Csák Máté.
Csák Máté.
Csák Máté vitéz és eszes, de rendkívül akaratos, nyers és erőszakos természetü ember volt. Valódi tipusa a szittya nemzedéknek. Kezdetben 559föltétlen híve a királynak s mint ilyen pozsonyi főispán, a Henrikfiak réme volt. 1297. elején az ország nádora lett. III. Endre úgy számított, hogy, ha a legveszedelmesebb embert ülteti a nádori székbe, a kötelességérzet egyrészt leköti kezét a további hatalmaskodásban, másrészt felkölti önérzetét és becsvágyát a zavarok helyreállításában, a zavargók megfenyítésében. Azonban csalódott. Csák Mátéban volt sok szép vonás, de nem volt meg az önuralom, a kötelességérzet fenköltsége. Örömmel vette a nádori méltóságot, de annak csak jogait látta, kötelmeit nem. III. Endre hamar belátta, hogy hibásan számított s már 1297. végén letette. Mátét a nádori méltóságról s helyébe Aba Amadét nevezte ki. Csák Mátéban felforrt a büszke és szenvedélyes főuri vér, mely bosszúért kiáltott. Fegyveres néppel járta be Trencsén és Nyitravármegyéket, és pusztított mindenütt. A király pedig, nem tudván a garázda emberrel most szembeszállani, fölhatalmazta a Forgáchok elődeit és azok szolgáit, hogy Csák Máténak és czimboráiknak, rokonaiknak s a hozzájok szító népeknek ott és úgy ártsanak, a hol s a miként lehet s ártani meg ne szünjenek addig, mig Csák királyával meg nem békül.
A MEDNYÁNSZKY-KASTÉLY BRUNÓCZON.
Saját felvételünk.
A király és Csák Máté között ez az egyenetlenség mintegy két évig tartott. 1299. elején, legalább színleg, megbékültek. Csák Máté ismét az ország nádora lett. Javulni azonban nem javult, és hatalmaskodása még nagyobb mérveket öltött, a mint az a Divék nemzetség esetéből kitünik.
A Divék nemzetség két tagja: Iroszló, pozsonyi várnagy és Barleus, István országbíró előtt Divéki István fia István ellen pert indítottak. Divéki István Csák Máté bizalmasa volt. Perlekedő rokonai ellen tehát a hatalmas nádor védelme alá menekült. Csák Máté pedig Iroszlót és Barleust váraikból és jószágaikból kidobta, mindent a maga részére lefoglalt, a kárvallott feleket pedig, mert az alperes István őket Máté iránt való „hűtlenséggel” vádolta: húsvét nyolczad napjára, vagyis 1299. április 26-ára, maga előtt párbajra ítélte. A megszeppent testvérek a királyhoz fordultak pártfogásért. III. Endre Rátold nevű apródját és János esztergomi kanonokot, Almádi Csaba atyafiát küldé a nádorhoz, azzal az üzenettel, hogy Máté tartózkodjék 560az ügyben itéletet mondani, a jogtalanul elfoglalt várakat és javakat adja vissza, a megitélt párbaj pedig a király személye előtt fog lefolyni.
Máté azonban azt felelte a királyi követeknek, hogy ő nem ítélte meg a párbajt, de Barleus és István előtte és sok más nemes előtt szidták és Máté ellen való hűtlenséggel vádolták egymást s ennek megczáfolására önkényt vállalkoztak a párbaj vívására. Ez a dolog tehát az ő személyére vonatkozik s így a párbaj nem is folyhat a király személye előtt. A birtokokat pedig szintén nem adhatja vissza, mert azokat Barleus, hűsége bizonyítékául, önmaga ajánlotta fel neki.
A király a büszke válaszra azzal felelt, hogy a párbajt István országbíró áltl újra kitűzette s arra, mint személye előtt lefolyandóra, új idézést adott ki. A párbaj napján azonban csak Barleus jelent meg. Divéki István sem el nem jött, sem nem üzent. E makacsság láttára Domokos tárnokmesterrel, Apor nádorral, Majssal, a királynő tárnokmesterével és az ország tanácsosául kijelölt nyitrai főispánnal, János kalocsai érsek Tamás nevű testvérével, nyilvánosan, a nemesek jelenlétében, törvényt ült István fölött. Divéki Istvánt halálra ítélte, összes jószágait pedig kétharmadrészben a király, egyharmadrészben Iroszló és Barleus javára elkoboztatni rendelte.
Csák Máté, kit a király ismét megfosztott nádori méltóságától, most még nem mert nyíltan szembeszállani. III. Endre azonban elérkezettnek vélte a pillanatot, hogy Mátéra nagyobb csapást mérjen s Demetert, a pozsonyi és zólyomi főispánt ellene s az ország hűtelenekre és dúlókra küldte. Demeter, kit öcscse meggyilkoltatása miatt személyes boszú is vezetett, elég jól megfelelt feladatának. Máté vereséget szenvedett s Holics vára visszakerült a király kezébe. Iroszló és Barleus visszanyerték – Majtény kivételével – birtokaikat, övék lett István birtokainak a királyra szállott két harmadrésze is s ők maguk Esztergom védőivé lettek.
