II. Ottokár.
II. Ottokár.
A szerencsétlenül indult hadjárat szerencsésen fejeződött be. A királyi sereg hosszas csatározás után teljesen kiszorította II. Ottokárt az országból. A béke 1271-ben julius 2-án Pozsonyban meg is köttetett. A béke-okirat szerint, a morva-magyar határra vonatkozó kisebb kérdések eldöntése egy vegyes bizottságra bizatott, melynek tagjai morva részről: Morvaország kamarása és a brünni várnagy, magyar részről a pozsonyi és Mihály nyitrai ispánok voltak. A béke főfeltétele különben az volt, hogy Ottokár az összes birtokában lévő magyar végvárakat visszaadni köteles. E rendelkezés értelmében még julius havában visszavonult az őrség a nyitrai várba s Vincze püspök visszatért V. István hűségére.
A béke némi megszakítással s egymás kölcsönös csipkedése mellett, 1273-ig tartott. Ekkor, úgy május havában, ismét kitört a háború s Nyitra másodízben esett cseh kézbe. A Duna balpartján ugyanis mintegy 2000 osztrák, morva és cseh nyomúlt előre, s mivel a királyi seregek ismét a Dunán túl voltak, akadálytalanúl rabolt és pusztított. A harmadéve megrongált s még helyre sem állított nyitrai vár védelmére gondolni sem lehetett. A püspök és a káptalan menekült, a lakosság nagy része velök ment, egy kisebb töredék pedig a félig romhalmazt képező székesegyházba zárkózott, hol szent Zoreárd és Benedek holttesteit „elég nyomoruságosan” őrizték. Az ellenség behatolt a székesegyházba. Vagy ötven embert megöltek, a csecsemőket lábuknál kapták fel és a templom oszlopaihoz csapkodták, a templom kincseit elrabolták s az üres városra ismét üszköt vetettek. Azután, mint tették harmadéve, tovább igyekeztek a Garamig. Azonban András, bányai ispán, Ivánka fia, a ki családjának ghymesi várában szervezte seregét, hogy azután a királyi hadak után menjen, vitéz várőrségével ellenállott s az ellenség vereséget szenvedve, gyorsan visszavonúlni kényszerült. Ivánka fia András pedig, a nyitrai nemesek élén, levonúlt a Dunához, átkelt a folyamon s a német kézbe került Győr felszabadításában vett dicsőséges részt.
Julius folyamán végre egybegyült Pozsony mellett a magyar sereg. Megjelent ott Joakim bán, a Győrt viszahódított sereggel. Köztük voltak az Ivánka fiúk is. Tamás, Huntpázmán Ehellősnek vitéz fia 1273. augusztus 5-én meglepte Ottokár gyülöngő seregét s azt megverte. Maga Ottokár is csak nagynehezen tudott Laa várába menekülni. A győzelem azonban Ivánka fia András fiának, a hős Tamásnak, csaknem életébe került. Súlyos sebet kapott.
A győzelem daczára a magyar sereg nem tartotta tanácsosnak, hogy a fősereggel már most megütközzön. Visszavonult a Duna mögé. Ottokár pedig rövid idő múlva a Kis-Kárpátok és a Vág vize közt fekvő vidéket elfoglalta. Csak Csejte vár urai, Huntpázmán Kázmér fiai: Pongrácz és Péter állottak ellen s a cseheket visszavonúlásra kényszerítették.
