Ocskay veszte.
Ocskay veszte.
Deczember végső napjaiban nagy öröm érte az ujvári őrséget. Jávorka Ádám Ocskónál reálesett Ocskay Lászlóra, megsebesítette és elfogta őt. Azután sebeit bekötöztetvén, lóra kötteti s ügyesen válogatva meg útját, a német őrség vonalán átjutva, január 2-án Ujvárba hozta. Még ugyanaz nap hadi törvényszék elé állították és karóba való húzásra ítélték. Majd testvérének, Ocskay Sándornak könyörgésére, az ítéletet Csajághy pallosra enyhítette. 648Január 3-án végzett vele a hóhér. Fejét kitűzték a bástyára s a kurucz-nóta nemsokára országszerte felhangzott:
Nagy fekete hollók sürűn szálldosának
S ott környül kerengvén, ekkép károgának:
Kár, kár, kár, – kár vala Ocskay Lászlónak
Ilyen nagy vitéznek lenni árúlónak.
De nem kár, hazáját, vérét eladónak
Szemeit kivájni, fekete hollónak.
S ott környül kerengvén, ekkép károgának:
Kár, kár, kár, – kár vala Ocskay Lászlónak
Ilyen nagy vitéznek lenni árúlónak.
De nem kár, hazáját, vérét eladónak
Szemeit kivájni, fekete hollónak.
És ismét:
Feltűzék az fejét a bástya fokára
A mely néz Nyitrára, – egy nagy árboczfára.
A mely néz Nyitrára, – egy nagy árboczfára.
Egykori hős kurucz ezredének parancsnokságát ez időtájban vette át, a sors sajátságos összejátszása folytán, vitéz testvéröcscse, Ocskay Sándor, a ki azután híven és dicsőségesen vezényelte azt, miglen a majtényi mezőkön le nem rakták a fegyvert.
