton menekülni, a melyen jött.
Reggel 9 órakor, írja a Rákóczi-kor legalaposabb ismerője, Thaly Kálmán, a szorulat szűk sarkában, a hegy feljárója alá ért, folytonos harczolás közt. Utóvédjét a lovasok és a Stahremberg s Deutschmeister gyalog-ezredbeli csapatok képezték. Ezekre a szűk patakvölgy rétjén Károlyi huszársága oly tüzes rohamot intézett, hogy a vérteseket és dragonyosokat megfutamitva, a gyalogságra hajtotta. A Stahrembergek sortüzeléssel és ágyúzással állították 642meg a kuruczokat. De ezek ismét megujítván a támadást – miközben a hegyoldalról és erdőkből a hajdúk és tót felkelők is egyre puskázták a németeket – öldöklő, véres harcz dügöngött. Ritschán e második támadás alkalmából két súlyos kardvágást kapott fejére, de azért vitézűl harczolt tovább. A podgyászvonatot Giordano kapitány a Visconti-vértesek élén vezette s minden talpalatnyi földet, melyet a hegyen fölfelé tett, véres harczczal kellett Ocskaytól kiküzdenie. Délután 3 óra tájban sikerült ugyan a hegytetőre érniök, de ekkor már az egész Wachtendock által vezényelt balszárny az erdőkbe lévén visszanyomva, az ellenség egyenesen a Ritschán csapataira vetette magát s az ágyúkat elfoglalta, Ebeczky István és Imre lovasai Giordano lovasait tizedelték meg, Balog István és Somogyi Ferencz huszárezredesek pedig a Kirchbaum-gyalogsággal bántak el. A Stahremberg- és Deutschmeister-ezredek cspatonként rakták le a fegyvert. Maga Ristschán d. u. 4 óra tájban, mintegy 300 emberrel érkezett Jabloncza várába, hol Bercsényi és Károlyi azonnal ostrom alá fogták. 5 óra tájban híre jött, hogy az erdőbe szorított balszárny Korlátkő táján bukkant elő s a dombokon rendezkedik, Bercsényi Ottlykot és Ebeczkyt rendelé ellene, kik azután csakugyan megszalasztották úgy, hogy alig 250-ed magával menekülhettek Angernbe, Ausztria szélére. Ristschán látva, hogy minden segélyről le kell mondania s hogy a saját ágyúival kezdik a kuruczok a várat ostromolni, napnyugat tájban kegyelemre megadta magát.
A híres szomolányi diadal hírére az összes kurucz községekben, még a Dunántúl is, hálaadó istentiszteleteket tartottak.
A szomolányi győzelem megfélemlítette a labanczokat. Junius 8-án Bajmócz várának ormaira kitűzték a fehér zászlót és a benn szorúlt nemesek, Hunyady András alispánnal élükön, a hűségesküt letették.
